„Köszönjük,
Publicisztika
Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete

Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.

Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete

Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…

Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete

Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.

1500 milliárd már a zsebben – Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

1500 milliárd már a zsebben

Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.

Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Publicisztika

Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete

Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.

A rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet – Dési János jegyzete
Publicisztika

Az erősebb felrúgja a gyengébbet

Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.

Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Esti gyors

Klímamisszió – Selmeci János jegyzete

Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.

Nagycsütörtök - Józsa Márta jegyzete

31/03/2024 12:01

| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió

Most olyan időket élünk – és persze az azóta elmúlt több mint kétezer évben nem először, azt is mondhatnám, hogy jellemzően többnyire nem olyan időket élünk – amikor az emberség és az alázat volna a sorvezetőjük azoknak, akik a hatalmat birtokolják.

2024. március 28. Útszélen (2024. március 28., csütörtök 15:00)
50:15
00:00
Műsorvezetők: Józsa Márta Szerkesztők: Józsa Márta

Nagycsütörtök. Megmosta tanítványai lábát. Talán tudják, kire gondolok. Ez az üzenet gyerekkorom óta megfogott, kis túlzással azt is mondhatom, hogy engem azok az emberek érintenek meg igazán, akik képesek erre, vagy kinézem belőlük. Most olyan időket élünk – és persze az azóta elmúlt több mint kétezer évben nem először, azt is mondhatnám, hogy jellemzően többnyire nem olyan időket élünk - amikor az emberség és az alázat volna a sorvezetőjük azoknak, akik a hatalmat birtokolják. És tulajdonképpen mindegy is, hogy öröklés, bitorlás, vagy választói akarat volt az, ami miatt a nyakunkra kerültek. De hogy itt vannak az hétszentség. Most például napok óta arra kényszerítenek valamennyiünket – ha akarjuk ha nem, elvégre mindenki benne él valamilyen kommunikációs buborékban – hogy kövessünk egy családi drámaként előadott kommunikációs felépítményt, amelyben az egyik fél messiásnak, vagy legalábbis Grál-lovagnak, vagy mindkettőnek adja elő magát, a másik pedig egy bulvárcsapással tárja a nemzetközösség elé saját történetként a jogvédők családibántalmazásról szóló példatárának gondosan megfogalmazott alapeseteit. Az egy dolog, hogy mindketten a hatalom közelségétől, vagy közelmúltbeli közelségétől veszíthették el saját emberi méltóságukat, és mára – szándékuktól függetlenül – megmutatták a maguk módján azt, hogy mit tett velünk ez a másfél évtizede gondosan és ördögien konstruált rendszer. Az meg egy másik dolog, hogy nem csak a saját gyerekeiken, környezetükön, hanem óhatatlanul mindannyiunkon komoly sebeket ejtenek az ő vagdalózásaik is. A mi méltóságunkon is. Ez a történet, elő- és utóéletével együtt bemocskolta az egész társadalmat, ha még használni szabad egyáltalán ezt a megtépázott fogalmat. Ami mindösszesen azt jelentené, az én ízlésem szerint a lehető legtágabban, hogy olyan emberek összessége, akiket a közös viszonyrendszerük és intézményeik – gyakran a közös érdeklődésük, ismertetőjegyeik, kultúrájuk – megkülönböztet más csoportok tagjaitól. Megkülönböztet, és nem elidegenít.

Minden nagycsütörtökön elolvasom Dsida Jenő versét, tegyék Önök is inkább ezt. Idézem az utolsó néhány sort:

Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.