Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Anyakönyvvezető – Józsa Márta jegyzete
17/03/2024 06:14
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
"Nyomatékul és a választási csoda reményében kellett tehát kokárdát viselni őszerintük a világ végéig, no ekkor ment el tőle a kedvem. Holott egész gyerekkorom arról szólt, hogy a kabát alatt viseltük a kokárdát, igaz, csak tizenötödikén." Józsa Márta jegyzetéből az is kiderül, milyen megfejtésre jutott 2002-ben az utazóközönség egy része, mikor meglátott egy megakokárdás felszállót a nemzeti ünnep után.
Évről évre elhatározom, hogy idén tényleg feltűzök egy kokárdát, mert mégiscsak hallatlan, hogy ettől még 2002-ben, bizony 24 évvel ezelőtt elvette a kedvem – remélem, nem örökre – az akkori, a mostanihoz kísértetiesen hasonlító, bár kétségkívül fiatalabb hatalom.
Aznap este, amikor bejelentette a veszíteni nem tudó csúcsember, hogy mindenki viseljen egészen a választásokig kokárdát, éppen moziban voltam, Szabó István Szembesítés című filmjét láttam, és hazafelé megszólalt a telefonom. Valamelyik gyerekem hívott, hogy elfogyott otthon a kakaó, bementem tehát egy éjjelnappaliba a Nagymező utcában. A helység tele volt kapatos emberekkel, mindegyiken minimum egy kokárda, és üvöltve rám förmedtek, hogy rajtam miért nincs, hazaárulóztak, ahogy azt a tankönyvekben írják. Alig tudtak megmenteni a boltosok.
Mindez 2002. április kilencedikén este történt, Orbán Viktornak a Testnevelési Egyetemen elmondott beszéde után, ahol nagyjából arról szólt, hogy Magyarországon veszélybe került minden, amiért a kormány az elmúlt négy évben keményen megdolgozott, fennáll a tandíj bevezetésének veszélye, a lakástámogatási és a családtámogatási rendszer megszüntetése is. Már akkor is ez volt neki bekattanva, és kiderült az is a nagy hatású expozéból: ezért kell mindenképpen megnyerniük a választásokat (a második fordulót, az elsőn már túl voltunk), és azt is lehetett tudni, hogy matematikailag nem nyerhet az akkori Fidesz-KDNP formáció; mert nem volt már kivel koalíciót kötniük, elvégre éppen ők nyírták ki az addigi partnereiket. Nyomatékul és a választási csoda reményében kellett tehát kokárdát viselni őszerintük a világ végéig, no ekkor ment el tőle a kedvem. Holott egész gyerekkorom arról szólt, hogy a kabát alatt viseltük a kokárdát, igaz, csak tizenötödikén. Hiszen tiltott volt akkor még, lám mit tesz, ha egyszer csak valami kvázi kötelező.
Amúgy akkor, 2002 tavaszán hallottam egy történetet. A metrón utazott egy idős házaspár, és felszállt melléjük egy megaméretű kokárdát viselő fiatal nő. Papa, papa – kérdezte az asszony – miért visel ez nemzeti színű szalagot most magán, ugye nincs ma március tizenötödike? A papa eltűnődött, elemezte magában a trikolór-problémát, majd megszólalt: Hát, biztosan ő lehet az anyakönyvvezető!
Józsa Márta jegyzete az Útszélen március 14-i adásában hangzott el.
A műsor témáiból:
Gazdik és kutyusok, akik együtt járnak színházba, közönségként, de akár színészként is. Sámán Marcell diplomaosztójára pedig kapott egy doktori fejfedőt. A vakok számára kiképzett kutyák komoly segítséget a mindennapi életben. Kiderült az is: kis odafigyeléssel hogyan lehet egy vak ember turista, de akár idegenvezető is, de a mai beszélgetés központjában a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola növendékei voltak.
Vendégek: Lukács Ágota és Kopa Marcell
