Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
24/07/2024 18:03
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
Ha a közmédia hírfogyasztói úgy éreznék, hogy száraz, sőt rágós tápon tartják őket, értsd a Rogán-féle agymosoda termékein, most kicsit felvidulhatnak. Rögtön tegyük hozzá, hogy azt csak mi feltételezzük, hogy a naponta gyakorolt parasztvakítás a törzsnézőket idegesítené, felháborítaná, egyáltalán annak detektálnák, ami, vagyis bárgyú hazudozásnak. Lehet, hogy a terméket örömmel fogyasztják. Másrészt igaztalan a hírtápot sima agysorvasztó diétának tartani, hiszen az orosz propaganda oly mértékben hullámzik át a magyaron, oly mértékben járja át, bontja szét, és rakja újra össze annak molekuláris szerkezetét, hogy az még magának Rogánnak is szellemi izgalmat jelenthet. Bár ez neki legyen mondva.
Na de itt van az újabb frissítés: Kárász Róbert volt ATV-s műsorvezető, jelenleg a Duna Médiaszolgáltató tartalomfejlesztésért felelős igazgatója a Global Media Forum-on, amit Hegyi-Karabah központjában, Susában tartottak, – igen, ott, ahonnan minden örmény őslakost deportáltak – hírcsereegyezményt kötött az azerbajdzsánokkal. Ez azért is pompás döntés, mert a Türk Államok Szervezete keretében történt, ahol megfigyelők vagyunk, – afféle wanna be türkök – így a kazahokkal, kirgizekkel, türkménekkel is várható hasonló cserebere, a törökökkel meg már van is.
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
Ez azt is jelenti, hogy az azeri médiahírek rendkívül kiegyensúlyozott és nyugodt természettel bírnak, sehol egy konfliktus, az olvasót feleslegesen izgató ellentmondás, viszont mindenhonnan áradnak a bankszektor fejlődéséről, a nemzeti karatecsapat harmadik helyéről, Alijev elnök látogatásáról a Bakuban épülő Győzelem Parkban, az „Azeri Light" típusú kőolaj árváltozásáról szóló hírek, bár az is kiderül, hogy az álnok Nyugat a Karabahban tönkrevert örmények újrafegyverezésén ügyködik, miközben a még életben maradottak – a bakui jelentések szerint – ettől undorodva fordulnak el, és inkább szeretett azeri testvéreik kebelére bújnak békében és boldogságban.
Vagyis ennek a mesének is jó a vége, kitűnően illik majd a Hszi Csin-ping kínai elnök válogatásában készült, kínai bölcsességeket összefoglaló film ismétléséhez, illetve Szadir Zsaparov kirgiz elnök várható életút mozijához, és az üzbég élet híreihez, amelyek harmóniáját biztosítja, hogy mára minden ellenzéki és kritikus weboldal külföldön működik.
A magyar médiatérre így települ majd rá valami boldogságközeli állapot, egyfajta zsongító csend, a túlvezérelt, hiszterikus, a nemváltásba belehülyült, folyton háborúzó Nyugatot pedig a nyugodt, békés, az egyeduralom minden erényét gyakorló Kelet egy mozdulattal kapcsolja le, mint valami ócska rádiót, egy sáv kivételével, amely szakadatlanul "A mosoly országa” operettet játssza.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. július 24-i adásában hangzott el.
