Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Egy vétó halála – Szénási Sándor jegyzete
31/07/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Az tudható, hogy Orbánék két konnektje, Oroszország és Kína szintén jelen vannak, az egyikük fegyvereladási listáján Venezuela több milliárd dollárral az ötödik. A tankokért a tízes években Maduro még banánnal, és más mezőgazdasági termékekkel fizetett, azóta tán más a helyzet, az elnököt az húszas évek eleje óta mindenesetre orosz katonák is védik.
Úgy tűnt, az Unió már megint elbotlott az egyik saját lábában, és persze, hogy ezt a lábat Magyarországnak hívják, a botlás műfaját pedig vétónak.
Budapestet az zaklatta fel, hogy a közösség aggodalmát próbálta kifejezni az elcsalt venezuelai választások okán, amihez amúgy kétség nem fér, ezenkívül Ukrajnáról a nyilatkozatban szó se esett, Brüsszel tehát azt hitte, itt gikszer nem lehet, ámde mégis volt. Budapest non coronat, most se.
A dél-amerikai országban éppen tüntetők ezrei vonulnak, Molotov-koktélokkal, autógumikat égetve, köveket dobálva, ám mindenki tudja, hogy hiába. A rezsim egyfajta szimbólumként még azt a kávézót is bezáratta, ahol az ellenzéki vezér reggelizni szokott.
A magyarok a magyarázatokkal már nem sokat vacakolnak, egy ideig csak arra utaltak, hogy Budapest már novemberben támogatását fejezte ki Maduro baloldali elnöknek, és hát igaz, az elnök rendszere már akkor is mindennek az alja volt, mi változott, hogy júliusban elítélni kéne? A NER ráadásul üzletet szimatolt a dél- amerikai országban, korábban már olajipari együttműködéssel kecsegtette a világ legnagyobb olajkészletén, és – igaz, romos – iparán ülő diktátort, hogy mekkora sikerrel, még mindig nem látni.
Az tudható, hogy Orbánék két konnektje, Oroszország és Kína szintén jelen vannak, az egyikük fegyvereladási listáján Venezuela több milliárd dollárral az ötödik. A tankokért a tízes években Maduro még banánnal, és más mezőgazdasági termékekkel fizetett, azóta tán más a helyzet, az elnököt az húszas évek eleje óta mindenesetre orosz katonák is védik. Kína a valóságban is befektetett a venezuelai, csapágyasra járatott olajiparba, egy idő után el is kezdett idegeskedni, hogy mire is el megy az ő 2 milliárd dollárja, ezért még Maduro ellenzékével is tárgyalni próbált egy időben. Több vas a tűzben, értik. Persze Peking most Maduro-nak gratulált, kinek másnak.
Közben Venezuelát Amerika és Európa már évek óta szankciók alá helyezte, a lakosság negyede már lelépett, csak Spanyolországban él most félmillió venezuelai, de Magyarországnak is jutott belőlük. Ezt onnan lehet tudni, hogy a legutóbbi önkormányzati választásokra az I. kerületi választói névjegyzék szerint egy 77 férőhelyes idősek otthonába 840 menekültet jelentettek be, többségük venezuelai volt. Az említett körzetben egyébként 2650-en jogosultak választásra, vagyis majdnem harminc százalékot jelentett az újonnan jött várlakók súlya, persze a Fidesz-nek, a Párbeszéd szerint legalábbis, míg a Fidesz polgármester-jelöltje azt írta, hogy elítélik az ellenzék színvonaltalan uszítását a diktatúrából menekült honfitársakkal szemben. Ami szép gesztus, menekültekből rögtön honfitársat csinálni, a Fidesz eddig nem erről volt híres, de hát változni sosem késő.
Viszont Nicolás Maduro választási csalása elítélésének orbáni megakadályozása eleinte mégsem ezt mutatta, de hogy a venezuelai kártyából az oroszok és a kínaiak mellett bármi komoly lenyúlást le tud-e magának osztani a a NER-elit, igazán kétséges: ha marad a vétó, marad a Peking és Moszkva melletti büszke dübörgés a fahídon, a szokásos nemzetközi szégyen, és a 800 venezuelai menekült.
P.S.: Miközben ezt a jegyzetet írtam, a kormány mégis átállt a saját első kerületi polgármestere oldalára, és akként nyilatkozott, hogy alapos megfontolás után a venezuelai választást csalásnak és disznóságnak tartja, így csatlakozik az uniós nyilatkozathoz.
Vagyis a venezuelai üzlet már tuti romokban. Az más. Akkor le Maduro-val.
Vagy mégse. Talán majd felhívjuk egy kicsivel később azzal, hogy nemcsak a kását nem eszik forrón.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. július 31-i adásában hangzott el.
