Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.
Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
1500 milliárd már a zsebben
Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.
Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.
Kommandósok – Józsa Márta jegyzete
Milyen reggele lesz majd az asszonynak? Nincs otthon a gyerek, cserébe az egész lakást feldúlták.
Az erősebb felrúgja a gyengébbet
Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.
Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.
Az én csokigate-em – Józsa Márta jegyzete
11/02/2024 12:12
| Szerző: Józsa Márta
A Lázár János vezette építési és közlekedési tárca utasszámlálást rendelt egy cégtől félmilliárd forintért. A pénzt egy vállalat kapta, de az utasokat a kalauzok számolták. Ingyen. Azaz nem egészen ingyen, fejenként egy-egy teljes doboz csokit kaptak cserébe.
Tél volt, a tanító néni fent lakott a hegyen, heti kétszer felkutyagoltam hozzá, és bár volt gyakorlatom a korrepetálásban, eléggé megszenvedtem vele. Nyilván azért is, mert kínos volt mondanom neki, hogy dehát Margit néni, már megint nem tetszett megtanulni rendesen a szorzótáblát. De azért alakult minden rendjén. Én nem beszéltem, oktattam, ő pedig azt mondta, hogy majd a sikeres vizsga után fizet. Sikerült is.
Mentem fel hozzá a hegyre a béremért, ő pedig nagyon köszönte a profi munkát. Mondta, hogy én tényleg nagyon tehetséges vagyok, és azt is mondta, hogy nincs pénze, de ad nekem, hálája jeléül egy szép nagy doboz csoki bonbont. Csalódottan hazasétáltam, kinyitottam, meg akartam örvendeztetni a testvéreimet, kiderült, hogy nincs benne semmi csoki, a bonbonok helyére diót tett. Arra már nem emlékszem, hogy avas volt-e a dió, de arra igen, hogy sokat gondolkoztam azon, helyesen cselekedtem-e. Mert így bűnrészes lettem abban, hogy Margit néni ezzel a hozzáállással tovább taníthatja a kicsiket. Szólni viszont nem szólhattam, tanúm nem volt, és különben is a némasági fogadalmat meg kell tartani. Ez volt az első csokigate, amelyben szerepeltem. A szereplők közül ma már én vagyok az egyetlen, aki emlékezhet rá.
Fogalmam sincs, hogy e következmények nélküli régióban ki fog még emlékezni arra a csokigate-re, amelyből Hadházy Ákos csemegézett, amikor arra az infóra bukkant, miszerint a Lázár János vezette építési és közlekedési tárca utasszámlálást rendelt egy cégtől félmilliárd forintért. A pénzt egy vállalat kapta, de az utasokat a kalauzok számolták. Ingyen. Azaz nem egészen ingyen, fejenként egy-egy teljes doboz csokit kaptak cserébe. A márkáját és az árát is tudnia 2560 skatulyányi édességnek.
A megbízó cég félmilliárdot kaszált rajta, a munkát elvégzőknek pedig megédesedett egy-egy napjuk. Azt nem tudjuk ugyan, hogy annak tudatában számláltak-e a kalauzok, hogy mi volt a valódi cél. Jelesül azért volt mindenre szükség, hogy a sűrűn látogatott nyereséges vonalakat elkülönítsék a gazdaságtalanoktól. Utóbbiakat a hírek szerint bezárni, előbbieket pedig privatizálni szándékoznak. Hogy ki lesz az a tőkeerős vállalkozó, aki a vasútbizniszben is okosabb Mark Zuckerbergnél, az csak sejteni bátorkodunk.
Ezúttal ez lesz a csoki, az ingyenmunka és a folyamatos hallgatás ára.
Azért remélem, hogy a kalauzok dobozaiban legalább tényleg csoki volt, még ha gondolom, keserű is. Végül is a gyerekkorom óta, mondják, megváltozott egy rendszer, ezt innen is látni.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2024. február 8-i adásában hangzott el.
