„Köszönjük,
Publicisztika
Ki az alkalmatlan? - Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Ki az alkalmatlan? - Kárpáti Iván jegyzete

"Tényleg nem látja, vagy nem akarja látni Gyurcsány és a többi "régi ellenzéki", hogy ha ez a sok szempontból valóban bizarr jelenség, amit Magyar Péternek hívunk, azért jelent most millióknak reményt, mert ők tökéletesen alkalmatlannak bizonyultak?"

Szalonna vagy gumicsizma – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Szalonna vagy gumicsizma – Hardy Mihály jegyzete

Erre szokták jobb körökben azt mondani, hogy látszik, az illetőnek a szalonna vagy a gumicsizma volt a jele az óvodában. Bevallom a kínos jelenetet látva ennél jóval erősebb szavak jutottak az eszembe, és ezúton is elnézést kérek a teljes magyar agrárszektor minden tagjától, sőt még Johann Sebastian Bach Parasztkantátáját is megkövetem.

Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete

Valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így.

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete

Négy témában, tízféle mondandóra, olyan körülmények között, amelyeket Magyar joggal jellemez azzal, hogy tömegbázissal, és nulla támogatással rendelkező pártokat zárna össze a köztévé egy gettóba, hogy – ezek már nem az ő szavai -  lihegve az indulattól és a levegő, meg az időhiánytól, falják fel egymást.

Reiki – Szénási Sándor jegyzete

10/04/2024 18:00

| Szerző: Szénási Sándor

A reiki, bulvárszint ide, vagy oda, régóta áthatja nemcsak a kórházi világot, de a közéletet, sőt a politikát is, ergo azt is régóta tudjuk, hogy a kézrátétel igenis boldoggá teszi a magyart, másra már nem is vágyik.

2024. április 10. Esti gyors-részlet (2024.04.10. Szénási Sándor jegyzete)
04:08
00:00
Az egészségügy legújabb vívmánya a kézrátételes gyógyítás, ami teljesen logikus fejleménye a hazai állapotoknak, ugyanis sem komoly állami pénz, sem gyógyszer, sem költséges technika nem kell hozzá, jószerével orvos sem, csodálkozunk is, hogy a kormány nem csapott le rá korábban, méghozzá mohó üzemmódban.

A módszer ugyanis olyan embereknél is helyreállíthatja a testi és mentális harmóniát, akik egyébként betegként csak terhelnék az ellátó rendszert, tekintve, hogy hívei szerint a reiki alkalmazhatósága korlátlan. A minden tekintetben feltámadott exbetegek üdvös távolmaradása így lehetővé teszi, hogy a kormány az ellátásban még véletlenül ottfelejtett maradék pénz zömét is gond nélkül lenyúlhassa.

Szerezhet belőle egy vidéki repteret is. Vagy megtízszerezheti a Magyar Péter elleni lejáratókampány költségeit, ami a pénzégetés különösen hatékony módja, még jobb, mint dupla áron orosz gázt venni.

Amiről beszélünk, az a reiki, és jelenleg az orosházi kórház alkalmazza. A reiki a huszadik század végefelé terjedt el a világban, egyébként nem ősi gyógymód, kitalálója, a japán Mikao Usui 1920 táján álmodta meg. Egy leírás szerint a lényege: a csatornázott univerzális energia segítségével a testben levő toxinok, energetikai blokkok feloldása, ami szemben az allopatikus gyógymódokkal, mindig a gyökér okot szünteti meg.

Nem, most nem megyünk bele abba, hogy mi az az allopatikus, hagyjunk valamit a jövő hétre is.

Ami a fő: a kézrátétel megteremti bennünk a testi-lelki boldogságot, ami a magyar egészségügy működésének amúgy nem sajátja, különösen a műtő előtti reggel nyolctól este hétig tartó várakozás esetén, aminek egyszer magunk is tanúi voltunk.

Amúgy a reikit az orvosok nem tekintik megbízhatónak, ám népszerű és ingyenes, a kórház sem fizet  érte, ezt az Egészségfejlesztési Iroda teszi meg, illetve az irodák lánca, amely uniós forrásból jött létre, és az egészségtudatosság fejlesztését végzi a helyi közösségekben. Ami jó dolog.

Persze, akadékoskodók mindig vannak. Az orosházi kórház egyik munkatársa szerint a reiki bevezetése a korábban normálisan működő Iroda elfajzása, a kézrátétel pedig egyenesen kuruzslás. "Ez már bulvárszint", írja levelében.

Nem értjük ezt a kései siratót. A reiki, bulvárszint ide, vagy oda, régóta áthatja nemcsak a kórházi világot, de a közéletet, sőt a politikát is, ergo azt is régóta tudjuk, hogy a kézrátétel igenis boldoggá teszi a magyart, másra már nem is vágyik. Simogató ujjak alatt fekszik szétvetett végtagokkal, vetített képek űzik ki tudatából a csökönyös valóságot, az érintés melegében álmodja magát boldognak, védettnek, valakinek.

Bár.

Az igaz, hogy egyszer a reikinek is vége van. Az átlagos, általában egy, néha két kezelő által végrehajtott kúra egy, másfél órát jelent, súlyos esetben kettőt. Ezután a már többször említett boldogságérzet persze kitölti az ember belső tereit, ám egy idő után furcsa üresség támad benne, viszketegség lepi el a bőrét, és arra is gondolhat, hogy a korábban bársonyos kéz ujjai mintha megváltoztak volna, sprődek lettek, érdesek, fel is sértik néhol a felhámot, szóval kellemetlenek.

Ideje lenne áttérni egy mozambiki módszerre. Az is kézrátételes, amúgy proximális közvetító imának, PIP-nek hívják, a pünkösdisták különösen szeretik. Ez is mindent gyógyít, tán még a halált is. Sok embernek segít, mondja egy orvos, még akkor is, ha csak placebo.

Pont nekünk való.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. április 10-i adásában hangzott el.