Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Konzekvencia – Józsa Márta jegyzete
3/03/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Eddig vérmérséklettől függően mindenki csak a vállát vonogatja vagy éppen a fejét veri falba arra a kérdésre, hogy mi lesz itt.
Az a helyzet, hogy mindenből minden is következhet, a múltkor a debreceni kollégám azt mesélte el, hogy hogyan lehet a felelősséget kiterjeszteni egészen kreatív módon. Például a kommunizmus áldozatainak napja alkalmából az jutott eszébe a városi, terjedelmes számú kormánypárti képviselőcsapatnak, hogy az eddigi évtizedes gyakorlattal ellentétben megünneplik e jeles napot. Nagy felhajtás nem volt ugyan, de arra azért kitértek, hogy miután nem voltak ott ellenzékiek, nem lehettek ott olyanok sem, akik vállalják a felelősséget a múltért – lett légyen a léha, felelősséghárító politikus húsz vagy nyolcvan éves, jobbikos vagy momentumos, mindegy, a lényeg, hogy felelőtlenek. Nem határolódnak el sem a kommunizmustól, sem pedig a pdofil-mentegetéstől.
Nem olyan felelősek, mint a pedofilsegító-mosdatók, akik bezzeg tudják, ilyenkor mi a teendő. Mert a következetesség nagy úr, lásd a Nemzeti Múzeum friss igazgatójának pályázatát, kinevezését és ambícióit. Mert ugye elődje, L. Simon László igenis vállalta tetteinek következményeit, minthogy egy percig sem tiltakozott amiatt, hogy váratlanul kirúgták állásából. Abból, amelyre pedig szárnyaló politikai karrierjét cserélte, nem is olyan régen. De hát az igazgatói szék nagyon is billenékeny tud lenni olyankor, amikor birtoklóját maga az ellenzéki szót önkényesen bitorló, könyveket kiválóan daráló asszony saját szájúlag jelenti fel.
Ugye még emlékszünk: a World Press Photo 2023 kiállításon szerepelt egy meleg idősek otthona hétköznapjait bemutató sorozat is. Az intézmény – immár volt – igazgatója, L. Simon László megköszönte a képviselőnek, hogy ingyen reklámot csinált a kiállításnak. A hatalom nem volt humoránál, a költő-igazgató-vállalkozó politikus repült, mert ez nem egy következmények nélküli ország. Jött az új pályázat, komoly szakemberek indultak a még komolyabb szaktudást és tapasztalatot igénylő pozícióért, a nevető tizedik nyert közülük, akiről nem lehetett tudni azt sem, hogy indul egyáltalán, aztán kiderült, hogy nem egyszerűen a Nemzetinek lesz ő a direktora, hanem kap még egy teljes múzeum-holdingot is hozzá, jelesül a titkos pályázatról kiszivárgott hírek szerint őfelsége alája tartozik majd a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Nemzeti Múzeum mellett az Országos Széchenyi Könyvtár, a Természettudományi-, az Iparművészeti és a vendéglátóipari múzeum is.
Oké. A holding szó amúgy angol eredetű, nagyjából birtoklást jelent, az üzleti életben pedig a cégek közti tulajdoni kapcsolatot tükröző, azon alapuló például cég, társaság, jogviszony. Az ilyen tulajdonviszony azt jelenti, hogy az adott cég tulajdonosa több más (különböző profilú) cégnek. Hogy a kultúrában mit jelent, azt nem tudjuk, és azt sem tudjuk, hogy az új csúcsvezér, Demeter Szilárd mit akar e nagyívű birtokkal. Tartok azonban attól, hogy megtudjuk hamarost. Eddig azonban vérmérséklettől függően mindenki csak a vállát vonogatja vagy éppen a fejét veri falba arra a kérdésre, hogy mi lesz itt.
A magam részéről amúgy eddig ennek az egész igazgatópályázatnak egyetlen következményével találkoztam: azzal, hogy elindult a szőröstalpú románozás Demeter nevének hallatán, kollektíve téve felelőssé egy milliós, magyar identitású közösséget egy akarnok Fidesz-kreatúra magatartásáért és tündökléséért. Az érintettek legalább kénytelenek lesznek viselni a felelősségüket. Mindannyian és apelláta nélkül, mint a bizarr kegyelmi ügy miatt lemondott közméltóságok. Konzekvensen levonhatják a konzekvenciákat.
Bár – ahogy a román közmondás tartja: csak az ökör következetes.
