Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Gusztus - Józsa Márta jegyzete
28/01/2024 12:07
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
"Hát innen nézve akár értelmet is kaphat a fóliázás, az alól nem érződik mindannak a sava-borsa, illata vagy bűze, ami a kényes ízlésű, ám annál bátrabb százharminchárom orrot, kétszázhatvanhat orrlyukat tűrhetetlenül facsarná."
A magyar parlamenti képviselőknek nincs gusztusuk megszavazni a svéd NATO-csatlakozást, mondta decemberben a miniszterelnök, és mint tudjuk, ízlésekről nem disputálunk. A világ minden kincséért sem hoznánk fel, például hogy ezzel szemben mi mindenre volt már gusztusuk, jószerével és jelképesen lefóliázni a velük egyet nem értő teljes populációt szuverenitásostul, független színházastul, modellváltással a középkorba taszajtott egyetemi rendszerestül. Azt, hogy az alapítványi egyetemrendszer maga a feudalizmus egyébként éppen a minap állapította meg egy értékelő tanácskozáson az Akadémiai Dolgozók Fóruma. Hát innen nézve akár értelmet is kaphat a fóliázás, az alól nem érződik mindannak a sava-borsa, illata vagy bűze, ami a kényes ízlésű, ám annál bátrabb százharminchárom orrot, kétszázhatvanhat orrlyukat tűrhetetlenül facsarná. Nem éppen a kénkőre gondolnék most, inkább a szabadság leheletére, amely kétségkívül nem lehet tetszetős e javarészt férfiakból álló kormányzati had számára. Szóval így lett a gusztus politikai kategória. A pacal vagy a kolbász melletti hősies, folyamatos kiállások is ilyenek, ezek ellen nem tiltakozunk, eszünkbe sem jutna például rovarokat enni. Hiszen mindezek a magyar fogakra való földi javak ellentétpárba lettek volt állítva tücsökkel-bogárral. Mint ismert, az Európai Bizottság döntése alapján a házi tücsökkel együtt már négy olyan rovarfajta van, amely a kereskedelmi forgalomban élelmiszerként és élelmiszer-összetevőként jelenhet meg az Európai Unióban. Mindezt kétségkívül ízléstelennek, vagy legalábbis a magyar gasztronómiai hagyománnyal összeférhetetlennek, és mint ilyet tűzzel-vassal üldözendőnek ítélte annak idején az agrárminiszter, és Magyarország akkor bátran vétózott is az ízeltlábúak élelmiszer-ipari kanonizálása ellen. Az a kormánytag szólalt fel a rovarok ellen, akinek most hónapok óta egy árva szava sincs az ellen, hogy bizony a nemzeti hatáskörben tenyészthető disznók számára aligha lesz a közeljövőben megtermelhető a takarmány, hacsak nem az akkumulátorgyárak udvarán, rögtön az iparosított Hortobágy pitvara mellett. Csak ezen a héten két újabb környezeti merénylet terve borzolgatja a kedélyeket, ezúttal Sóskút és Szeged környéke van soron; utóbbiról kiderült, hogy az oda telepítendő elektromos autógyárat nem volna gazdaságos akksigyár nélkül elképzelni. Szerény vigasz, hogy igaz, hogy se a piros, se a sárga paradicsom nem terem majd meg, mert nem lesz ép termőtalaj és víz, lesz viszont sav, szürkevíz és lítium a hungarikumok között, de legalább a halakat is elfelejthetjük a természetes vizeinkben. Mert azok is gyanúsak, kivéve persze, ha a nemzet bajszos pecása fogja ki őket, mert tudjuk: mi távol tartjuk magunkat a halszagú rokonságtól, nyilván ezért szavaztuk meg oly nehezen a finn NATO-csatlakozást is. És azért hoztuk olyan könnyen létre a Magyarságkutató Intézetet, hogy tudósai hátha találnának rengeteg milliárdért valamilyen egérutat, amelyen elmenekülhetnék a finnugor nyelvészet fertőjéből. Csakis ennek fáradhatatlan munkának tudhatom be azt a nagy sietséget, amelynek következtében nem sikerült a Magyar Kultúra Napján leírniuk a Himnusz első sorát helyesen. Vagy nem volt elég idejük gyakorolni, vagy nem így tetszik nekik. Nincs hozzá gusztusuk, mint a honatyáknak a svédekhez. De gustibus non est disputandum.
Józsa Márta jegyzete az útszélen 2024. január 25-ei adásában hangzott el.
