Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete
19/05/2024 12:01
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
"Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen."
Nemsokára elindul a vonat. Az, amelyik Csíksomlyóra szállítja majd a zarándokok tízezreit Budapestről a híres pünkösdi búcsúra. Lesz néhány probléma, mondjuk az, hogy ezek a zarándokvonatok idén jelentős kerülővel tudnak majd eljutni a pünkösdi imádságok és az igazi csíki székely sör, vagy valami hasonló fedőnevű nedű forrásvidékére. Például azért, mert felújítás miatt évekre lezárták idén a Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonalat az Európai Unió tagjaként is ismert Romániában. Ez kábé olyasfajta veszteség egy hozzám hasonló elkötelezett tömegközlekedőnek, mintha mondjuk Budapestről Bécsbe nem lehetne eljutni vonattal. De egyáltalán nem, csak mondjuk Zágráb felé kerülve. Na jó, hát csípje kánya azt az egy-két millió embert, aki akkor érzi komfortosnak magát a Kárpát-medencében, ha csak elbaktat egy vasútállomásra, vesz egy jegyet, betesz a hátizsákjába egy jó vastag regényt, és hess, már Bécsben is van. Vagy Kolozsvárott, vagy Belgrádban. De azért tudok rosszallóan pislogni, amikor a sokszor emlegetett átjárható határok, meg a légiesített akadályok és efféle ígéretek után kiderül, hogy nem lehet eljutni A-ból B-be. No de mint minden, majd ez is megoldódik. Hanem itt vannak ugye ezek a szegény zarándokok, én többeket ismerek, akiknek rendre ez az év nagy pillanata, felszállnak a vonatra, városról városra megállnak a vasútállomáson, kenyérrel és pálinkával fogadják őket, olyan mint egy osztálykirándulás. Mármint egy olyan osztályban, ahol a diákok és tanárok együtt nevettek sírva és emlegették a nehéz, de gyönyörűséges diákkor emlékeit annak rendje s módja szerint a végzéskor Radnóti Színházban tartottak a napokban egy előadást, ahova meghívták egy budapesti középiskola kirúgott tanárait és egykori diákjait, hogy megtarthassák az elmaradt szerenádot. Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen. Visszatérve a pünkösdi zarándoklatra, ott több kérdés is felmerült amellett, hogy miért nem sikerül soha a büdös életben megoldani azt, hogy két uniós országban el lehessen jutni mindenféle horror nélkül egyik településről a másikba. Bármilyen céllal. Hanem vannak itt más felteendők is. Én jártam jó évtizeddeleddel ezelőtt azon a jeles rendezvényen, megnyugtatásul: munkaügyben. Mármint a csíksomlyói búcsúban. És volt alkalmam belepillantani abba, hogy hány fogyatékos, beteg gyereket és felnőttet hurcolnak ott a reményt kereső családtagok fel arra a hegyre, akár például a távolkeletről is, a gyógyulás reményében, vagy a gyógyulásbiznisz ígérete miatt. Mindenesetre voltak matracokkal borított tornatermek, ahol kéz és láb nélküli gyerekek fetrengtek nem kevés belépti díjért, és bármikor fel tudok idézni egy- egy középkori festményt a bűnbocsájtó cédulák osztogatásáról.
Nagy üzlet a zarándoklat, bár most a közlekedési viszonyok miatt kicsit megterhelőbb. Azon gondolkozom, hogy ezen a hosszú úton felmerül-e kérdésként bárkiben mondjuk a a publikumban, vagy bárkiben, hogy él ott a szomszédban egy Magyarországról anyagilag bőven kitömött, presztízsben is megtámogatott szerzetes, aki szerint nem gáz, ha egy nőt az ura kicsit megsimogat fejszével. Mert utána ki lehet engesztelni egy turkálóban történő bevásárlással. És aztán K. Endre bát már nem is említem, Csíksomlyó nem református biznisz. Igazságtalan is volna. És ünneprontó sem szeretnék lenni, kapcsolódjon ki minden zarándok, a maga útján, boldogan.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. május 16-ai adásában hangzott el.
