Game over - Józsa Márta jegyzete
Győzelmi jelentés következik. Magyarország, vagy a kormánya, vagy leginkább a miniszterelnök személyesen legyőzte a szegénységet.
Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Csatamező vagy Lipótmező?
Az Alapjogokért Központnak sikerült összetrombitálnia Budapestre Európa és a világ politikai söpredékét (nyilván költségvetési adóforintokkal bőkezűen felvértezve), akik kétnapos dzsemborijukkal próbálják megtámogatni a magyar miniszterelnök európai kampányát.
Élünk egy vegyi csík alatt – Szénási Sándor jegyzete
A chemtrail ugyebár egy vegyi csík, amit nemcsak a katonai, de a polgári repülőgépek is maguk után húznak-vonnak, hogy a belőlük kihulló méreggel megritkítsák a Föld népességét, hogy aztán a maradékot egy szűk elit uralma alá vonhassa. Állítólag nanorobotokat is szórnak, amelyek belélegezve agyvérzést, infarktust, esetleg agysorvadást okoznak, bár ez utóbbi a teória hívei között már post festa.
A falusi miniszterelnök – Kárpáti Iván jegyzete
A vidékből is inkább azt szereti, amit egykor a főnemesek, több ezer négyzetméter bizonyítja ezt Hatvanpusztán, ha a Holdról nem is, de repülőről jól látható.
Pészah – Dési János jegyzete
Nem kell az egyiptomi szolgasághoz mérni természetesen a helyzetünket, mert haj' de örült volna az az egyiptomi rabszolga, ha csak az lett volna a gondja, hogy elveszik a színházát, meggyalázzák a moziját, birtokba veszik a könyvkiadását, leigázzák az iskoláját, félkegyelmű nyaloncokkal hazudják tele a világot és ellopják még, a... hmm mi is legyen a példa.... Megvan! Ha a fáraó kedvenc gázszerelője a nevére veszi a piramisokat és az egész Nílus partot felparcellázza, lebetonozza és jó pénzért kiárusítja.
Karosszék – Józsa Márta jegyzete
Most végez az a generáció, amely már kizárólag a Nemzeti Alaptantervnek nevezett kurzusideológia szerint érettségizik.
Reiki – Szénási Sándor jegyzete
10/04/2024 18:00
| Szerző: Szénási Sándor
A reiki, bulvárszint ide, vagy oda, régóta áthatja nemcsak a kórházi világot, de a közéletet, sőt a politikát is, ergo azt is régóta tudjuk, hogy a kézrátétel igenis boldoggá teszi a magyart, másra már nem is vágyik.
A módszer ugyanis olyan embereknél is helyreállíthatja a testi és mentális harmóniát, akik egyébként betegként csak terhelnék az ellátó rendszert, tekintve, hogy hívei szerint a reiki alkalmazhatósága korlátlan. A minden tekintetben feltámadott exbetegek üdvös távolmaradása így lehetővé teszi, hogy a kormány az ellátásban még véletlenül ottfelejtett maradék pénz zömét is gond nélkül lenyúlhassa.
Szerezhet belőle egy vidéki repteret is. Vagy megtízszerezheti a Magyar Péter elleni lejáratókampány költségeit, ami a pénzégetés különösen hatékony módja, még jobb, mint dupla áron orosz gázt venni.
Amiről beszélünk, az a reiki, és jelenleg az orosházi kórház alkalmazza. A reiki a huszadik század végefelé terjedt el a világban, egyébként nem ősi gyógymód, kitalálója, a japán Mikao Usui 1920 táján álmodta meg. Egy leírás szerint a lényege: a csatornázott univerzális energia segítségével a testben levő toxinok, energetikai blokkok feloldása, ami szemben az allopatikus gyógymódokkal, mindig a gyökér okot szünteti meg.
Nem, most nem megyünk bele abba, hogy mi az az allopatikus, hagyjunk valamit a jövő hétre is.
Ami a fő: a kézrátétel megteremti bennünk a testi-lelki boldogságot, ami a magyar egészségügy működésének amúgy nem sajátja, különösen a műtő előtti reggel nyolctól este hétig tartó várakozás esetén, aminek egyszer magunk is tanúi voltunk.
Amúgy a reikit az orvosok nem tekintik megbízhatónak, ám népszerű és ingyenes, a kórház sem fizet érte, ezt az Egészségfejlesztési Iroda teszi meg, illetve az irodák lánca, amely uniós forrásból jött létre, és az egészségtudatosság fejlesztését végzi a helyi közösségekben. Ami jó dolog.
Persze, akadékoskodók mindig vannak. Az orosházi kórház egyik munkatársa szerint a reiki bevezetése a korábban normálisan működő Iroda elfajzása, a kézrátétel pedig egyenesen kuruzslás. "Ez már bulvárszint", írja levelében.
Nem értjük ezt a kései siratót. A reiki, bulvárszint ide, vagy oda, régóta áthatja nemcsak a kórházi világot, de a közéletet, sőt a politikát is, ergo azt is régóta tudjuk, hogy a kézrátétel igenis boldoggá teszi a magyart, másra már nem is vágyik. Simogató ujjak alatt fekszik szétvetett végtagokkal, vetített képek űzik ki tudatából a csökönyös valóságot, az érintés melegében álmodja magát boldognak, védettnek, valakinek.
Bár.
Az igaz, hogy egyszer a reikinek is vége van. Az átlagos, általában egy, néha két kezelő által végrehajtott kúra egy, másfél órát jelent, súlyos esetben kettőt. Ezután a már többször említett boldogságérzet persze kitölti az ember belső tereit, ám egy idő után furcsa üresség támad benne, viszketegség lepi el a bőrét, és arra is gondolhat, hogy a korábban bársonyos kéz ujjai mintha megváltoztak volna, sprődek lettek, érdesek, fel is sértik néhol a felhámot, szóval kellemetlenek.
Ideje lenne áttérni egy mozambiki módszerre. Az is kézrátételes, amúgy proximális közvetító imának, PIP-nek hívják, a pünkösdisták különösen szeretik. Ez is mindent gyógyít, tán még a halált is. Sok embernek segít, mondja egy orvos, még akkor is, ha csak placebo.
Pont nekünk való.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. április 10-i adásában hangzott el.
