A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Az indokolatlan nyugalom indoklása
Gondolatok húsvét apropóján arról, hogyan nem tudunk együtt ünnepelni, és a bizakodásról, hogy hamarosan talán mégis együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt. Józsa Márta jegyzete.
Mi folyik itt? – Hardy Mihály jegyzete
Miért kellene tudomásul vennünk, hogy a magyar külügyminiszter Moszkva ügynökeként vesz részt az Európai Unió külügyi tanácsülésein és erről megönthetetlen bizonyítékok kerültek napvilágra? Hogy Magyarország annak az Aliser Uszmanov üzbég milliárdosnak és rokonainak akar szívességet tenni, aki a fémgyártásban és az elektronikai iparban birtokolt beruházásain keresztül támogatja Vlagyimir Putyin háborúját Ukrajna ellen? Mi folyik itt?
Csak hazugság és semmi más – Selmeci János jegyzete
Egy héttel a választás napja előtt már nincs igazságuk, nincs semmijük. Ezzel szemben ott van a valóság: pénztárcák, kórházak, aranyozott vécék és az állam állapotáról kitálaló, hús-vér századosok formájában.
Korotkoje piszmo (Rövid levél) - Rózsa Péter jegyzete
Rózsa Péter jegyzetében segít Szijjártó Péternek kéréssel fordulni orosz kollégája felé.
Írás a falon - Szénási Sándor jegyzete
Akárhogy is fordul a választás, már semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt tegnap, mondta Szentpéteri Nagy Richard a Klubrádió választási műsorában, és valószínűleg igaza is van.
"Forr a világ bús tengere, oh magyar!” - Kárpáti Iván jegyzete
Miközben mi itthon informálódunk, dezinformálódunk és már nem a napot, hanem a percet akarja megnyerni mindenki. Szóval álljunk meg egy pillanatra!
Anyakönyvvezető – Józsa Márta jegyzete
17/03/2024 06:14
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
"Nyomatékul és a választási csoda reményében kellett tehát kokárdát viselni őszerintük a világ végéig, no ekkor ment el tőle a kedvem. Holott egész gyerekkorom arról szólt, hogy a kabát alatt viseltük a kokárdát, igaz, csak tizenötödikén." Józsa Márta jegyzetéből az is kiderül, milyen megfejtésre jutott 2002-ben az utazóközönség egy része, mikor meglátott egy megakokárdás felszállót a nemzeti ünnep után.
Évről évre elhatározom, hogy idén tényleg feltűzök egy kokárdát, mert mégiscsak hallatlan, hogy ettől még 2002-ben, bizony 24 évvel ezelőtt elvette a kedvem – remélem, nem örökre – az akkori, a mostanihoz kísértetiesen hasonlító, bár kétségkívül fiatalabb hatalom.
Aznap este, amikor bejelentette a veszíteni nem tudó csúcsember, hogy mindenki viseljen egészen a választásokig kokárdát, éppen moziban voltam, Szabó István Szembesítés című filmjét láttam, és hazafelé megszólalt a telefonom. Valamelyik gyerekem hívott, hogy elfogyott otthon a kakaó, bementem tehát egy éjjelnappaliba a Nagymező utcában. A helység tele volt kapatos emberekkel, mindegyiken minimum egy kokárda, és üvöltve rám förmedtek, hogy rajtam miért nincs, hazaárulóztak, ahogy azt a tankönyvekben írják. Alig tudtak megmenteni a boltosok.
Mindez 2002. április kilencedikén este történt, Orbán Viktornak a Testnevelési Egyetemen elmondott beszéde után, ahol nagyjából arról szólt, hogy Magyarországon veszélybe került minden, amiért a kormány az elmúlt négy évben keményen megdolgozott, fennáll a tandíj bevezetésének veszélye, a lakástámogatási és a családtámogatási rendszer megszüntetése is. Már akkor is ez volt neki bekattanva, és kiderült az is a nagy hatású expozéból: ezért kell mindenképpen megnyerniük a választásokat (a második fordulót, az elsőn már túl voltunk), és azt is lehetett tudni, hogy matematikailag nem nyerhet az akkori Fidesz-KDNP formáció; mert nem volt már kivel koalíciót kötniük, elvégre éppen ők nyírták ki az addigi partnereiket. Nyomatékul és a választási csoda reményében kellett tehát kokárdát viselni őszerintük a világ végéig, no ekkor ment el tőle a kedvem. Holott egész gyerekkorom arról szólt, hogy a kabát alatt viseltük a kokárdát, igaz, csak tizenötödikén. Hiszen tiltott volt akkor még, lám mit tesz, ha egyszer csak valami kvázi kötelező.
Amúgy akkor, 2002 tavaszán hallottam egy történetet. A metrón utazott egy idős házaspár, és felszállt melléjük egy megaméretű kokárdát viselő fiatal nő. Papa, papa – kérdezte az asszony – miért visel ez nemzeti színű szalagot most magán, ugye nincs ma március tizenötödike? A papa eltűnődött, elemezte magában a trikolór-problémát, majd megszólalt: Hát, biztosan ő lehet az anyakönyvvezető!
Józsa Márta jegyzete az Útszélen március 14-i adásában hangzott el.
A műsor témáiból:
Gazdik és kutyusok, akik együtt járnak színházba, közönségként, de akár színészként is. Sámán Marcell diplomaosztójára pedig kapott egy doktori fejfedőt. A vakok számára kiképzett kutyák komoly segítséget a mindennapi életben. Kiderült az is: kis odafigyeléssel hogyan lehet egy vak ember turista, de akár idegenvezető is, de a mai beszélgetés központjában a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola növendékei voltak.
Vendégek: Lukács Ágota és Kopa Marcell
