Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Gusztus - Józsa Márta jegyzete
28/01/2024 12:07
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
"Hát innen nézve akár értelmet is kaphat a fóliázás, az alól nem érződik mindannak a sava-borsa, illata vagy bűze, ami a kényes ízlésű, ám annál bátrabb százharminchárom orrot, kétszázhatvanhat orrlyukat tűrhetetlenül facsarná."
A magyar parlamenti képviselőknek nincs gusztusuk megszavazni a svéd NATO-csatlakozást, mondta decemberben a miniszterelnök, és mint tudjuk, ízlésekről nem disputálunk. A világ minden kincséért sem hoznánk fel, például hogy ezzel szemben mi mindenre volt már gusztusuk, jószerével és jelképesen lefóliázni a velük egyet nem értő teljes populációt szuverenitásostul, független színházastul, modellváltással a középkorba taszajtott egyetemi rendszerestül. Azt, hogy az alapítványi egyetemrendszer maga a feudalizmus egyébként éppen a minap állapította meg egy értékelő tanácskozáson az Akadémiai Dolgozók Fóruma. Hát innen nézve akár értelmet is kaphat a fóliázás, az alól nem érződik mindannak a sava-borsa, illata vagy bűze, ami a kényes ízlésű, ám annál bátrabb százharminchárom orrot, kétszázhatvanhat orrlyukat tűrhetetlenül facsarná. Nem éppen a kénkőre gondolnék most, inkább a szabadság leheletére, amely kétségkívül nem lehet tetszetős e javarészt férfiakból álló kormányzati had számára. Szóval így lett a gusztus politikai kategória. A pacal vagy a kolbász melletti hősies, folyamatos kiállások is ilyenek, ezek ellen nem tiltakozunk, eszünkbe sem jutna például rovarokat enni. Hiszen mindezek a magyar fogakra való földi javak ellentétpárba lettek volt állítva tücsökkel-bogárral. Mint ismert, az Európai Bizottság döntése alapján a házi tücsökkel együtt már négy olyan rovarfajta van, amely a kereskedelmi forgalomban élelmiszerként és élelmiszer-összetevőként jelenhet meg az Európai Unióban. Mindezt kétségkívül ízléstelennek, vagy legalábbis a magyar gasztronómiai hagyománnyal összeférhetetlennek, és mint ilyet tűzzel-vassal üldözendőnek ítélte annak idején az agrárminiszter, és Magyarország akkor bátran vétózott is az ízeltlábúak élelmiszer-ipari kanonizálása ellen. Az a kormánytag szólalt fel a rovarok ellen, akinek most hónapok óta egy árva szava sincs az ellen, hogy bizony a nemzeti hatáskörben tenyészthető disznók számára aligha lesz a közeljövőben megtermelhető a takarmány, hacsak nem az akkumulátorgyárak udvarán, rögtön az iparosított Hortobágy pitvara mellett. Csak ezen a héten két újabb környezeti merénylet terve borzolgatja a kedélyeket, ezúttal Sóskút és Szeged környéke van soron; utóbbiról kiderült, hogy az oda telepítendő elektromos autógyárat nem volna gazdaságos akksigyár nélkül elképzelni. Szerény vigasz, hogy igaz, hogy se a piros, se a sárga paradicsom nem terem majd meg, mert nem lesz ép termőtalaj és víz, lesz viszont sav, szürkevíz és lítium a hungarikumok között, de legalább a halakat is elfelejthetjük a természetes vizeinkben. Mert azok is gyanúsak, kivéve persze, ha a nemzet bajszos pecása fogja ki őket, mert tudjuk: mi távol tartjuk magunkat a halszagú rokonságtól, nyilván ezért szavaztuk meg oly nehezen a finn NATO-csatlakozást is. És azért hoztuk olyan könnyen létre a Magyarságkutató Intézetet, hogy tudósai hátha találnának rengeteg milliárdért valamilyen egérutat, amelyen elmenekülhetnék a finnugor nyelvészet fertőjéből. Csakis ennek fáradhatatlan munkának tudhatom be azt a nagy sietséget, amelynek következtében nem sikerült a Magyar Kultúra Napján leírniuk a Himnusz első sorát helyesen. Vagy nem volt elég idejük gyakorolni, vagy nem így tetszik nekik. Nincs hozzá gusztusuk, mint a honatyáknak a svédekhez. De gustibus non est disputandum.
Józsa Márta jegyzete az útszélen 2024. január 25-ei adásában hangzott el.
