Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Az indokolatlan nyugalom indoklása
Gondolatok húsvét apropóján arról, hogyan nem tudunk együtt ünnepelni, és a bizakodásról, hogy hamarosan talán mégis együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt. Józsa Márta jegyzete.
Mi folyik itt? – Hardy Mihály jegyzete
Miért kellene tudomásul vennünk, hogy a magyar külügyminiszter Moszkva ügynökeként vesz részt az Európai Unió külügyi tanácsülésein és erről megönthetetlen bizonyítékok kerültek napvilágra? Hogy Magyarország annak az Aliser Uszmanov üzbég milliárdosnak és rokonainak akar szívességet tenni, aki a fémgyártásban és az elektronikai iparban birtokolt beruházásain keresztül támogatja Vlagyimir Putyin háborúját Ukrajna ellen? Mi folyik itt?
Csak hazugság és semmi más – Selmeci János jegyzete
Egy héttel a választás napja előtt már nincs igazságuk, nincs semmijük. Ezzel szemben ott van a valóság: pénztárcák, kórházak, aranyozott vécék és az állam állapotáról kitálaló, hús-vér századosok formájában.
Korotkoje piszmo (Rövid levél) - Rózsa Péter jegyzete
Rózsa Péter jegyzetében segít Szijjártó Péternek kéréssel fordulni orosz kollégája felé.
Couleur locale – Józsa Márta jegyzete
14/04/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Erre itt azt mondanók: megoldjuk okosba’. És azt is tesszük: ha nincs orvos, akkor gyógyíttatunk kézrátéttel, ha nincs iskola, akkor egy határral odébb küldjük a gyerekeket tanulni és így tovább. Miközben egy várbeli teraszon pöffeszkedik vastag tárcájával egy-két fazon, és még ezen is ő keres.
Még húsvéthétfőn üldögéltünk Vajdaságban, a palicsi piac melletti söröző teraszán arra várva, hogy megebédeljen a szomszédos vasútállomáson a kasszás kisasszony, és megvehessük a vonatjegyet a jó pár éves csúszással végre valahogy átadott, így-úgy többnyire járó Szeged-Szabadka vonatra. Arra bizonyos negyven kilométeres távra, amelyen röpke másfél óra alatt lehet átsuhanni.
Aki a virágot szereti, az elgyönyörködhet a mező minden szálán, nincs az a nagy rohanás, ez kérem nem a brüsszeli gyors, nem a dekadens nyugat. Az eszeveszett száguldás okai számosak, a legfontosabb, hogy valahogy sohasem sikerült megoldani azt, hogy a szerb és a magyar hatóság egyszerre kezelje az útleveleket, tehát minden iratot kétszer szkennelnek és így tovább. A vámolás is őrzi még a jól bevált, békebeli viszonyokat, "na vegye le szépen azt a koffert, olyan feltűnően új".
Meghitt érzés, amikor a piszkos zoknijaid és a gyerekeknek hozott csokinyulak között turkálnak, persze értem én, hogy Európa bástyáján éberen kell őrködni. Igazi retroérzés egy ilyen procedúra, az Unióban már ezt is elvették tőlünk Schengen bürokratái. Pedig milyen jó volt anno melltartóban valutát csempészni Bécsbe.
A lassúság másik oka, hogy a 2015-ben kezdődött és tavaly ősszel részben befejezett magyar szakaszt valamelyik Mészáros-cég újította fel, nem könnyű körülmények között. Ugyanis egy adott ponton átvezényelték őket gépestül a hirtelen összeomlott Bécs-Budapest vonalra kárt menteni, olykor meg mindennél is fontosabb volt átvonulniuk az ezer év alatt megtérülő Belgrád-Budapest vonalra, kisegíteni az ott szorgoskodó kínai elvtársakat.
Szóval döcögött a felújítás, de valahogy, persze a kényelmi berendezések, mondjuk akadálymentesítés kivételével legalább már jár a vonat, nem mellesleg háromszor annyiba kerül a jegy, mint kilenc évvel ezelőtt, a bezáráskor, de hát az üzlet az üzlet. Azt nem sikerült ugyan logisztikailag megoldani, hogy összehangolják a két ország menetrendjeit, ne kelljen órákig várni a csatlakozásra vagy itt, vagy ott, de legalább van. Hurrá, utazhatunk.
Szóval eljutottunk végül Palicsra, a magyar határtól három kilométerre levő, Monarchia-beli fürdővárosba, amelynek tóparti épületeit Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték, itt volt fürdőorvos Csáth Géza író, és itt lakik Tolnai Ottó Kossuth-díjas magyar író is. Hozzá igyekezvén ültünk le az említett sörre, a teraszon nem volt szabad asztal, egy kedves, amolyan mackós fickó maga mellé engedett. Egyedül ült ott, a jobb zsebében egy hatalmas köteg euró volt, a balban pedig hasonló vastagságú dinártekercs, befőttesgumival átkötve. Percenként zarándokolt hozzá valaki: volt, aki pénzt váltott oda vagy ide, volt, aki focimeccsekre fogadott, olyan is akadt, akinek el kellett intézni, hogy eljuthasson az egyik faluból a másikba, ha már a tömegközlekedést itt sem sikerült megoldaniuk a hatóságuknak. És ha bárkinek arra az információra volt szüksége, hogy mikor kezdődik a horgászati tilalom a tavon, továbbá milyen büntetésre lehet számítani, ha mégis kifogsz egy pontyot, és hogyan lehet megúszni a lebukást – azt is meg lehetett ott tudni. Egyszersmind azt is, hogy mi az, ami hiányzik a helyieknek a pénzváltótól a hírekhez való hozzájutáson át az autóbuszig. Erre itt azt mondanók: megoldjuk okosba’.
És azt is tesszük: ha nincs orvos, akkor gyógyíttatunk kézrátéttel, ha nincs iskola, akkor egy határral odébb küldjük a gyerekeket tanulni és így tovább. Miközben egy várbeli teraszon pöffeszkedik vastag tárcájával egy-két fazon, és még ezen is ő keres. Na mindegy, megoldódott minden, a nap szépen sütött, a sör hideg volt és kiváló minőségű, a piacon még karfiol-akció is volt, a kasszásnő rendben megebédelt, lett vonatjegy és egyelőre még a határokat sem zárták le.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. április 11-i adásában hangzott el.
