A jó Orbán-interjú esete a fehér hollóval – Selmeci János jegyzete
Én azért reménykedek abban, hogy a visszavonuló Orbán Viktor egyszer majd bemegy 8-10 órára egy stúdióba, és elmeséli, hogy miért nem akart minden magyar miniszterelnöke lenni, hogy jól érzi-e magát ebben a megosztott országban, és nem bántja-e, hogy ebbe az irányba vitte a hazáját. Persze, akkor sem fogom neki elhinni, amit mond.
Lehetett volna...! - Rózsa Péter jegyzete
A fenébe, a szomszéd fűje nemcsak zöldebb, hanem az egész környezet szebb, ápoltabb, nota bene gazdagabb. És barátságosabb.
A Bezzeg-nóta - Szénási Sándor jegyzete
A politika jórészt a felejtésről szól. Magyar Péter is szokta gyalulni a rezsimet évtizedek óta kiszolgáló elitet, ami az ő múltját tekintve szintén mókás, mint ahogy Vona memóriazavara is, midőn a régi ellenzék szokásos kesergőjét adja elő, aminek talán a Bezzeg címet adhatnánk.
Orbánnak az nem fáj, ha oroszok gyilkolják a magyarokat
A magyar miniszterelnök nem emeli fel a telefont és nem kérdezi meg: "Vlagyimir Vlagyimirovics, mondja csak, miért is hullanak a magyar fiúk százával a keleti fronton?" Nem kezdeményez szankciókat azok ellen az orosz tábornokok ellen, akik parancsot adnak más magyarok meggyilkolására. Nem követeli, hogy a Kreml vállaljon felelősséget a katonai gépezetének magyar áldozataiért.
Mint két tojás - Dési János jegyzete
Itt van a plakát: Mint két tojás. A képen a tojáshéjból két fej bukkan elő, az egyik szakállas, a másik csupasz képű. Első ránézésre egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz. “Mint két tojás” - ezt azzal próbálja a szerző igazolni, hogy mindkét karikatúra-figura kis ukrán zászlócskát lobogtat.
Bárkik, bárhol – Józsa Márta jegyzete
Ez a sejtelmes jelszava a kormányfő által bejelentett, árnyalataiban szeptemberben ismertetendő lakásvásárlási programnak. A részletek még kidolgozatlanok, de azt tudjuk, hogy egy garantált bérminimumot kereső embernek két és fél évi jövedelme teljes összegét kell félretennie beugróként.
Téglák – Szénási Sándor jegyzete
A digitális köd homályában lapuló gyanús személyeket remélhetőleg kiveti magából a hétezer harcos közösségének immunrendszere, amit már csak az is erősít, hogy maga a klubtulajdonos viszi el neki a hírek esszenciáját.
Szeretkezz, ne háborúzz! – Selmeci János jegyzete
Mi lenne ha a vízparti stégen az esthajnal csendjében a vizet bámulva ölelnénk meg egy meztelen fideszes... vagy legalább csak elfoglalnánk magunkat a politika helyett valami mással, egymással, kicsit jöjjünk le a gyűlölet-szerről...
Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete
19/05/2024 12:01
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
"Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen."
Nemsokára elindul a vonat. Az, amelyik Csíksomlyóra szállítja majd a zarándokok tízezreit Budapestről a híres pünkösdi búcsúra. Lesz néhány probléma, mondjuk az, hogy ezek a zarándokvonatok idén jelentős kerülővel tudnak majd eljutni a pünkösdi imádságok és az igazi csíki székely sör, vagy valami hasonló fedőnevű nedű forrásvidékére. Például azért, mert felújítás miatt évekre lezárták idén a Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonalat az Európai Unió tagjaként is ismert Romániában. Ez kábé olyasfajta veszteség egy hozzám hasonló elkötelezett tömegközlekedőnek, mintha mondjuk Budapestről Bécsbe nem lehetne eljutni vonattal. De egyáltalán nem, csak mondjuk Zágráb felé kerülve. Na jó, hát csípje kánya azt az egy-két millió embert, aki akkor érzi komfortosnak magát a Kárpát-medencében, ha csak elbaktat egy vasútállomásra, vesz egy jegyet, betesz a hátizsákjába egy jó vastag regényt, és hess, már Bécsben is van. Vagy Kolozsvárott, vagy Belgrádban. De azért tudok rosszallóan pislogni, amikor a sokszor emlegetett átjárható határok, meg a légiesített akadályok és efféle ígéretek után kiderül, hogy nem lehet eljutni A-ból B-be. No de mint minden, majd ez is megoldódik. Hanem itt vannak ugye ezek a szegény zarándokok, én többeket ismerek, akiknek rendre ez az év nagy pillanata, felszállnak a vonatra, városról városra megállnak a vasútállomáson, kenyérrel és pálinkával fogadják őket, olyan mint egy osztálykirándulás. Mármint egy olyan osztályban, ahol a diákok és tanárok együtt nevettek sírva és emlegették a nehéz, de gyönyörűséges diákkor emlékeit annak rendje s módja szerint a végzéskor Radnóti Színházban tartottak a napokban egy előadást, ahova meghívták egy budapesti középiskola kirúgott tanárait és egykori diákjait, hogy megtarthassák az elmaradt szerenádot. Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen. Visszatérve a pünkösdi zarándoklatra, ott több kérdés is felmerült amellett, hogy miért nem sikerül soha a büdös életben megoldani azt, hogy két uniós országban el lehessen jutni mindenféle horror nélkül egyik településről a másikba. Bármilyen céllal. Hanem vannak itt más felteendők is. Én jártam jó évtizeddeleddel ezelőtt azon a jeles rendezvényen, megnyugtatásul: munkaügyben. Mármint a csíksomlyói búcsúban. És volt alkalmam belepillantani abba, hogy hány fogyatékos, beteg gyereket és felnőttet hurcolnak ott a reményt kereső családtagok fel arra a hegyre, akár például a távolkeletről is, a gyógyulás reményében, vagy a gyógyulásbiznisz ígérete miatt. Mindenesetre voltak matracokkal borított tornatermek, ahol kéz és láb nélküli gyerekek fetrengtek nem kevés belépti díjért, és bármikor fel tudok idézni egy- egy középkori festményt a bűnbocsájtó cédulák osztogatásáról.
Nagy üzlet a zarándoklat, bár most a közlekedési viszonyok miatt kicsit megterhelőbb. Azon gondolkozom, hogy ezen a hosszú úton felmerül-e kérdésként bárkiben mondjuk a a publikumban, vagy bárkiben, hogy él ott a szomszédban egy Magyarországról anyagilag bőven kitömött, presztízsben is megtámogatott szerzetes, aki szerint nem gáz, ha egy nőt az ura kicsit megsimogat fejszével. Mert utána ki lehet engesztelni egy turkálóban történő bevásárlással. És aztán K. Endre bát már nem is említem, Csíksomlyó nem református biznisz. Igazságtalan is volna. És ünneprontó sem szeretnék lenni, kapcsolódjon ki minden zarándok, a maga útján, boldogan.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. május 16-ai adásában hangzott el.
