Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Couleur locale – Józsa Márta jegyzete
14/04/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Erre itt azt mondanók: megoldjuk okosba’. És azt is tesszük: ha nincs orvos, akkor gyógyíttatunk kézrátéttel, ha nincs iskola, akkor egy határral odébb küldjük a gyerekeket tanulni és így tovább. Miközben egy várbeli teraszon pöffeszkedik vastag tárcájával egy-két fazon, és még ezen is ő keres.
Még húsvéthétfőn üldögéltünk Vajdaságban, a palicsi piac melletti söröző teraszán arra várva, hogy megebédeljen a szomszédos vasútállomáson a kasszás kisasszony, és megvehessük a vonatjegyet a jó pár éves csúszással végre valahogy átadott, így-úgy többnyire járó Szeged-Szabadka vonatra. Arra bizonyos negyven kilométeres távra, amelyen röpke másfél óra alatt lehet átsuhanni.
Aki a virágot szereti, az elgyönyörködhet a mező minden szálán, nincs az a nagy rohanás, ez kérem nem a brüsszeli gyors, nem a dekadens nyugat. Az eszeveszett száguldás okai számosak, a legfontosabb, hogy valahogy sohasem sikerült megoldani azt, hogy a szerb és a magyar hatóság egyszerre kezelje az útleveleket, tehát minden iratot kétszer szkennelnek és így tovább. A vámolás is őrzi még a jól bevált, békebeli viszonyokat, "na vegye le szépen azt a koffert, olyan feltűnően új".
Meghitt érzés, amikor a piszkos zoknijaid és a gyerekeknek hozott csokinyulak között turkálnak, persze értem én, hogy Európa bástyáján éberen kell őrködni. Igazi retroérzés egy ilyen procedúra, az Unióban már ezt is elvették tőlünk Schengen bürokratái. Pedig milyen jó volt anno melltartóban valutát csempészni Bécsbe.
A lassúság másik oka, hogy a 2015-ben kezdődött és tavaly ősszel részben befejezett magyar szakaszt valamelyik Mészáros-cég újította fel, nem könnyű körülmények között. Ugyanis egy adott ponton átvezényelték őket gépestül a hirtelen összeomlott Bécs-Budapest vonalra kárt menteni, olykor meg mindennél is fontosabb volt átvonulniuk az ezer év alatt megtérülő Belgrád-Budapest vonalra, kisegíteni az ott szorgoskodó kínai elvtársakat.
Szóval döcögött a felújítás, de valahogy, persze a kényelmi berendezések, mondjuk akadálymentesítés kivételével legalább már jár a vonat, nem mellesleg háromszor annyiba kerül a jegy, mint kilenc évvel ezelőtt, a bezáráskor, de hát az üzlet az üzlet. Azt nem sikerült ugyan logisztikailag megoldani, hogy összehangolják a két ország menetrendjeit, ne kelljen órákig várni a csatlakozásra vagy itt, vagy ott, de legalább van. Hurrá, utazhatunk.
Szóval eljutottunk végül Palicsra, a magyar határtól három kilométerre levő, Monarchia-beli fürdővárosba, amelynek tóparti épületeit Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték, itt volt fürdőorvos Csáth Géza író, és itt lakik Tolnai Ottó Kossuth-díjas magyar író is. Hozzá igyekezvén ültünk le az említett sörre, a teraszon nem volt szabad asztal, egy kedves, amolyan mackós fickó maga mellé engedett. Egyedül ült ott, a jobb zsebében egy hatalmas köteg euró volt, a balban pedig hasonló vastagságú dinártekercs, befőttesgumival átkötve. Percenként zarándokolt hozzá valaki: volt, aki pénzt váltott oda vagy ide, volt, aki focimeccsekre fogadott, olyan is akadt, akinek el kellett intézni, hogy eljuthasson az egyik faluból a másikba, ha már a tömegközlekedést itt sem sikerült megoldaniuk a hatóságuknak. És ha bárkinek arra az információra volt szüksége, hogy mikor kezdődik a horgászati tilalom a tavon, továbbá milyen büntetésre lehet számítani, ha mégis kifogsz egy pontyot, és hogyan lehet megúszni a lebukást – azt is meg lehetett ott tudni. Egyszersmind azt is, hogy mi az, ami hiányzik a helyieknek a pénzváltótól a hírekhez való hozzájutáson át az autóbuszig. Erre itt azt mondanók: megoldjuk okosba’.
És azt is tesszük: ha nincs orvos, akkor gyógyíttatunk kézrátéttel, ha nincs iskola, akkor egy határral odébb küldjük a gyerekeket tanulni és így tovább. Miközben egy várbeli teraszon pöffeszkedik vastag tárcájával egy-két fazon, és még ezen is ő keres. Na mindegy, megoldódott minden, a nap szépen sütött, a sör hideg volt és kiváló minőségű, a piacon még karfiol-akció is volt, a kasszásnő rendben megebédelt, lett vonatjegy és egyelőre még a határokat sem zárták le.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. április 11-i adásában hangzott el.
