Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Vadgalamb – Szénási Sándor jegyzete
10/07/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Sorra születnek a beszámolók a civil világban kivirágzó új életekről, ahol is az exbaka a földet kezdi túrni, vagy főiskolára jár, profi sportoló lesz, vagy hivatalvezető. A határ a csillagos ég, üzeni derűs mosollyal a putyini agymosoda.
A független orosz hírportál írja meg, hogy a putyini médiában az ukrajnai frontszolgálat mostanában egészen új, derűs és világító színekben jelenik meg.
Természetesen a putyini média a fiatal férfiaknak eddig is melegen ajánlotta a háborút, mint nemcsak kitűnő kikapcsolódást a hétköznapi robotból, ám egyben kiváló alkalmat is arra, hogy az ember a lehető leghatékonyabban haljon meg a hazájáért. Nem így mondták persze, de ez volt a dolog veleje.
Ami, valljuk be, nemzetszerelem ide, nyugatutálat oda, még így is elég komor üzenet. De ez változóban van.
A Meduza, illetve brit források szerint orosz pszichológusok már 2022 decemberében azt állapították meg, hogy több tízezer, a frontról kivont katona poszttraumás stressztől szenved, aminek a társadalomra nézve is veszedelmes következményei vannak: a mondott időszakig legalább száz civilt öltek meg hazatérő katonák, száz pedig súlyosan megsérült. Az ezzel kapcsolatos hírekre azonban a hivatalosság nyugtalanul, hogy ne mondjuk hiszterikusan reagált, és a sajtóban hamar megfordult a PTS megítélése: a stressz szót ugyanis kicserélték a fejlődés, változás szóra.
Ami persze mindjárt más. Nem mindegy, hogy a vérfürdőből megtérő és érthető módon feldúlt katona a szomszédok lemészárlásának lát-e neki haladéktalanul, vagy egyfajta Télapóként kezd működni, aki szenvedéseit világboldogításba, jó cselekedetek hajszolásába transzformálja. Ügyes kis történetek kezdtek feltünedezni a katonáról, aki kimenti szomszédját az égő házból (amit persze nem ő gyújtott fel). Egy másik obsitos öregembert kutatott fel, aki eltévedt az erdőben. Megint egy másik életmentő elsősegélyt nyújtott egy repülőgépen. Sorra születnek a beszámolók a civil világban kivirágzó új életekről, ahol is az exbaka a földet kezdi túrni, vagy főiskolára jár, profi sportoló lesz, vagy hivatalvezető.
A határ a csillagos ég, üzeni derűs mosollyal a putyini agymosoda.
Maga a háború sem az már, ami eddig volt. Hónapokig fagyasztott, százasával egymásra dobált temetetlen holtak, kifordult belek, amputálás, a gyilkolás dühe – ugyan már! A háború, tanítja Vlagyimir Vlagyimirovics, egy "teljességgel pozitív tapasztalat”, ami nemcsak férfit farag egy nyámnyilából, de megtanítja a normál szereteten túl éteri elfogadással viszonyulni a feleségéhez és a gyerekeihez. A háború teszi őt jó apává.
A háború nem traumatizál, hanem gyógyít – mondja az új idők új pszichológusa, Vaszilij Langovoj a Bajkál Népe nevű lapnak. Személyes pozitív kihívások, gyorsabb reakcióidő, nagyobb határozottság, fokozott munkatempó, félelemkontroll, és főleg, bizony főleg – mindenen túl áradó szexuális vágy a hitves iránt, aki így szintén jól jár a háborúval. Mindezt Tatjana Urivcsikova, detto pszichológus úgy foglalja össze, hogy a háború az a hely, ahol az acélt megedzik. Volt régen egy regény, ez volt épp a címe, ott a kommunistákat edzették acéllá. Már ha megérték a végső alakformálást.
Már ha Szerjogát nem lövik le holnap Harkiv alatt.
A béke a rothadás és pusztulás, a háború a tisztítótűz, ezt üzeni a Kreml, miközben vaduló békegalambját röpteti a lábára kötött madzag végén. Csak hogy érdekesebb legyen a mese.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. július 10-i adásában hangzott el.
