Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Vadgalamb – Szénási Sándor jegyzete
10/07/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Sorra születnek a beszámolók a civil világban kivirágzó új életekről, ahol is az exbaka a földet kezdi túrni, vagy főiskolára jár, profi sportoló lesz, vagy hivatalvezető. A határ a csillagos ég, üzeni derűs mosollyal a putyini agymosoda.
A független orosz hírportál írja meg, hogy a putyini médiában az ukrajnai frontszolgálat mostanában egészen új, derűs és világító színekben jelenik meg.
Természetesen a putyini média a fiatal férfiaknak eddig is melegen ajánlotta a háborút, mint nemcsak kitűnő kikapcsolódást a hétköznapi robotból, ám egyben kiváló alkalmat is arra, hogy az ember a lehető leghatékonyabban haljon meg a hazájáért. Nem így mondták persze, de ez volt a dolog veleje.
Ami, valljuk be, nemzetszerelem ide, nyugatutálat oda, még így is elég komor üzenet. De ez változóban van.
A Meduza, illetve brit források szerint orosz pszichológusok már 2022 decemberében azt állapították meg, hogy több tízezer, a frontról kivont katona poszttraumás stressztől szenved, aminek a társadalomra nézve is veszedelmes következményei vannak: a mondott időszakig legalább száz civilt öltek meg hazatérő katonák, száz pedig súlyosan megsérült. Az ezzel kapcsolatos hírekre azonban a hivatalosság nyugtalanul, hogy ne mondjuk hiszterikusan reagált, és a sajtóban hamar megfordult a PTS megítélése: a stressz szót ugyanis kicserélték a fejlődés, változás szóra.
Ami persze mindjárt más. Nem mindegy, hogy a vérfürdőből megtérő és érthető módon feldúlt katona a szomszédok lemészárlásának lát-e neki haladéktalanul, vagy egyfajta Télapóként kezd működni, aki szenvedéseit világboldogításba, jó cselekedetek hajszolásába transzformálja. Ügyes kis történetek kezdtek feltünedezni a katonáról, aki kimenti szomszédját az égő házból (amit persze nem ő gyújtott fel). Egy másik obsitos öregembert kutatott fel, aki eltévedt az erdőben. Megint egy másik életmentő elsősegélyt nyújtott egy repülőgépen. Sorra születnek a beszámolók a civil világban kivirágzó új életekről, ahol is az exbaka a földet kezdi túrni, vagy főiskolára jár, profi sportoló lesz, vagy hivatalvezető.
A határ a csillagos ég, üzeni derűs mosollyal a putyini agymosoda.
Maga a háború sem az már, ami eddig volt. Hónapokig fagyasztott, százasával egymásra dobált temetetlen holtak, kifordult belek, amputálás, a gyilkolás dühe – ugyan már! A háború, tanítja Vlagyimir Vlagyimirovics, egy "teljességgel pozitív tapasztalat”, ami nemcsak férfit farag egy nyámnyilából, de megtanítja a normál szereteten túl éteri elfogadással viszonyulni a feleségéhez és a gyerekeihez. A háború teszi őt jó apává.
A háború nem traumatizál, hanem gyógyít – mondja az új idők új pszichológusa, Vaszilij Langovoj a Bajkál Népe nevű lapnak. Személyes pozitív kihívások, gyorsabb reakcióidő, nagyobb határozottság, fokozott munkatempó, félelemkontroll, és főleg, bizony főleg – mindenen túl áradó szexuális vágy a hitves iránt, aki így szintén jól jár a háborúval. Mindezt Tatjana Urivcsikova, detto pszichológus úgy foglalja össze, hogy a háború az a hely, ahol az acélt megedzik. Volt régen egy regény, ez volt épp a címe, ott a kommunistákat edzették acéllá. Már ha megérték a végső alakformálást.
Már ha Szerjogát nem lövik le holnap Harkiv alatt.
A béke a rothadás és pusztulás, a háború a tisztítótűz, ezt üzeni a Kreml, miközben vaduló békegalambját röpteti a lábára kötött madzag végén. Csak hogy érdekesebb legyen a mese.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. július 10-i adásában hangzott el.
