Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Csatamező vagy Lipótmező?
Az Alapjogokért Központnak sikerült összetrombitálnia Budapestre Európa és a világ politikai söpredékét (nyilván költségvetési adóforintokkal bőkezűen felvértezve), akik kétnapos dzsemborijukkal próbálják megtámogatni a magyar miniszterelnök európai kampányát.
Élünk egy vegyi csík alatt – Szénási Sándor jegyzete
A chemtrail ugyebár egy vegyi csík, amit nemcsak a katonai, de a polgári repülőgépek is maguk után húznak-vonnak, hogy a belőlük kihulló méreggel megritkítsák a Föld népességét, hogy aztán a maradékot egy szűk elit uralma alá vonhassa. Állítólag nanorobotokat is szórnak, amelyek belélegezve agyvérzést, infarktust, esetleg agysorvadást okoznak, bár ez utóbbi a teória hívei között már post festa.
A falusi miniszterelnök – Kárpáti Iván jegyzete
A vidékből is inkább azt szereti, amit egykor a főnemesek, több ezer négyzetméter bizonyítja ezt Hatvanpusztán, ha a Holdról nem is, de repülőről jól látható.
Pészah – Dési János jegyzete
Nem kell az egyiptomi szolgasághoz mérni természetesen a helyzetünket, mert haj' de örült volna az az egyiptomi rabszolga, ha csak az lett volna a gondja, hogy elveszik a színházát, meggyalázzák a moziját, birtokba veszik a könyvkiadását, leigázzák az iskoláját, félkegyelmű nyaloncokkal hazudják tele a világot és ellopják még, a... hmm mi is legyen a példa.... Megvan! Ha a fáraó kedvenc gázszerelője a nevére veszi a piramisokat és az egész Nílus partot felparcellázza, lebetonozza és jó pénzért kiárusítja.
Karosszék – Józsa Márta jegyzete
Most végez az a generáció, amely már kizárólag a Nemzeti Alaptantervnek nevezett kurzusideológia szerint érettségizik.
Előjáték, nem tudni mihez - Szénási Sándor jegyzete
Az világos, hogy Magyar, itt most nem részletezhető okok miatt kinyitotta egy sokkal zártabbnak hitt közösség jelentékeny részét.
Konzekvencia – Józsa Márta jegyzete
3/03/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Eddig vérmérséklettől függően mindenki csak a vállát vonogatja vagy éppen a fejét veri falba arra a kérdésre, hogy mi lesz itt.
Az a helyzet, hogy mindenből minden is következhet, a múltkor a debreceni kollégám azt mesélte el, hogy hogyan lehet a felelősséget kiterjeszteni egészen kreatív módon. Például a kommunizmus áldozatainak napja alkalmából az jutott eszébe a városi, terjedelmes számú kormánypárti képviselőcsapatnak, hogy az eddigi évtizedes gyakorlattal ellentétben megünneplik e jeles napot. Nagy felhajtás nem volt ugyan, de arra azért kitértek, hogy miután nem voltak ott ellenzékiek, nem lehettek ott olyanok sem, akik vállalják a felelősséget a múltért – lett légyen a léha, felelősséghárító politikus húsz vagy nyolcvan éves, jobbikos vagy momentumos, mindegy, a lényeg, hogy felelőtlenek. Nem határolódnak el sem a kommunizmustól, sem pedig a pdofil-mentegetéstől.
Nem olyan felelősek, mint a pedofilsegító-mosdatók, akik bezzeg tudják, ilyenkor mi a teendő. Mert a következetesség nagy úr, lásd a Nemzeti Múzeum friss igazgatójának pályázatát, kinevezését és ambícióit. Mert ugye elődje, L. Simon László igenis vállalta tetteinek következményeit, minthogy egy percig sem tiltakozott amiatt, hogy váratlanul kirúgták állásából. Abból, amelyre pedig szárnyaló politikai karrierjét cserélte, nem is olyan régen. De hát az igazgatói szék nagyon is billenékeny tud lenni olyankor, amikor birtoklóját maga az ellenzéki szót önkényesen bitorló, könyveket kiválóan daráló asszony saját szájúlag jelenti fel.
Ugye még emlékszünk: a World Press Photo 2023 kiállításon szerepelt egy meleg idősek otthona hétköznapjait bemutató sorozat is. Az intézmény – immár volt – igazgatója, L. Simon László megköszönte a képviselőnek, hogy ingyen reklámot csinált a kiállításnak. A hatalom nem volt humoránál, a költő-igazgató-vállalkozó politikus repült, mert ez nem egy következmények nélküli ország. Jött az új pályázat, komoly szakemberek indultak a még komolyabb szaktudást és tapasztalatot igénylő pozícióért, a nevető tizedik nyert közülük, akiről nem lehetett tudni azt sem, hogy indul egyáltalán, aztán kiderült, hogy nem egyszerűen a Nemzetinek lesz ő a direktora, hanem kap még egy teljes múzeum-holdingot is hozzá, jelesül a titkos pályázatról kiszivárgott hírek szerint őfelsége alája tartozik majd a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Nemzeti Múzeum mellett az Országos Széchenyi Könyvtár, a Természettudományi-, az Iparművészeti és a vendéglátóipari múzeum is.
Oké. A holding szó amúgy angol eredetű, nagyjából birtoklást jelent, az üzleti életben pedig a cégek közti tulajdoni kapcsolatot tükröző, azon alapuló például cég, társaság, jogviszony. Az ilyen tulajdonviszony azt jelenti, hogy az adott cég tulajdonosa több más (különböző profilú) cégnek. Hogy a kultúrában mit jelent, azt nem tudjuk, és azt sem tudjuk, hogy az új csúcsvezér, Demeter Szilárd mit akar e nagyívű birtokkal. Tartok azonban attól, hogy megtudjuk hamarost. Eddig azonban vérmérséklettől függően mindenki csak a vállát vonogatja vagy éppen a fejét veri falba arra a kérdésre, hogy mi lesz itt.
A magam részéről amúgy eddig ennek az egész igazgatópályázatnak egyetlen következményével találkoztam: azzal, hogy elindult a szőröstalpú románozás Demeter nevének hallatán, kollektíve téve felelőssé egy milliós, magyar identitású közösséget egy akarnok Fidesz-kreatúra magatartásáért és tündökléséért. Az érintettek legalább kénytelenek lesznek viselni a felelősségüket. Mindannyian és apelláta nélkül, mint a bizarr kegyelmi ügy miatt lemondott közméltóságok. Konzekvensen levonhatják a konzekvenciákat.
Bár – ahogy a román közmondás tartja: csak az ökör következetes.
