Vitapartner – Józsa Márta jegyzete

A minap egy dokumentumfilm-fesztiválon jártam, egy olyan filmet néztem meg, amelyet iskolások videblogjaiból vágtak össze – a reggeli ébredéstől az iskolai bántalmazásokon át a Navalnij melletti tüntetéseken való részvétel, az amiatti szankciók és a lázadó tinik öngyilkosságáig ismerhettük meg az orosz gyerekek önábrázolását 2021-ig, tehát még a háború előttig. Amelyből az is kiderül, hogy mennyi mindent árulhat el a teljes rendszerről és a putyini háborúhoz vezető útról egy stikában felvett pár másodperc mondjuk egy Sztálin szellemét idéző tanárnőről.

Hazafelé menet tőlünk egy sarokra nagy erőkkel helyszíneltek a rendőrök, kiderült, hogy valaki a kocsmából a Thököly útra dobott ki egy másik vendéget, az arra járó taxinak esélye sem volt megállni, a férfi azonnal meghalt, a tettest körözték, majd elkapták. Úgy szóltak a tudósítások: a taxi elé lökte vitapartnerét. Hát igen, ezt is nevezhetjük vitának, lehet ez is a helyes kifejés arra, hogy egy harmincvalahány éves férfi az úttestre dob egy hatvanhat évest, függetlenül attól, hogy miféle eszmei polémia előzhette meg a tragikus aktust. Percig nem csodálkozom, ha körülnézek a közéletben, hogy a bulvársajtó ezt nevezi vitának, mi mást. Ahogy például egy diktatúrában élő gyerekek vlogjainak képi világa, úgy egy bestiális gyilkosság leírásának nyelvezete is árulkodik a jelenünkről. Meg arról, amit vitának és partnernak gondolunk. Hát valami ilyesmit.

Ahogy az is értelmezhető társadalompolitikailag, hogy hol hogyan készülnek a filmek. Közhely, hogy Sztálintól Hitlerig jellemző volt a diktátorok figyelme a mozgókép iránt, és percig sem volt kételyük arról, hogy milyen hatásos – bár kétségkívül igen drága – eszköz született a XX. század elején, amely alkalmas a tömegek manipulálására is. Az említett, Manifesto című orosz film alkotói egy kockát nem forgattak, de vélhetően több ezer gyerek műveiből állították össze a mai Oroszország jövőjének igen sötét, és rendkívül hiteles képét.

Szerencsére mi itt a békéért harcolunk, ezért teljesen más problémákkal kell megküzdenünk. Mármint ami a filmipar misszióját illeti. Miközben legsikeresebb rendezőink jó része görög, vagy szlovák, vagy szerb és még ki tudja milyen pénzből tud egyáltalán dolgozni, azért itthon is vannak tervek. Bár a Rákay-féle Petőfit még nem volt szerencsénk látni, máris belengették a méltó folytatást: dokumentumfilm készül Ákosról. Az ezt bejelentő közlemény szerint az lesz a címe, hogy Ember maradj: Ákos, és minden mozzanatával azt mutatja majd, hogy tárgya és főhőse egy rendkívül összetett személyiség. Nos, én ezt is nem vitatom, már csak az hiányozna, hogy valaki véletlenül vitapartnerének tekintsen.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2024. február elsejei adásában hangzott el.