„Támogassa
Publicisztika
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Élőkép – Józsa Márta jegyzete

Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.

Vetemedés – Dési János jegyzete
Publicisztika

Vetemedés – Dési János jegyzete

Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.

Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete

Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.

Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Brancs – Szénási Sándor jegyzete

Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.

Nagycsütörtök - Józsa Márta jegyzete

31/03/2024 12:01

| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió

Most olyan időket élünk – és persze az azóta elmúlt több mint kétezer évben nem először, azt is mondhatnám, hogy jellemzően többnyire nem olyan időket élünk – amikor az emberség és az alázat volna a sorvezetőjük azoknak, akik a hatalmat birtokolják.

2024. március 28. Útszélen (2024. március 28., csütörtök 15:00)
50:15
00:00
Műsorvezetők: Józsa Márta Szerkesztők: Józsa Márta

Nagycsütörtök. Megmosta tanítványai lábát. Talán tudják, kire gondolok. Ez az üzenet gyerekkorom óta megfogott, kis túlzással azt is mondhatom, hogy engem azok az emberek érintenek meg igazán, akik képesek erre, vagy kinézem belőlük. Most olyan időket élünk – és persze az azóta elmúlt több mint kétezer évben nem először, azt is mondhatnám, hogy jellemzően többnyire nem olyan időket élünk - amikor az emberség és az alázat volna a sorvezetőjük azoknak, akik a hatalmat birtokolják. És tulajdonképpen mindegy is, hogy öröklés, bitorlás, vagy választói akarat volt az, ami miatt a nyakunkra kerültek. De hogy itt vannak az hétszentség. Most például napok óta arra kényszerítenek valamennyiünket – ha akarjuk ha nem, elvégre mindenki benne él valamilyen kommunikációs buborékban – hogy kövessünk egy családi drámaként előadott kommunikációs felépítményt, amelyben az egyik fél messiásnak, vagy legalábbis Grál-lovagnak, vagy mindkettőnek adja elő magát, a másik pedig egy bulvárcsapással tárja a nemzetközösség elé saját történetként a jogvédők családibántalmazásról szóló példatárának gondosan megfogalmazott alapeseteit. Az egy dolog, hogy mindketten a hatalom közelségétől, vagy közelmúltbeli közelségétől veszíthették el saját emberi méltóságukat, és mára – szándékuktól függetlenül – megmutatták a maguk módján azt, hogy mit tett velünk ez a másfél évtizede gondosan és ördögien konstruált rendszer. Az meg egy másik dolog, hogy nem csak a saját gyerekeiken, környezetükön, hanem óhatatlanul mindannyiunkon komoly sebeket ejtenek az ő vagdalózásaik is. A mi méltóságunkon is. Ez a történet, elő- és utóéletével együtt bemocskolta az egész társadalmat, ha még használni szabad egyáltalán ezt a megtépázott fogalmat. Ami mindösszesen azt jelentené, az én ízlésem szerint a lehető legtágabban, hogy olyan emberek összessége, akiket a közös viszonyrendszerük és intézményeik – gyakran a közös érdeklődésük, ismertetőjegyeik, kultúrájuk – megkülönböztet más csoportok tagjaitól. Megkülönböztet, és nem elidegenít.

Minden nagycsütörtökön elolvasom Dsida Jenő versét, tegyék Önök is inkább ezt. Idézem az utolsó néhány sort:

Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.