Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Couleur locale – Józsa Márta jegyzete
14/04/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Erre itt azt mondanók: megoldjuk okosba’. És azt is tesszük: ha nincs orvos, akkor gyógyíttatunk kézrátéttel, ha nincs iskola, akkor egy határral odébb küldjük a gyerekeket tanulni és így tovább. Miközben egy várbeli teraszon pöffeszkedik vastag tárcájával egy-két fazon, és még ezen is ő keres.
Még húsvéthétfőn üldögéltünk Vajdaságban, a palicsi piac melletti söröző teraszán arra várva, hogy megebédeljen a szomszédos vasútállomáson a kasszás kisasszony, és megvehessük a vonatjegyet a jó pár éves csúszással végre valahogy átadott, így-úgy többnyire járó Szeged-Szabadka vonatra. Arra bizonyos negyven kilométeres távra, amelyen röpke másfél óra alatt lehet átsuhanni.
Aki a virágot szereti, az elgyönyörködhet a mező minden szálán, nincs az a nagy rohanás, ez kérem nem a brüsszeli gyors, nem a dekadens nyugat. Az eszeveszett száguldás okai számosak, a legfontosabb, hogy valahogy sohasem sikerült megoldani azt, hogy a szerb és a magyar hatóság egyszerre kezelje az útleveleket, tehát minden iratot kétszer szkennelnek és így tovább. A vámolás is őrzi még a jól bevált, békebeli viszonyokat, "na vegye le szépen azt a koffert, olyan feltűnően új".
Meghitt érzés, amikor a piszkos zoknijaid és a gyerekeknek hozott csokinyulak között turkálnak, persze értem én, hogy Európa bástyáján éberen kell őrködni. Igazi retroérzés egy ilyen procedúra, az Unióban már ezt is elvették tőlünk Schengen bürokratái. Pedig milyen jó volt anno melltartóban valutát csempészni Bécsbe.
A lassúság másik oka, hogy a 2015-ben kezdődött és tavaly ősszel részben befejezett magyar szakaszt valamelyik Mészáros-cég újította fel, nem könnyű körülmények között. Ugyanis egy adott ponton átvezényelték őket gépestül a hirtelen összeomlott Bécs-Budapest vonalra kárt menteni, olykor meg mindennél is fontosabb volt átvonulniuk az ezer év alatt megtérülő Belgrád-Budapest vonalra, kisegíteni az ott szorgoskodó kínai elvtársakat.
Szóval döcögött a felújítás, de valahogy, persze a kényelmi berendezések, mondjuk akadálymentesítés kivételével legalább már jár a vonat, nem mellesleg háromszor annyiba kerül a jegy, mint kilenc évvel ezelőtt, a bezáráskor, de hát az üzlet az üzlet. Azt nem sikerült ugyan logisztikailag megoldani, hogy összehangolják a két ország menetrendjeit, ne kelljen órákig várni a csatlakozásra vagy itt, vagy ott, de legalább van. Hurrá, utazhatunk.
Szóval eljutottunk végül Palicsra, a magyar határtól három kilométerre levő, Monarchia-beli fürdővárosba, amelynek tóparti épületeit Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték, itt volt fürdőorvos Csáth Géza író, és itt lakik Tolnai Ottó Kossuth-díjas magyar író is. Hozzá igyekezvén ültünk le az említett sörre, a teraszon nem volt szabad asztal, egy kedves, amolyan mackós fickó maga mellé engedett. Egyedül ült ott, a jobb zsebében egy hatalmas köteg euró volt, a balban pedig hasonló vastagságú dinártekercs, befőttesgumival átkötve. Percenként zarándokolt hozzá valaki: volt, aki pénzt váltott oda vagy ide, volt, aki focimeccsekre fogadott, olyan is akadt, akinek el kellett intézni, hogy eljuthasson az egyik faluból a másikba, ha már a tömegközlekedést itt sem sikerült megoldaniuk a hatóságuknak. És ha bárkinek arra az információra volt szüksége, hogy mikor kezdődik a horgászati tilalom a tavon, továbbá milyen büntetésre lehet számítani, ha mégis kifogsz egy pontyot, és hogyan lehet megúszni a lebukást – azt is meg lehetett ott tudni. Egyszersmind azt is, hogy mi az, ami hiányzik a helyieknek a pénzváltótól a hírekhez való hozzájutáson át az autóbuszig. Erre itt azt mondanók: megoldjuk okosba’.
És azt is tesszük: ha nincs orvos, akkor gyógyíttatunk kézrátéttel, ha nincs iskola, akkor egy határral odébb küldjük a gyerekeket tanulni és így tovább. Miközben egy várbeli teraszon pöffeszkedik vastag tárcájával egy-két fazon, és még ezen is ő keres. Na mindegy, megoldódott minden, a nap szépen sütött, a sör hideg volt és kiváló minőségű, a piacon még karfiol-akció is volt, a kasszásnő rendben megebédelt, lett vonatjegy és egyelőre még a határokat sem zárták le.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. április 11-i adásában hangzott el.
