Iványi, a jelkép – Józsa Márta jegyzete
Egész életében nyugalomra vágyott, mondta többször, azt is szeretett volna nyújtani minél több embernek, ehhez képest egész életét végig harcolta, és most mi van? Hát az, hogy talán, hacsak másként nem tanácsolja Orwell hangulatmérő készüléke, még börtönbe is kerülhet Iványi Gábor. A rendszerellenesség ősi jelképe.
Magyar Pinocchio - Hardy Mihály jegyzete
Egy politikusnak nem sok tőkéje van, de a szavahihetősége biztosan az. (...) Hát ezt a szavahihetőségi tőkét alaposan elfüstölte a héten a miniszterelnök, a külügyminisztere meg a kancelláriaminiszter. Nem nagy ügy, talán nem is lenne túl komoly jelentősége, ha Orbán Viktor és Szijjártó Péter szavait nem cáfolta volna azonnal Marco Rubio amerikai külügyminiszter.
Humanista vagyok, légyszi ne szavazz rám! - Selmeci János jegyzete
Pártunk indulása nem csökkenti, hanem növeli a kormányváltás esélyét. Ezt már az az elképesztő, a magyar politikában eddig sosem látott innováció is bizonyítja, hogy a mi jelöltjeink arra biztatják a választókat, hogy egy másik párt politikusaira szavazzanak a választáson.
Autogramgyűjtők - Hardy Mihály jegyzete
Erre a fotóra is hatványozottan igaz, hogy egy kép többet mond el száz vagy ezer szónál. Nekem végtelenül megalázó és méltatlan, amit a kép üzen. A magyar szuverenitásra olyan rátartian büszke Orbán Viktor, mint egy tinédzser rajongó egy popkoncerten vagy egy focimeccsen hajbókol az amerikai elnöknek.
Amerikából jöttek - Szénási Sándor jegyzete
A jegyzőkönyv kedvéért: a szankciók alóli mentesség ügyében a magyar fél részéről először az hangzott el, hogy az időkorlát nélküli, majd amikor a Reuters fehér házi forrásokra hivatkozva egy évet írt, némi tagadás után Szíjjártó azt mondta, hogy a tárgyaláson időkorlát nem hangzott el. A többi tehát költészet.
Orbán Viktor az ingyen pénz helyett, inkább védelmi pénzt fizet - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Brüsszellel szemben szuverenitásról szónokol, miközben Washingtonban kopogtat. Mert az uniós pénzért „túl nagy” árat kérnek: átlátható közbeszerzéseket, független bíróságokat, valódi ellenőrzést. Az amerikai védőernyő viszont egyszerűbb: elég ha fizetünk, és csendben maradunk.
Az adatlopások története - Dési János jegyzete
Nevezhetjük mai kifejezéssel “adatszivárgásnak” is, de talán a lopás pontosabban írja le a történteket.
Közös képviselő – Józsa Márta jegyzete
Na most tegyük fel, hogy van egy háromgyerekes roma család, a szülők nyolc általánost végeztek, mindketten dolgoznak, összegyűjtöttek, netán örököltek annyit, hogy ha összehúzzák a nadrágszíjat, akkor vehetnek 3 százalékos kamatozású hitellel egy házat egy faluban. Csakhogy…
Meghosszabbítva – Józsa Márta jegyzete
7/04/2024 16:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
A hatalom főszereplőinek a gyerekeire hatalmas teherrel zúdul majd a valóság. Ezt a terhet is gyermekbántalmazásnak hívják nemsokára.
Szóval aki észreveszi a lehetőségeket, az boldogul, akinek valami miatt nincs erre módja, vagy kedve, vagy habitusa, vagy lehetősége, az magára vessen, tudjuk Lázár Jánostól is: akinek nincs semmije, az annyit is ér. Amúgy a hatvanpusztai, legújabban még a korábbinál sokkal nagyobb pálmaházat is kapott alcsúti Dallas és a politikusbukfencekhez is vezető bicskei gyermekintézmény alig tizenhárom kilométerre fekszenek egymástól földrajzilag. Kis ország, kis távolságok, az általunk fizetett pazarló luxus és a szintén általunk fizetett, kétharmaddal megválasztott hatalom által elsikált pedofil bűnözés helyszínei szomszédosak. Ezt persze tudjuk. Azt is, hogy következmények is összeérnek majd egyszer.
Az elmúlt néhány héten a független sajtó segítségével egy lényegében adminisztratív hanyagság – értsd ez alatt: még a mindent titkossá tenni akaró hivatalnokok sem tudnak minden bűn nyom nélküli eltussolására odafigyelni - szóval ennek következtében beindult a pillangó-hatás. Kialakult a közjogi válság, naponta esnek ki a szekrényekből ilyen-olyan gyerekbántalmazási ügyek tetteseinek csontvázai. És a kutyaharapást szőrével gyógyító sarlatánok a szintén a mi keservesen megkeresett kis adópénzünkből költekeznek.
A propagandacsászárok megint a gyerekekkel kufárkodnak. Akik – legalábbis egyelőre – pusztán áldozatok. Filmek készültek, könyvek íródtak arról, hogy a különböző diktatúrák főszereplőinek gyerekeire milyen drámai sors várt akkor, amikor szembesültek a szüleik múltjával. Azt már sejteni véljük, hogy mit kell átélniük a volt miniszter és volt férje kamaszainak mondjuk ezen a napon az iskolában. Mert remek kármentő ötlet volt a három fiút több milliós nézettség mellett kitenni annak, ami most szüleik közszereplései, szennyesük kiteregetése miatt rájuk vár. És sorban állnak a többiek is. A hatalom főszereplőinek a gyerekei egyszer ki fognak lépni a márkás tornacsukáikból, és feltehetően a legtöbbjük a mindentől elzárt elitiskoláikból is. Hatalmas teherrel zúdul majd rájuk a valóság. Ezt a terhet is gyermekbántalmazásnak hívják majd nemsokára. Egyelőre médiaeseménynek, politikai eszköznek, vagy cinikus áldozatnak.
Pillanatnyilag a Karmelita-gyerekek útját hosszabbították meg Bicskéig. Ami most már e tekintetben is a bántalmazás jelképe lett.
