Állatmesék - Józsa Márta jegyzete
Két ismeretlen tíz vaddisznót engedett szabadon azok közül az állatok közül, melyeket azért zártak be, hogy nyugi legyen.
A kérdés - Szénási Sándor jegyzete
Bár a Tisza vezet, csak egy kisebbség hiszi, hogy kormányra is juthat. Részint persze azért gondolják ezt, mert tudják, hogy O.V. a hatalomért mindenre képes, de talán azért is, mert gyanakodnak a honfitársaikra, tán magukra is, hogy bepánikolva visszahátrálnak a régi rossz reflexekhez.
Orbán az ukrán elnökválasztáson indul - Kárpáti Iván jegyzete
Kevesebb mint hat hét van hátra a választásokig, és az embernek az az érzése, hogy nem is Magyarországon kampányolunk. Mintha hirtelen áthelyezték volna a szavazóköröket Kijevbe, és a tét az lenne, hogy ki győzi le Volodimir Zelenszkijt.
Vallásháborúk - Józsa Márta jegyzete
Nem lehet tudni, mi lesz, minden kornak van egy éppen valamilyen kórban szenvedő ideológiai, vagy vallási áramlata, korunkban az iszlám betegeskedik.
Együttnyomorgás – Józsa Márta jegyzete
Azt magyarázzák el a mindent ellepő kormánypárti kampányszlogenek a magyar lakosság jelentős részének, hogy ne is törődjenek vele. Hanem törődjenek bele. Abba, hogy egy havi családi pótlékból egy hétvégi ebédre sem futja, mit tegyünk, ilyen a munkaalapú társadalom. Apa szívja csak a mérgező port az akkumulátorgyárban, anya vegyen saját fizetéséből almát az ovis gyerekeknek.
Grószmutti meghalt – Szénási Sándor jegyzete
Ha lengyelek lennénk, kérdezhetnénk, mikor jön Gliwice, 1939. szeptember 1-re utalva, amikor is Pesten Az Est nevű, akkor már kormánypártivá nyomorított napilap közölte, hogy a lengyelek az éjjel betörtek Németországba, a hitleri hadsereg ezért kénytelen volt támadni. Az akció egyébként egy sima hamis zászlós művelet volt, lengyel katonaruhás németek lőttek egy német rádióállomást, ez volt az ürügy az invázióra.
A Medián nem hazudik, Orbán Viktor sem hazudik – Selmeci János jegyzete
Nem tudom. Erre a következtetésre azután jutottam, hogy három napot töltöttem el közeli kapcsolatban a Medián friss számaival, majd rövidebb viszonyt folytattam a Medián állítólagos januári nyers adataival, eközben pedig hozzáértő ismerőseimmel folytattam nyilvános, és nem nyilvános, de mindenképpen mélyreható beszélgetéseket a valóság feltárása érdekében, amiről, már a valóságról, ennek köszönhetően egyre kevesebbet merek tudni.
Békesarc - Józsa Márta jegyzete
Egyenes következtetések mutathatóak ki a között, hogy közép-ázsiai posztszovjet falvakból és Észak-Koreából rekrutált katonák masíroznak a lebombázott Donyeck megye falvaiban, és hogy Trump elnök egy pingvinnel a hóna alatt sétál a virtuális valóság hatékony segítségével Nuukba, a zöld sziget fővárosába.
Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete
19/05/2024 12:01
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
"Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen."
Nemsokára elindul a vonat. Az, amelyik Csíksomlyóra szállítja majd a zarándokok tízezreit Budapestről a híres pünkösdi búcsúra. Lesz néhány probléma, mondjuk az, hogy ezek a zarándokvonatok idén jelentős kerülővel tudnak majd eljutni a pünkösdi imádságok és az igazi csíki székely sör, vagy valami hasonló fedőnevű nedű forrásvidékére. Például azért, mert felújítás miatt évekre lezárták idén a Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonalat az Európai Unió tagjaként is ismert Romániában. Ez kábé olyasfajta veszteség egy hozzám hasonló elkötelezett tömegközlekedőnek, mintha mondjuk Budapestről Bécsbe nem lehetne eljutni vonattal. De egyáltalán nem, csak mondjuk Zágráb felé kerülve. Na jó, hát csípje kánya azt az egy-két millió embert, aki akkor érzi komfortosnak magát a Kárpát-medencében, ha csak elbaktat egy vasútállomásra, vesz egy jegyet, betesz a hátizsákjába egy jó vastag regényt, és hess, már Bécsben is van. Vagy Kolozsvárott, vagy Belgrádban. De azért tudok rosszallóan pislogni, amikor a sokszor emlegetett átjárható határok, meg a légiesített akadályok és efféle ígéretek után kiderül, hogy nem lehet eljutni A-ból B-be. No de mint minden, majd ez is megoldódik. Hanem itt vannak ugye ezek a szegény zarándokok, én többeket ismerek, akiknek rendre ez az év nagy pillanata, felszállnak a vonatra, városról városra megállnak a vasútállomáson, kenyérrel és pálinkával fogadják őket, olyan mint egy osztálykirándulás. Mármint egy olyan osztályban, ahol a diákok és tanárok együtt nevettek sírva és emlegették a nehéz, de gyönyörűséges diákkor emlékeit annak rendje s módja szerint a végzéskor Radnóti Színházban tartottak a napokban egy előadást, ahova meghívták egy budapesti középiskola kirúgott tanárait és egykori diákjait, hogy megtarthassák az elmaradt szerenádot. Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen. Visszatérve a pünkösdi zarándoklatra, ott több kérdés is felmerült amellett, hogy miért nem sikerül soha a büdös életben megoldani azt, hogy két uniós országban el lehessen jutni mindenféle horror nélkül egyik településről a másikba. Bármilyen céllal. Hanem vannak itt más felteendők is. Én jártam jó évtizeddeleddel ezelőtt azon a jeles rendezvényen, megnyugtatásul: munkaügyben. Mármint a csíksomlyói búcsúban. És volt alkalmam belepillantani abba, hogy hány fogyatékos, beteg gyereket és felnőttet hurcolnak ott a reményt kereső családtagok fel arra a hegyre, akár például a távolkeletről is, a gyógyulás reményében, vagy a gyógyulásbiznisz ígérete miatt. Mindenesetre voltak matracokkal borított tornatermek, ahol kéz és láb nélküli gyerekek fetrengtek nem kevés belépti díjért, és bármikor fel tudok idézni egy- egy középkori festményt a bűnbocsájtó cédulák osztogatásáról.
Nagy üzlet a zarándoklat, bár most a közlekedési viszonyok miatt kicsit megterhelőbb. Azon gondolkozom, hogy ezen a hosszú úton felmerül-e kérdésként bárkiben mondjuk a a publikumban, vagy bárkiben, hogy él ott a szomszédban egy Magyarországról anyagilag bőven kitömött, presztízsben is megtámogatott szerzetes, aki szerint nem gáz, ha egy nőt az ura kicsit megsimogat fejszével. Mert utána ki lehet engesztelni egy turkálóban történő bevásárlással. És aztán K. Endre bát már nem is említem, Csíksomlyó nem református biznisz. Igazságtalan is volna. És ünneprontó sem szeretnék lenni, kapcsolódjon ki minden zarándok, a maga útján, boldogan.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. május 16-ai adásában hangzott el.
