Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Meghosszabbítva – Józsa Márta jegyzete
7/04/2024 16:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
A hatalom főszereplőinek a gyerekeire hatalmas teherrel zúdul majd a valóság. Ezt a terhet is gyermekbántalmazásnak hívják nemsokára.
Szóval aki észreveszi a lehetőségeket, az boldogul, akinek valami miatt nincs erre módja, vagy kedve, vagy habitusa, vagy lehetősége, az magára vessen, tudjuk Lázár Jánostól is: akinek nincs semmije, az annyit is ér. Amúgy a hatvanpusztai, legújabban még a korábbinál sokkal nagyobb pálmaházat is kapott alcsúti Dallas és a politikusbukfencekhez is vezető bicskei gyermekintézmény alig tizenhárom kilométerre fekszenek egymástól földrajzilag. Kis ország, kis távolságok, az általunk fizetett pazarló luxus és a szintén általunk fizetett, kétharmaddal megválasztott hatalom által elsikált pedofil bűnözés helyszínei szomszédosak. Ezt persze tudjuk. Azt is, hogy következmények is összeérnek majd egyszer.
Az elmúlt néhány héten a független sajtó segítségével egy lényegében adminisztratív hanyagság – értsd ez alatt: még a mindent titkossá tenni akaró hivatalnokok sem tudnak minden bűn nyom nélküli eltussolására odafigyelni - szóval ennek következtében beindult a pillangó-hatás. Kialakult a közjogi válság, naponta esnek ki a szekrényekből ilyen-olyan gyerekbántalmazási ügyek tetteseinek csontvázai. És a kutyaharapást szőrével gyógyító sarlatánok a szintén a mi keservesen megkeresett kis adópénzünkből költekeznek.
A propagandacsászárok megint a gyerekekkel kufárkodnak. Akik – legalábbis egyelőre – pusztán áldozatok. Filmek készültek, könyvek íródtak arról, hogy a különböző diktatúrák főszereplőinek gyerekeire milyen drámai sors várt akkor, amikor szembesültek a szüleik múltjával. Azt már sejteni véljük, hogy mit kell átélniük a volt miniszter és volt férje kamaszainak mondjuk ezen a napon az iskolában. Mert remek kármentő ötlet volt a három fiút több milliós nézettség mellett kitenni annak, ami most szüleik közszereplései, szennyesük kiteregetése miatt rájuk vár. És sorban állnak a többiek is. A hatalom főszereplőinek a gyerekei egyszer ki fognak lépni a márkás tornacsukáikból, és feltehetően a legtöbbjük a mindentől elzárt elitiskoláikból is. Hatalmas teherrel zúdul majd rájuk a valóság. Ezt a terhet is gyermekbántalmazásnak hívják majd nemsokára. Egyelőre médiaeseménynek, politikai eszköznek, vagy cinikus áldozatnak.
Pillanatnyilag a Karmelita-gyerekek útját hosszabbították meg Bicskéig. Ami most már e tekintetben is a bántalmazás jelképe lett.
