Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Hinaus – Szénási Sándor jegyzete
23/08/2024 18:03
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
A legjobban a cigányok szívják meg, négy-ötezer anyát és gyereket. Kocsról most tettek ki százhúsz embert, a máltaiaktól még kapnak átmeneti szállást. Egy hétre. Aztán az utca. Mint a többinek is.
Elérte a BBC ingerküszöbét az a magyar szabályzat, amely megvonja a lakhatási támogatást és havi apanázst azoktól az ukrán állampolgároktól, akik nem közvetlenül harci zónákból érkeztek. A híróriás szerint az országban 31 ezer ukrajnai menekült él, hogy ebből hány embert érint a szabályozás, nem tudni.
Szerintünk mindegy is.
A BBC még megemlíti, hogy a "helyzetet bonyolítja” a nem konkrétan háborús övezetnek számító Kárpátaljáról érkezők státusa, ők ugyanis jórészt kettős állampolgárok, ami kizárja, hogy az Unió más államaiban menedéket kapjanak. Világos, miért: ha magyar útlevelük is van, gondoskodjon róluk a magyar álladalom.
A magyar álladalom viszont épp most hajigálja őket a szemétbe, azaz az utcára, vagy vissza a hazájukba, ahonnan nyilván változatos okokból jöttek el: vagy a besorozás elől, ahogy annyi echte ukrán is teszi, akik a Nyugatot választják, vagy a nyomor miatt, vagy a szegregáció okán.
A nem háborús zónákból érkezők jelentős része ugyanis cigány, akik úgy vélhetik, hogy ha az ember Ukrajnában magyar is, meg roma is, meg háborúba is vihetik, az kicsit sok a jóból, ha viszont átjönnek "Magyarba”, akkor ezt a háromdimenziós nyomasztást talán le lehet fogyasztani egyre.
Az emberjogi szervezetek szerint azonban itt nem menekültként kezelték őket, hanem cigányként, akiknek nem adtak ki albérletet, akiket nem fogadtak be családokhoz, így aztán – mondták a kutatók - egy idő után egyszerűen eltűntek a térképről. Ami persze nem egészen van így, csupán sokfelé szóródtak szét kollégiumoktól munkásszállókig.
A cigány családoknak eleve nem volt pénzük lakást bérelni, és az is világos volt, hogy családi befogadást feltételezve olyan kulturális, életmódbeli konfliktusok vetültek előre, amelyeknek a feloldása békeidőben sem egyszerű, háborús helyzetben meg végképp ostobaság lett volna feltételezni, hogy az érintett felek minden feszültséget okozó különbözőségükön egy perc alatt átlépnek.
Az állami segítség tehát elkerülhetetlen, ily módon kötelező volt, és épp ez az, amit a NER megszüntet, az ingyenes lakhatást ugyanis, és a havi 22 800 forintos támogatást, ami mellé gyerekenként 13 700 forint járt még. Extrém esetekben persze lesz könyörület, nyugtatgat a hivatalos humanizmus.
Budapest évek óta küzd a kárpátaljai magyarok fogyatkozó jogaiért, és helyesen nem fogadja el, hogy ezek a jogok az orosz nyelv és befolyás visszaszorítása miatt lettek járulékos veszteségek.
Látszólag ugyanezen okból viselkedik undorító módon a háborúba kényszerített Kijevvel szemben, noha persze tudható, hogy a lényeg a Kreml-nek aláfekvő orbáni politika. Most ez az eddig sem hihető látszat is szétfoszlik.
A legjobban a cigányok szívják meg, négy-ötezer anya és gyerek. Kocsról most tettek ki százhúsz embert, a máltaiaktól még kapnak átmeneti szállást. Egy hétre. Aztán az utca. Mint a többinek is.
De hát Orbánéknak nem számít, roma, vagy nem roma, sima ukrán, vagy sem, magyar anyanyelvű, vagy sem, az édes magyar testvérrel ugyanúgy bánnak, mint bárki mással, vagyis mint a ronggyal, aki akkor sem érdekelte őket, amikor a nevében truccoltak Ukrajnával.
Az egésznek semmi értelme. Még pénzből is csak garasokat takarítanak meg.
Benne van a NER egész sötét, bűzlő lelke.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. augusztus 23-i adásában hangzott el.
