Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Szivárvány – Józsa Márta jegyzete
14/01/2024 12:18
| Szerző: Józsa Márta
A magyar társadalom korántsem olyan elutasító a meleg polgártársainkkal, mint amennyire azt a korifeusok szeretnék. Még akkor sem, ha ezek az emberek úgy élnek, ahogy a legtöbben szeretünk.
Oroszország, Magyarország, Uganda – ebben a sorban a legkisebb közös többszörös a szexuális kisebbségek elleni gyűlöletkeltő kormányzati politika srófolása ameddig csak lehet, vagy célszerű.
Ugye valamelyik hazai propagandista egyenesen üdvözölte, hogy az afrikai országban akár halálbüntetés is várhat a meleg kapcsolatban élőkre. Ez a kontinens amúgy sem az emberi jogok paradicsoma, több mint ötven országban kriminalizálják azt, ha valaki nem szereti, amit az állam, a törvény, a pallosjog vagy hasonlók kiszabnak neki.
Mondjuk a kivégzés lehetőségétől megvadult félhivatalos magyar megmondók egy pöttyet különböznek az Egyesült Államok álláspontjától – persze féktelen szuverénségünkben ez sem meglepetés – Washington ováció helyett vízumkorlátozással díjazta az ugandai homofób kormánytisztviselők ötletét a nyáron. Bezzeg a magyar külügyminiszter nem így tett, ő tizenhét millió dolláros fejlesztési programról számolt be Kampalában, az ugandai fővárosban, szerencsére ezúttal nem mondjuk propagandatévét, lőszergyárat vagy szállodaláncot vett nekünk a mi pénzünkből, hanem egészségügyi beruházásokról volt szó.
Dicséretes módon egy szívkórházról például, amihez külön ajándékként járt tizennyolc lélegeztetőgép is a haza sufniból. Tudják, abból a bevált típusból, amelyből körülbelül tizenhatezer darab porosodik valamelyik titkos hazai raktárban durván három éve. Kínai, maláj és szlovák együttműködéssel sikerült rájuk szert tenni, állítólag némelyikük tökéletesen beválik a horkolás elleni küzdelemben.
Nos bölcs vezéreink ezzel jutalmazták a homofóbiában protagonista ugandai rezsimet. Feltehető azonban, hogy ott sem csak az LMBTQ közösségek nem követik tökételesen a vezérek előírásait, ahogy nálunk is történt most valami, amit még nem próbáltak megmagyarázni a pártvallási főideologikusok.
Jelesül a népszámlálási adatokban keresendő gikszer: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 2023-as népszámlálásban 10030 azonos nemű élettársi kapcsolatot vettek számba, és összesen 4125 kisgyereket nevelnek azonos nemű párok. Utóbbi számról annyit: a 2016-os mikronépszámlás adatai szerint ez 681 volt, vagyis azóta – és a kormány összes fóliázási szándéka ellenére; tekintsük itt most a fóliát a szexuális másságok elleni kirekesztés metaforájának - durván meghatszorozódott, ha hinni lehet az adatoknak. Ennek persze több oka is lehet, Pál Marci, a szivárványcsaládok jogaiért küzdő kétgyerekes édesapa szerint van az az új generáció, amelynek tagjai fütyülnek a kormánypropagandára.
Az is világos, hogy a magyar társadalom korántsem olyan elutasító a meleg polgártársainkkal, mint amennyire azt a korifeusok szeretnék. Még akkor sem, ha ezek az emberek úgy élnek, ahogy a legtöbben szeretünk, családban, a magánéletünk diszkréciójával, vágyaink szerint gyerekkel vagy anélkül, de ennek eldöntését ránk bízva. Mondjuk az nem lenne rossz, ha a törvényhozás és a törvénykezés gyakorlata is követné ezt a társadalmi mintát, például megnyugtatóan rendezné a szivárványcsaládokban élő gyerekek jogait. Szóval csekély vigasz ez a valószínűleg korántsem teljes népszámlálási adat számunkra, döntőképes polgárok számára, de mégis az.
A dicsőséges nagyurak talán egyszer szembesülnek azzal is, hogy a polgárok köpönyegéről lepereg a rájuk zúdított szennyvíz, előbb-utóbb kisüt a nap is, nos és mi is szokott ilyenkor feltűnni az égen? Mondjuk tudok olyan oviról, amelyet éppen szivárványról kereszteltek el valami másra, nyilván hogy be ne fóliázzák őket gyerekestül, dadusostul.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2023. január 11-ei adásában hangzott el.