Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Magyar Péter megette az ellenzéki tortát – Kárpáti Iván jegyzete
Tömegek akarják leváltani az ellenzéket Orbánnal együtt, kár ezt tagadni. Hogy mennyire lehet közvéleményt szondázni ilyen viharban, az persze más kérdés. Szerencsére két hónap múlva világos számokat kapunk.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Game over - Józsa Márta jegyzete
Győzelmi jelentés következik. Magyarország, vagy a kormánya, vagy leginkább a miniszterelnök személyesen legyőzte a szegénységet.
Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Vitapartner – Józsa Márta jegyzete
4/02/2024 07:17
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Néhány napja valaki a kocsmából a Thököly útra dobott ki egy másik vendéget, az arra járó taxinak esélye sem volt megállni, a férfi azonnal meghalt. Úgy szóltak a tudósítások: a taxi elé lökte vitapartnerét. Hát igen, ezt is nevezhetjük vitának, írja jegyzetében Józsa Márta, aki viszont inkább nem véleményezi a készülő Ákos-filmet, mert "már csak az hiányozna, hogy valaki véletlenül vitapartnerének tekintse".
A minap egy dokumentumfilm-fesztiválon jártam, egy olyan filmet néztem meg, amelyet iskolások videblogjaiból vágtak össze – a reggeli ébredéstől az iskolai bántalmazásokon át a Navalnij melletti tüntetéseken való részvétel, az amiatti szankciók és a lázadó tinik öngyilkosságáig ismerhettük meg az orosz gyerekek önábrázolását 2021-ig, tehát még a háború előttig. Amelyből az is kiderül, hogy mennyi mindent árulhat el a teljes rendszerről és a putyini háborúhoz vezető útról egy stikában felvett pár másodperc mondjuk egy Sztálin szellemét idéző tanárnőről.
Hazafelé menet tőlünk egy sarokra nagy erőkkel helyszíneltek a rendőrök, kiderült, hogy valaki a kocsmából a Thököly útra dobott ki egy másik vendéget, az arra járó taxinak esélye sem volt megállni, a férfi azonnal meghalt, a tettest körözték, majd elkapták. Úgy szóltak a tudósítások: a taxi elé lökte vitapartnerét. Hát igen, ezt is nevezhetjük vitának, lehet ez is a helyes kifejés arra, hogy egy harmincvalahány éves férfi az úttestre dob egy hatvanhat évest, függetlenül attól, hogy miféle eszmei polémia előzhette meg a tragikus aktust. Percig nem csodálkozom, ha körülnézek a közéletben, hogy a bulvársajtó ezt nevezi vitának, mi mást. Ahogy például egy diktatúrában élő gyerekek vlogjainak képi világa, úgy egy bestiális gyilkosság leírásának nyelvezete is árulkodik a jelenünkről. Meg arról, amit vitának és partnernak gondolunk. Hát valami ilyesmit.
Ahogy az is értelmezhető társadalompolitikailag, hogy hol hogyan készülnek a filmek. Közhely, hogy Sztálintól Hitlerig jellemző volt a diktátorok figyelme a mozgókép iránt, és percig sem volt kételyük arról, hogy milyen hatásos – bár kétségkívül igen drága – eszköz született a XX. század elején, amely alkalmas a tömegek manipulálására is. Az említett, Manifesto című orosz film alkotói egy kockát nem forgattak, de vélhetően több ezer gyerek műveiből állították össze a mai Oroszország jövőjének igen sötét, és rendkívül hiteles képét.
Szerencsére mi itt a békéért harcolunk, ezért teljesen más problémákkal kell megküzdenünk. Mármint ami a filmipar misszióját illeti. Miközben legsikeresebb rendezőink jó része görög, vagy szlovák, vagy szerb és még ki tudja milyen pénzből tud egyáltalán dolgozni, azért itthon is vannak tervek. Bár a Rákay-féle Petőfit még nem volt szerencsénk látni, máris belengették a méltó folytatást: dokumentumfilm készül Ákosról. Az ezt bejelentő közlemény szerint az lesz a címe, hogy Ember maradj: Ákos, és minden mozzanatával azt mutatja majd, hogy tárgya és főhőse egy rendkívül összetett személyiség. Nos, én ezt is nem vitatom, már csak az hiányozna, hogy valaki véletlenül vitapartnerének tekintsen.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2024. február elsejei adásában hangzott el.
