Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Vitapartner – Józsa Márta jegyzete
4/02/2024 07:17
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Néhány napja valaki a kocsmából a Thököly útra dobott ki egy másik vendéget, az arra járó taxinak esélye sem volt megállni, a férfi azonnal meghalt. Úgy szóltak a tudósítások: a taxi elé lökte vitapartnerét. Hát igen, ezt is nevezhetjük vitának, írja jegyzetében Józsa Márta, aki viszont inkább nem véleményezi a készülő Ákos-filmet, mert "már csak az hiányozna, hogy valaki véletlenül vitapartnerének tekintse".
A minap egy dokumentumfilm-fesztiválon jártam, egy olyan filmet néztem meg, amelyet iskolások videblogjaiból vágtak össze – a reggeli ébredéstől az iskolai bántalmazásokon át a Navalnij melletti tüntetéseken való részvétel, az amiatti szankciók és a lázadó tinik öngyilkosságáig ismerhettük meg az orosz gyerekek önábrázolását 2021-ig, tehát még a háború előttig. Amelyből az is kiderül, hogy mennyi mindent árulhat el a teljes rendszerről és a putyini háborúhoz vezető útról egy stikában felvett pár másodperc mondjuk egy Sztálin szellemét idéző tanárnőről.
Hazafelé menet tőlünk egy sarokra nagy erőkkel helyszíneltek a rendőrök, kiderült, hogy valaki a kocsmából a Thököly útra dobott ki egy másik vendéget, az arra járó taxinak esélye sem volt megállni, a férfi azonnal meghalt, a tettest körözték, majd elkapták. Úgy szóltak a tudósítások: a taxi elé lökte vitapartnerét. Hát igen, ezt is nevezhetjük vitának, lehet ez is a helyes kifejés arra, hogy egy harmincvalahány éves férfi az úttestre dob egy hatvanhat évest, függetlenül attól, hogy miféle eszmei polémia előzhette meg a tragikus aktust. Percig nem csodálkozom, ha körülnézek a közéletben, hogy a bulvársajtó ezt nevezi vitának, mi mást. Ahogy például egy diktatúrában élő gyerekek vlogjainak képi világa, úgy egy bestiális gyilkosság leírásának nyelvezete is árulkodik a jelenünkről. Meg arról, amit vitának és partnernak gondolunk. Hát valami ilyesmit.
Ahogy az is értelmezhető társadalompolitikailag, hogy hol hogyan készülnek a filmek. Közhely, hogy Sztálintól Hitlerig jellemző volt a diktátorok figyelme a mozgókép iránt, és percig sem volt kételyük arról, hogy milyen hatásos – bár kétségkívül igen drága – eszköz született a XX. század elején, amely alkalmas a tömegek manipulálására is. Az említett, Manifesto című orosz film alkotói egy kockát nem forgattak, de vélhetően több ezer gyerek műveiből állították össze a mai Oroszország jövőjének igen sötét, és rendkívül hiteles képét.
Szerencsére mi itt a békéért harcolunk, ezért teljesen más problémákkal kell megküzdenünk. Mármint ami a filmipar misszióját illeti. Miközben legsikeresebb rendezőink jó része görög, vagy szlovák, vagy szerb és még ki tudja milyen pénzből tud egyáltalán dolgozni, azért itthon is vannak tervek. Bár a Rákay-féle Petőfit még nem volt szerencsénk látni, máris belengették a méltó folytatást: dokumentumfilm készül Ákosról. Az ezt bejelentő közlemény szerint az lesz a címe, hogy Ember maradj: Ákos, és minden mozzanatával azt mutatja majd, hogy tárgya és főhőse egy rendkívül összetett személyiség. Nos, én ezt is nem vitatom, már csak az hiányozna, hogy valaki véletlenül vitapartnerének tekintsen.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2024. február elsejei adásában hangzott el.
