Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete
19/05/2024 12:01
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
"Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen."
Nemsokára elindul a vonat. Az, amelyik Csíksomlyóra szállítja majd a zarándokok tízezreit Budapestről a híres pünkösdi búcsúra. Lesz néhány probléma, mondjuk az, hogy ezek a zarándokvonatok idén jelentős kerülővel tudnak majd eljutni a pünkösdi imádságok és az igazi csíki székely sör, vagy valami hasonló fedőnevű nedű forrásvidékére. Például azért, mert felújítás miatt évekre lezárták idén a Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonalat az Európai Unió tagjaként is ismert Romániában. Ez kábé olyasfajta veszteség egy hozzám hasonló elkötelezett tömegközlekedőnek, mintha mondjuk Budapestről Bécsbe nem lehetne eljutni vonattal. De egyáltalán nem, csak mondjuk Zágráb felé kerülve. Na jó, hát csípje kánya azt az egy-két millió embert, aki akkor érzi komfortosnak magát a Kárpát-medencében, ha csak elbaktat egy vasútállomásra, vesz egy jegyet, betesz a hátizsákjába egy jó vastag regényt, és hess, már Bécsben is van. Vagy Kolozsvárott, vagy Belgrádban. De azért tudok rosszallóan pislogni, amikor a sokszor emlegetett átjárható határok, meg a légiesített akadályok és efféle ígéretek után kiderül, hogy nem lehet eljutni A-ból B-be. No de mint minden, majd ez is megoldódik. Hanem itt vannak ugye ezek a szegény zarándokok, én többeket ismerek, akiknek rendre ez az év nagy pillanata, felszállnak a vonatra, városról városra megállnak a vasútállomáson, kenyérrel és pálinkával fogadják őket, olyan mint egy osztálykirándulás. Mármint egy olyan osztályban, ahol a diákok és tanárok együtt nevettek sírva és emlegették a nehéz, de gyönyörűséges diákkor emlékeit annak rendje s módja szerint a végzéskor Radnóti Színházban tartottak a napokban egy előadást, ahova meghívták egy budapesti középiskola kirúgott tanárait és egykori diákjait, hogy megtarthassák az elmaradt szerenádot. Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen. Visszatérve a pünkösdi zarándoklatra, ott több kérdés is felmerült amellett, hogy miért nem sikerül soha a büdös életben megoldani azt, hogy két uniós országban el lehessen jutni mindenféle horror nélkül egyik településről a másikba. Bármilyen céllal. Hanem vannak itt más felteendők is. Én jártam jó évtizeddeleddel ezelőtt azon a jeles rendezvényen, megnyugtatásul: munkaügyben. Mármint a csíksomlyói búcsúban. És volt alkalmam belepillantani abba, hogy hány fogyatékos, beteg gyereket és felnőttet hurcolnak ott a reményt kereső családtagok fel arra a hegyre, akár például a távolkeletről is, a gyógyulás reményében, vagy a gyógyulásbiznisz ígérete miatt. Mindenesetre voltak matracokkal borított tornatermek, ahol kéz és láb nélküli gyerekek fetrengtek nem kevés belépti díjért, és bármikor fel tudok idézni egy- egy középkori festményt a bűnbocsájtó cédulák osztogatásáról.
Nagy üzlet a zarándoklat, bár most a közlekedési viszonyok miatt kicsit megterhelőbb. Azon gondolkozom, hogy ezen a hosszú úton felmerül-e kérdésként bárkiben mondjuk a a publikumban, vagy bárkiben, hogy él ott a szomszédban egy Magyarországról anyagilag bőven kitömött, presztízsben is megtámogatott szerzetes, aki szerint nem gáz, ha egy nőt az ura kicsit megsimogat fejszével. Mert utána ki lehet engesztelni egy turkálóban történő bevásárlással. És aztán K. Endre bát már nem is említem, Csíksomlyó nem református biznisz. Igazságtalan is volna. És ünneprontó sem szeretnék lenni, kapcsolódjon ki minden zarándok, a maga útján, boldogan.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. május 16-ai adásában hangzott el.
