Citromdíj - Józsa Márta jegyzete
26/11/2023 11:54
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
"Ebben a barátom által közzétett episztolában azonban a fordítógép algoritmusa sajátos szófordulattal örvendeztette meg a szerencsés milliomos-várományost, azzal érvelt az örökösét kereső haldokló, hogy agyrák miatt vagyok magyar."
Egy nagyon közeli barátom kapott egy kecsegtető levelet, bizonyára a spamszűrő és tűzfalbeállításaink függvényében valamennyien kapunk több-kevesebb rendszerességgel hasonlókat, melyben értesítették, hogy örökölt sokszáz millió eurót. Talán nigériai lánclevelek volt az ősi neve a jelenségnek, tudunk arról is, hogy sokan bedőltek neki, és a várható csodás pénzek reményében akár ingüket-gatyájukat is rááldozták arra, hogy hozzájuthassanak az elfelejtett nagybácsi, vagy ismeretlen jótevő által nekik szánt vagyonra. Ebben a barátom által közzétett episztolában azonban a fordítógép algoritmusa sajátos szófordulattal örvendeztette meg a szerencsés milliomos-várományost, azzal érvelt az örökösét kereső haldokló, hogy
agyrák miatt vagyok magyar.
Érdemes volna visszafejteni, hogyan csúszott a nagy mennyiségű, és nyilván a felhasználók által használt szövegek alapján kiókumlált automata fordításba ez az innovatívnak is tekinthető fordulat. Sok-sok fölösleges kutatással talán ki is lehetne deríteni, hogy a valamilyen nyelven eredetileg írott szöveg vajon minden nyelvre hasonlóképpen fordítja-e az eredetit, tudnék ezen fantáziálni, hogy mondjuk, egy Skandináviában landoló levélben azt írja mondjuk, svédül, hogy reuma miatt vagyok svéd, vagy lazacfüggőség miatt vagyok norvég; ám most csak arra tudok gondolni, ami ennek az orvosi szaknyelven talán nem teljesen helytálló agyi diagnózisnak az egyik tünete. Jelesül a felejtés. Ami nem árt, mert ha nem felejtenénk nem tudnánk tovább élni. Hosszú a listája annak, hogy mi mindent szeretnénk elfelejteni az elmúlt bő évtizedből, kinek-kinek megvan a maga közéleti listája is. Most, hogy újra leporolták a brüsszeli összeesküvés-elmélet egyszer már feledésre ítélt plakátjait azon gondolkozom, hogy mit is tehetnénk fel erre a lajstromra: a fóliázást? A nőügyekkel való nem foglalkozást? Akasszuk tán szegre a kipcsak-kalapot? Vegyük elő a történelemkönyv lapjairól a Népszabadságot? A Klubrádió frekvenciáját? Gondoljuk arra, hogy nem a tanárok állnak a belügyminisztériumi szőnyeg szélén folyvást? Hogy elmehetnénk egy arányos rendszerben szavazni, ahogy azt a rendszerváltáskor reméltük? Hogy hazajönnek karácsonyra a külföldre menekült gyerekek, apák és anyák? Mit felejtsünk el? Most mondjuk talán éppen azokat a papírlapokat, amelyek az egykori nigériai lánclevelek hitelességével újra nemzeti konzultációt hazudnak, és tegyük őket kitöltetlenül protest-szavazatokká. Vagy legalább ezeknek a kimaszkolt ujjú, már az eredeti bornírt ötlethez képest is szerencsétlen óriásplakátoknak osszunk ki már valami Citromdíjat.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2023. november 23-ai adásában hangzott el.