Nyakukban a bili tartalma - Kárpáti Iván jegyzete
Ez nem baleset volt, nem üzemzavar, nem félreértés. Ez állami asszisztálással végrehajtott környezeti és munkahelyi erőszak.
A Fidesz antitézise - Dési János jegyzete
Az Iványi elleni eljárás nem véletlen, és annyiban mindenképpen koncepciós, hogy hatalmi erőfitogtatás. Iványi Gábor az antitézise a Fidesznek. Amíg az újfasiszta Fidesz rombol és rabol, addig Iványi nyilvánvalóan egy olyan eszmét jelenít meg, amelyet a fideszesek hírből sem ismernek.
Hadisarc – Józsa Márta jegyzete
Na most az történt, hogy a szomszédban zajló háborúra való hivatkozással a hatvanpusztai főherceg által mozgatott úgynevezett törvényhozás, pontosabban rendeleti kormányzás úgy döntött, hogy einstand. Mint Ács Feriék a Füvészkertben. Hogy hiába a törvényszék, a törvény betűje és szelleme, most úgy lesz, ahogy ő akarja.
A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Maradjunk eszünknél - Kárpáti Iván jegyzete
A történelem pontosan megmutatta már, hogy az erőszak soha nem az utcán kezdődik, hanem a szavakban, a kijelölésben, az uszításban, abban, amikor egyre többen érzik úgy, hogy már nincs mit veszíteniük.
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
24/07/2024 18:03
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
Ha a közmédia hírfogyasztói úgy éreznék, hogy száraz, sőt rágós tápon tartják őket, értsd a Rogán-féle agymosoda termékein, most kicsit felvidulhatnak. Rögtön tegyük hozzá, hogy azt csak mi feltételezzük, hogy a naponta gyakorolt parasztvakítás a törzsnézőket idegesítené, felháborítaná, egyáltalán annak detektálnák, ami, vagyis bárgyú hazudozásnak. Lehet, hogy a terméket örömmel fogyasztják. Másrészt igaztalan a hírtápot sima agysorvasztó diétának tartani, hiszen az orosz propaganda oly mértékben hullámzik át a magyaron, oly mértékben járja át, bontja szét, és rakja újra össze annak molekuláris szerkezetét, hogy az még magának Rogánnak is szellemi izgalmat jelenthet. Bár ez neki legyen mondva.
Na de itt van az újabb frissítés: Kárász Róbert volt ATV-s műsorvezető, jelenleg a Duna Médiaszolgáltató tartalomfejlesztésért felelős igazgatója a Global Media Forum-on, amit Hegyi-Karabah központjában, Susában tartottak, – igen, ott, ahonnan minden örmény őslakost deportáltak – hírcsereegyezményt kötött az azerbajdzsánokkal. Ez azért is pompás döntés, mert a Türk Államok Szervezete keretében történt, ahol megfigyelők vagyunk, – afféle wanna be türkök – így a kazahokkal, kirgizekkel, türkménekkel is várható hasonló cserebere, a törökökkel meg már van is.
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
Ez azt is jelenti, hogy az azeri médiahírek rendkívül kiegyensúlyozott és nyugodt természettel bírnak, sehol egy konfliktus, az olvasót feleslegesen izgató ellentmondás, viszont mindenhonnan áradnak a bankszektor fejlődéséről, a nemzeti karatecsapat harmadik helyéről, Alijev elnök látogatásáról a Bakuban épülő Győzelem Parkban, az „Azeri Light" típusú kőolaj árváltozásáról szóló hírek, bár az is kiderül, hogy az álnok Nyugat a Karabahban tönkrevert örmények újrafegyverezésén ügyködik, miközben a még életben maradottak – a bakui jelentések szerint – ettől undorodva fordulnak el, és inkább szeretett azeri testvéreik kebelére bújnak békében és boldogságban.
Vagyis ennek a mesének is jó a vége, kitűnően illik majd a Hszi Csin-ping kínai elnök válogatásában készült, kínai bölcsességeket összefoglaló film ismétléséhez, illetve Szadir Zsaparov kirgiz elnök várható életút mozijához, és az üzbég élet híreihez, amelyek harmóniáját biztosítja, hogy mára minden ellenzéki és kritikus weboldal külföldön működik.
A magyar médiatérre így települ majd rá valami boldogságközeli állapot, egyfajta zsongító csend, a túlvezérelt, hiszterikus, a nemváltásba belehülyült, folyton háborúzó Nyugatot pedig a nyugodt, békés, az egyeduralom minden erényét gyakorló Kelet egy mozdulattal kapcsolja le, mint valami ócska rádiót, egy sáv kivételével, amely szakadatlanul "A mosoly országa” operettet játssza.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. július 24-i adásában hangzott el.
