Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
Kérgeskezű favágók - Józsa Márta jegyzete
31/12/2023 12:01
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
"Legújabban a Római parton levő fák bizonyultak ellenségnek minden bizonnyal egy nagyvállalkozó számára, aki úgy vélte, hogy a nemrég ültetett facsemeték lehetetlenné teszik árvízi védekezést."
Vannak a rendszernek kimondott és kimondatlan ellenségei. Mert a Brüsszeltől Sorosig, migránsoktól melegekig már alaposan beivódott a fejekbe mindenféle, amivel a hős vezénylő tábornokot követve hadba kötelező indulnunk, de amerre csak nézünk, mindenütt találunk további gyomlálandó társadalmi vagy éppen természeti jelenségeket. Volt itt politikai szervezet által irányított méhlegelő-kaszálás, de ellenségek például a maguk műemléki szépségében a középkori várromok is, amelyeket nagy hevülettel betonoznak újjá a turizmusra hivatkozva. És a másfél évszázados magyar műemlékvédelem ajánlásaira fittyet hányva kortól, történelmi időtől, építészeti tartalomtól, megmaradt állapottól függetlenül egyre gyakrabban akarják a várakat kiegészíteni, lehetőleg egyformára. Persze maga a műemlékvédelem is ellenség, amelyet le-, vagy be kell törni. És ellenség például a Balaton, ha nem jó helyen fekszik, akkor el kell keríteni belőle, és ki kell irtani a borzasztóan útban levő nádasokat, az azoknak élőhelyet biztosító állatvilággal együtt. A kivágott fákból ácsolt lombkorona nélküli lombkoronasétányról már nem is beszélve. Legújabban a Római parton levő fák bizonyultak ellenségnek minden bizonnyal egy nagyvállalkozó számára, aki úgy vélte, hogy a nemrég ültetett facsemeték lehetetlenné teszik árvízi védekezést. Neki amúgy nyilván maga a folyó is ellensége, abban akadályozza meg, hogy a hullámtérben építkezzen. Eszébe sem jut megtanulni együtt élni a folyóval. Ahogy az évek óta politikai felhangot kapó mobilgát-követelés mögött is nagyvállalkozói csoportok vannak, akik igencsak szeretnének lakóparkokat építeni a hullámtérbe – bár jó kérdés, hogy azok majdani vásárlói miben gyönyörködnének? A lebetonozott folyópartban? Szóval a dunai árhullám önbíráskodásra késztetett egy vállalkozót, aki szerint a legjobb védekezés a felelőtlenül csemetéket ültettető városvezetéssel szemben a támadás. A fák kivágása, bosszúból, mert nem épült meg a mobilgát. Érdekes módon a karácsonyfa eddig még nem ellenség, pedig meggondolandó az a parttalan üzenet, miszerint legalább alatta hagyjuk el az acsarkodást és az állandó legyőzendők keresését. Bár ki tudja, előbb-utóbb arra is sor kerülhet. Legkésőbb januárban.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2023. devember 28-ai adásában hangzott el. Címlapi kép: Pixabay
