Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Meghosszabbítva – Józsa Márta jegyzete
7/04/2024 16:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
A hatalom főszereplőinek a gyerekeire hatalmas teherrel zúdul majd a valóság. Ezt a terhet is gyermekbántalmazásnak hívják nemsokára.
Szóval aki észreveszi a lehetőségeket, az boldogul, akinek valami miatt nincs erre módja, vagy kedve, vagy habitusa, vagy lehetősége, az magára vessen, tudjuk Lázár Jánostól is: akinek nincs semmije, az annyit is ér. Amúgy a hatvanpusztai, legújabban még a korábbinál sokkal nagyobb pálmaházat is kapott alcsúti Dallas és a politikusbukfencekhez is vezető bicskei gyermekintézmény alig tizenhárom kilométerre fekszenek egymástól földrajzilag. Kis ország, kis távolságok, az általunk fizetett pazarló luxus és a szintén általunk fizetett, kétharmaddal megválasztott hatalom által elsikált pedofil bűnözés helyszínei szomszédosak. Ezt persze tudjuk. Azt is, hogy következmények is összeérnek majd egyszer.
Az elmúlt néhány héten a független sajtó segítségével egy lényegében adminisztratív hanyagság – értsd ez alatt: még a mindent titkossá tenni akaró hivatalnokok sem tudnak minden bűn nyom nélküli eltussolására odafigyelni - szóval ennek következtében beindult a pillangó-hatás. Kialakult a közjogi válság, naponta esnek ki a szekrényekből ilyen-olyan gyerekbántalmazási ügyek tetteseinek csontvázai. És a kutyaharapást szőrével gyógyító sarlatánok a szintén a mi keservesen megkeresett kis adópénzünkből költekeznek.
A propagandacsászárok megint a gyerekekkel kufárkodnak. Akik – legalábbis egyelőre – pusztán áldozatok. Filmek készültek, könyvek íródtak arról, hogy a különböző diktatúrák főszereplőinek gyerekeire milyen drámai sors várt akkor, amikor szembesültek a szüleik múltjával. Azt már sejteni véljük, hogy mit kell átélniük a volt miniszter és volt férje kamaszainak mondjuk ezen a napon az iskolában. Mert remek kármentő ötlet volt a három fiút több milliós nézettség mellett kitenni annak, ami most szüleik közszereplései, szennyesük kiteregetése miatt rájuk vár. És sorban állnak a többiek is. A hatalom főszereplőinek a gyerekei egyszer ki fognak lépni a márkás tornacsukáikból, és feltehetően a legtöbbjük a mindentől elzárt elitiskoláikból is. Hatalmas teherrel zúdul majd rájuk a valóság. Ezt a terhet is gyermekbántalmazásnak hívják majd nemsokára. Egyelőre médiaeseménynek, politikai eszköznek, vagy cinikus áldozatnak.
Pillanatnyilag a Karmelita-gyerekek útját hosszabbították meg Bicskéig. Ami most már e tekintetben is a bántalmazás jelképe lett.
