Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Hó, ember – Józsa Márta jegyzete
10/12/2023 11:50
| Szerző: Józsa Márta
Nem akkor ismerszik meg a hatalom ereje, amikor dől a lé Brüsszelből vagy Moszkvából és Pekingből, hanem akkor, amikor valamit meg kellene oldani.
Nem tudom, hányan tették meg, aki a végállomásig ment annak lett volna rá bőven ideje. Ránéztem a honlapra, ott arról tájékoztatnak például, hogy náluk is járt a Mikulás. Mármint a BKK-nál. A havazás miatt közlekedési zűrzavart úgyis mindenki észleli, aki utazik, aki pedig otthon maradt, annak fölösleges végső soron minden ilyesféle információ. Holott azért az is közhely, hogy az információ hatalmas érték, és a boldogabb társadalmakban ez is elvárás.
Lehet tovább gondolni a dolgokat, olvasom, hogy több település áram nélkül maradt, a havat sem tudják elkotorni az utakról, és akadt olyan falu is, ahol azért nem sikerül megtisztítani az utcákat, mert eltört az egyetlen hókotró lapátja. Tudni lehet persze, hogy ilyesmi akár Norvégiában is előfordulhat, egy kis leállás nem a világ, és különben is vannak még erőforrások, sok helyen a börtönök lakóit vezényelték ki az utcákra tisztogatni. Régebben mintha a katonákat vetették volna be ilyenkor, de ma már úgy vélem, nincs kit, miután ott is folyik a tisztogatás. Pontos adatot nem tudni, mert mint mindent ezt a számot is titkosították, de több száz katonát rúghattak ki, majd megtiltották nekik, hogy közhivatalt láthassanak el. Maximum elmehetnek havat lapátolni, ha jut rá pénz.
De nem jut, mert az önkormányzatok folyamatos kivéreztetése legalább olyan kedves elfoglaltsága a kormánynak, mint a repülőtérvásárlás, akkumulátorgyár-telepítés és oly sok egyéb tevékenység, amelynek értelmét nem tudni, nem is sejteni, de az biztos, hogy nem a hóhullásban trolizó egyszerű állampolgár javára szolgál. Aki azon tűnődik a latyakban, hogy nem akkor ismerszik meg a hatalom ereje, amikor dől a lé Brüsszelből vagy Moszkvából és Pekingből, hanem akkor, amikor valamit meg kellene oldani. Nem is olyan dolgot, csak egy kis időjárás okozta kalamajkát. Vagy azt, hogy nem álljon ennyi éhező ember sorba az ingyen káposztáért. És ne alázzanak meg tanártól katonáig mindenkit, aki semmi mást nem szeretne mit a szakmájából megélni. Értem én, hogy egy hivatás ennyit ér ma a hatalmasok szemében. És csak bízni tudok abban, hogy a dolgok rendje szerint a hatalom sorsa is az, hogy előbb-utóbb elolvad, mint tavasszal a hóember.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsor 2023. december 7-i adásában hangzott el.
