Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Mai magyarok – Selmeci János jegyzete
15/03/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
De ha magyarok alatt Orbán Viktor nem is kizárólag önmagát érti, sőt kockáztassuk meg, nem is szűk családi és baráti körét, a nemzet fele így is, úgy is kimarad, vagy az áruló kategóriába kerül...
Délelőtt együtt énekeltem a Himnuszt a kormánypárt leglelkesebb támogatóival. Ez legalább közös bennünk, gondoltam, de vajon van-e még más is ami közös, egyáltalán akarjuk-e, hogy legyen.
Aztán a miniszterelnök beszélni kezdett, magyarokat mondott és közben magára gondolt. Nem gondolt talán még a beszéde alatt lelkesen tapsoló híveire sem, hiszen Brüsszel elfoglalása személyes, nem nemzeti ambíció, a harcias magyar külpolitikának pedig nem sok haszna látszik az ország számára.
De ha magyarok alatt Orbán Viktor nem is kizárólag önmagát érti, sőt kockáztassuk meg, nem is szűk családi és baráti körét, a nemzet fele így is úgyis kimarad, vagy az áruló kategóriába kerül, igényeikkel, vágyaikkal, félelmeikkel nem foglalkozik, miniszterelnökük nem kíván lenni, még a Petőfijüket is átfesti valaki mássá, aki már 1848-ban is Brüsszel ellen folytatott szabadságharcot, így aztán az övék nem lehet, ne is legyen.
Talán nem is lehet csodálni, hogy a magyarok kategóriából kimaradók közül azok, akik ma egy másik színpad mellett gyűltek össze, nem azt a kérdést feszegetik, hogy hány percig elég nem fideszesnek lenni a hitelességhez, csak örülnek annak, hogy valakinek ők is fontosak, ők is magyarok.
Persze a nemzet egyik vagy épp másik feléről nem csak Orbán Viktor mondott le, az ő híveinek sem próbál meg senki ígérni valami mást. Kísérlet sincs már rá, hogy megpróbáljunk magyarok, így együtt lenni, és együtt örülni annak, hogy a forradalom estére győz.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. március 15-ei adásában hangzott el.