Hó, ember – Józsa Márta jegyzete

Nyilván sokan ismerik azt a mondást, miszerint a tömegközlekedésnek öt ellensége van: a négy évszak és az utasok. Ez jutott eszembe ma, amikor két trolimegállót fél óra alatt tettem meg, és közben a jármű vezetője bemondta, hogy ez a tempó már csak így folytatódik, az utasoknak inkább a gyaloglást javasolja, illetve alternatívaként esetleg azt, hogy menjenek fel a BKK honlapjára és trollkodják szét.

Nem tudom, hányan tették meg, aki a végállomásig ment annak lett volna rá bőven ideje. Ránéztem a honlapra, ott arról tájékoztatnak például, hogy náluk is járt a Mikulás. Mármint a BKK-nál. A havazás miatt közlekedési zűrzavart úgyis mindenki észleli, aki utazik, aki pedig otthon maradt, annak fölösleges végső soron minden ilyesféle információ. Holott azért az is közhely, hogy az információ hatalmas érték, és a boldogabb társadalmakban ez is elvárás.

Lehet tovább gondolni a dolgokat, olvasom, hogy több település áram nélkül maradt, a havat sem tudják elkotorni az utakról, és akadt olyan falu is, ahol azért nem sikerül megtisztítani az utcákat, mert eltört az egyetlen hókotró lapátja. Tudni lehet persze, hogy ilyesmi akár Norvégiában is előfordulhat, egy kis leállás nem a világ, és különben is vannak még erőforrások, sok helyen a börtönök lakóit vezényelték ki az utcákra tisztogatni. Régebben mintha a katonákat vetették volna be ilyenkor, de ma már úgy vélem, nincs kit, miután ott is folyik a tisztogatás. Pontos adatot nem tudni, mert mint mindent ezt a számot is titkosították, de több száz katonát rúghattak ki, majd megtiltották nekik, hogy közhivatalt láthassanak el. Maximum elmehetnek havat lapátolni, ha jut rá pénz.

De nem jut, mert az önkormányzatok folyamatos kivéreztetése legalább olyan kedves elfoglaltsága a kormánynak, mint a repülőtérvásárlás, akkumulátorgyár-telepítés és oly sok egyéb tevékenység, amelynek értelmét nem tudni, nem is sejteni, de az biztos, hogy nem a hóhullásban trolizó egyszerű állampolgár javára szolgál. Aki azon tűnődik a latyakban, hogy nem akkor ismerszik meg a hatalom ereje, amikor dől a lé Brüsszelből vagy Moszkvából és Pekingből, hanem akkor, amikor valamit meg kellene oldani. Nem is olyan dolgot, csak egy kis időjárás okozta kalamajkát. Vagy azt, hogy nem álljon ennyi éhező ember sorba az ingyen káposztáért. És ne alázzanak meg tanártól katonáig mindenkit, aki semmi mást nem szeretne mit a szakmájából megélni. Értem én, hogy egy hivatás ennyit ér ma a hatalmasok szemében. És csak bízni tudok abban, hogy a dolgok rendje szerint a hatalom sorsa is az, hogy előbb-utóbb elolvad, mint tavasszal a hóember.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsor 2023. december 7-i adásában hangzott el.