Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.
Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
1500 milliárd már a zsebben
Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.
Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.
Kommandósok – Józsa Márta jegyzete
Milyen reggele lesz majd az asszonynak? Nincs otthon a gyerek, cserébe az egész lakást feldúlták.
Az erősebb felrúgja a gyengébbet
Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.
Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.
Couleur locale – Józsa Márta jegyzete
14/04/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Erre itt azt mondanók: megoldjuk okosba’. És azt is tesszük: ha nincs orvos, akkor gyógyíttatunk kézrátéttel, ha nincs iskola, akkor egy határral odébb küldjük a gyerekeket tanulni és így tovább. Miközben egy várbeli teraszon pöffeszkedik vastag tárcájával egy-két fazon, és még ezen is ő keres.
Még húsvéthétfőn üldögéltünk Vajdaságban, a palicsi piac melletti söröző teraszán arra várva, hogy megebédeljen a szomszédos vasútállomáson a kasszás kisasszony, és megvehessük a vonatjegyet a jó pár éves csúszással végre valahogy átadott, így-úgy többnyire járó Szeged-Szabadka vonatra. Arra bizonyos negyven kilométeres távra, amelyen röpke másfél óra alatt lehet átsuhanni.
Aki a virágot szereti, az elgyönyörködhet a mező minden szálán, nincs az a nagy rohanás, ez kérem nem a brüsszeli gyors, nem a dekadens nyugat. Az eszeveszett száguldás okai számosak, a legfontosabb, hogy valahogy sohasem sikerült megoldani azt, hogy a szerb és a magyar hatóság egyszerre kezelje az útleveleket, tehát minden iratot kétszer szkennelnek és így tovább. A vámolás is őrzi még a jól bevált, békebeli viszonyokat, "na vegye le szépen azt a koffert, olyan feltűnően új".
Meghitt érzés, amikor a piszkos zoknijaid és a gyerekeknek hozott csokinyulak között turkálnak, persze értem én, hogy Európa bástyáján éberen kell őrködni. Igazi retroérzés egy ilyen procedúra, az Unióban már ezt is elvették tőlünk Schengen bürokratái. Pedig milyen jó volt anno melltartóban valutát csempészni Bécsbe.
A lassúság másik oka, hogy a 2015-ben kezdődött és tavaly ősszel részben befejezett magyar szakaszt valamelyik Mészáros-cég újította fel, nem könnyű körülmények között. Ugyanis egy adott ponton átvezényelték őket gépestül a hirtelen összeomlott Bécs-Budapest vonalra kárt menteni, olykor meg mindennél is fontosabb volt átvonulniuk az ezer év alatt megtérülő Belgrád-Budapest vonalra, kisegíteni az ott szorgoskodó kínai elvtársakat.
Szóval döcögött a felújítás, de valahogy, persze a kényelmi berendezések, mondjuk akadálymentesítés kivételével legalább már jár a vonat, nem mellesleg háromszor annyiba kerül a jegy, mint kilenc évvel ezelőtt, a bezáráskor, de hát az üzlet az üzlet. Azt nem sikerült ugyan logisztikailag megoldani, hogy összehangolják a két ország menetrendjeit, ne kelljen órákig várni a csatlakozásra vagy itt, vagy ott, de legalább van. Hurrá, utazhatunk.
Szóval eljutottunk végül Palicsra, a magyar határtól három kilométerre levő, Monarchia-beli fürdővárosba, amelynek tóparti épületeit Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték, itt volt fürdőorvos Csáth Géza író, és itt lakik Tolnai Ottó Kossuth-díjas magyar író is. Hozzá igyekezvén ültünk le az említett sörre, a teraszon nem volt szabad asztal, egy kedves, amolyan mackós fickó maga mellé engedett. Egyedül ült ott, a jobb zsebében egy hatalmas köteg euró volt, a balban pedig hasonló vastagságú dinártekercs, befőttesgumival átkötve. Percenként zarándokolt hozzá valaki: volt, aki pénzt váltott oda vagy ide, volt, aki focimeccsekre fogadott, olyan is akadt, akinek el kellett intézni, hogy eljuthasson az egyik faluból a másikba, ha már a tömegközlekedést itt sem sikerült megoldaniuk a hatóságuknak. És ha bárkinek arra az információra volt szüksége, hogy mikor kezdődik a horgászati tilalom a tavon, továbbá milyen büntetésre lehet számítani, ha mégis kifogsz egy pontyot, és hogyan lehet megúszni a lebukást – azt is meg lehetett ott tudni. Egyszersmind azt is, hogy mi az, ami hiányzik a helyieknek a pénzváltótól a hírekhez való hozzájutáson át az autóbuszig. Erre itt azt mondanók: megoldjuk okosba’.
És azt is tesszük: ha nincs orvos, akkor gyógyíttatunk kézrátéttel, ha nincs iskola, akkor egy határral odébb küldjük a gyerekeket tanulni és így tovább. Miközben egy várbeli teraszon pöffeszkedik vastag tárcájával egy-két fazon, és még ezen is ő keres. Na mindegy, megoldódott minden, a nap szépen sütött, a sör hideg volt és kiváló minőségű, a piacon még karfiol-akció is volt, a kasszásnő rendben megebédelt, lett vonatjegy és egyelőre még a határokat sem zárták le.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. április 11-i adásában hangzott el.
