Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.

A magyar kormány Fanta-fronton győzni fog. Mint mindenben. Kivívja a spanyol 6 százalékot, és reményei szerint ezzel bevonul a történelembe. A hozzá hű nemzetrész zászlaját lobogtatja.

Sorra születnek a beszámolók a civil világban kivirágzó új életekről, ahol is az exbaka a földet kezdi túrni, vagy főiskolára jár, profi sportoló lesz, vagy hivatalvezető. A határ a csillagos ég, üzeni derűs mosollyal a putyini agymosoda.

Putyin világossá tette, hogy másképp nem tárgyal, és miért is tárgyalna, látván a kókadt európai közvéleményt, de főleg azt, hogy míg ő évi 120 milliárd dollárt tesz bele a háborúba, a nyugati fél ennek a töredékét sem tudja/akarja/meri beletenni, márpedig a szakértők szerint ez alatt az összeg alatt nincs ukrán győzelem.  

A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.

Egy hölgy közölte, hogy mától egyetlen betevője a capuccino lesz, mégpedig éjjel és nappal, '56-osok unokája ő, aki nem tűrheti a justizmordot, és a tejeskávé szakadatlan fogyasztásával ország-világ, de még Gianni Annoni előtt is hajlandó demonstrálni, hogy eddig és ne tovább a magyar nemzet megbecstelenítésében.

Maradt még Deutsch "náci tempó” szövege. Tényleg joga van egy embernek másokat egy listázás miatt lefasisztázni, akinek a haverjai folyamatosan listáznak és bélyegeznek meg egész társadalmi csoportokat? Vagy azért, mert liberális, vagy annak kinevezett filozófusok, vagy pedofilként kezelt melegek, vagy az ún. Soros-hálózat "ördögien gonosz” figurái, köztük a TASZ nevesített munkatársai, vagy külföldi ügynöknek titulált civilek, vagy be nem hódolt kisegyházak, lázadni merészelő tanárok, a kormánylapban szégyenlistára került bírók, orvosok, ellenzéki művészek, vagy Kövér László szép szavaival "nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terroristák”: értsd újságírók.

A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.