A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
24/07/2024 18:03
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
Ha a közmédia hírfogyasztói úgy éreznék, hogy száraz, sőt rágós tápon tartják őket, értsd a Rogán-féle agymosoda termékein, most kicsit felvidulhatnak. Rögtön tegyük hozzá, hogy azt csak mi feltételezzük, hogy a naponta gyakorolt parasztvakítás a törzsnézőket idegesítené, felháborítaná, egyáltalán annak detektálnák, ami, vagyis bárgyú hazudozásnak. Lehet, hogy a terméket örömmel fogyasztják. Másrészt igaztalan a hírtápot sima agysorvasztó diétának tartani, hiszen az orosz propaganda oly mértékben hullámzik át a magyaron, oly mértékben járja át, bontja szét, és rakja újra össze annak molekuláris szerkezetét, hogy az még magának Rogánnak is szellemi izgalmat jelenthet. Bár ez neki legyen mondva.
Na de itt van az újabb frissítés: Kárász Róbert volt ATV-s műsorvezető, jelenleg a Duna Médiaszolgáltató tartalomfejlesztésért felelős igazgatója a Global Media Forum-on, amit Hegyi-Karabah központjában, Susában tartottak, – igen, ott, ahonnan minden örmény őslakost deportáltak – hírcsereegyezményt kötött az azerbajdzsánokkal. Ez azért is pompás döntés, mert a Türk Államok Szervezete keretében történt, ahol megfigyelők vagyunk, – afféle wanna be türkök – így a kazahokkal, kirgizekkel, türkménekkel is várható hasonló cserebere, a törökökkel meg már van is.
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
Ez azt is jelenti, hogy az azeri médiahírek rendkívül kiegyensúlyozott és nyugodt természettel bírnak, sehol egy konfliktus, az olvasót feleslegesen izgató ellentmondás, viszont mindenhonnan áradnak a bankszektor fejlődéséről, a nemzeti karatecsapat harmadik helyéről, Alijev elnök látogatásáról a Bakuban épülő Győzelem Parkban, az „Azeri Light" típusú kőolaj árváltozásáról szóló hírek, bár az is kiderül, hogy az álnok Nyugat a Karabahban tönkrevert örmények újrafegyverezésén ügyködik, miközben a még életben maradottak – a bakui jelentések szerint – ettől undorodva fordulnak el, és inkább szeretett azeri testvéreik kebelére bújnak békében és boldogságban.
Vagyis ennek a mesének is jó a vége, kitűnően illik majd a Hszi Csin-ping kínai elnök válogatásában készült, kínai bölcsességeket összefoglaló film ismétléséhez, illetve Szadir Zsaparov kirgiz elnök várható életút mozijához, és az üzbég élet híreihez, amelyek harmóniáját biztosítja, hogy mára minden ellenzéki és kritikus weboldal külföldön működik.
A magyar médiatérre így települ majd rá valami boldogságközeli állapot, egyfajta zsongító csend, a túlvezérelt, hiszterikus, a nemváltásba belehülyült, folyton háborúzó Nyugatot pedig a nyugodt, békés, az egyeduralom minden erényét gyakorló Kelet egy mozdulattal kapcsolja le, mint valami ócska rádiót, egy sáv kivételével, amely szakadatlanul "A mosoly országa” operettet játssza.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. július 24-i adásában hangzott el.
