Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Vége a játéknak – Szénási Sándor jegyzete
4/09/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Mit tesz egy egyre meztelenebb, egyre bizonytalanabb, és ezért egyre dühösebb rendszer, ha elfogytak a szavai, ha már egy tétova "Gyurcsány" jut csak eszébe, alkalomadtán? Nyilván erőt próbál mutatni ott is, ahol nincs.
A családok kormánya rövid időn belül kétszer tett ki az utcára gyereket.
Legutóbb azokat hagyta iskola, tanulás, oktatási biztonság nélkül, akik addig az Iványi Gábor-féle Wesley-intézményekbe jártak, de ezeket a hatalom megszüntette. Pár nappal a tanévkezdés előtt. A családok kormánya tudta, hogy a gyerekek többsége sajátos nevelési igényű, illetve hátrányos helyzetű, de ez nem befolyásolta semmiben. Amit tett, azt a sajátos angol nyelvű cinizmust teszi átélhetővé, amikor az "damaged goods”-ot, emberi hulladékot emleget.
Korábban a nem háborús zónákból érkező ukrajnai menekült családokat dobálták ki a menhelyekről, jórészt cigányokat, nyilván ugyanabból a megfontolásból, hogy ezekért se fáj senkinek a szíve. De azért is megtették, mert megtehették, és mert demonstrációnak ez is megfelelt. Az ukrán háború nem a mienk, a hulladékaihoz semmi közünk.
Ez a rendszer sok minden, korábban hihetetlennek, irracionálisnak, illogikusnak, célszerűtlennek, vagy simán félkegyelműnek, elmeroggyantnak, hangyásnak tartott dolgot művelt már, de ilyet még soha. Úgy értem, sok szemét ügye volt és van, de eddig valami spanyol fal-dumával mindig megpróbált takarózni, jól, vagy rosszul, de következetesen: a türkké változtatott hun-hungarusok fajvédelmével, az ellopandó magánnyugdíjpénztárak biztonságba helyezésével, a libsi sajtó magyar érdek alá rendelésével, Brüsszellel mint az új Moszkvával folytatott harccal, ami manapság belefolyik a már háborús bűnösnek is számító Uniónak a sárga földig való lekaratézásába, stb., folytassa a sort, akinek hét anyja van és sok ideje.
A lényeg, hogy ilyen nyíltan, és ennyire pofátlanul még nem viselkedtek, mint a két, már említett gyerekbántalmazási ügyben, semmi magyarázat, legalább bágyadt kamuérvelés. Mintha maguk is unnák a saját baromságaikat, ami a hazugsággal telített légkör toxicitását persze csökkenti, a NER-ben való kényszerlétezést azonban csak durvítja.
Mert mi van, kérdezik sokan, amikor azt hallják például, hogy Kövér László nem enged LMBTQ-konferenciát a parlamentben, miközben eddig azt mantrázták, hogy csak a pedofilokkal van bajuk, mi van, kérdezik tehát, ha a rendszer egyre inkább azzal kénytelen szembenézni, hogy a propaganda-rongyok sorra foszlanak le róla, a monstrum-testen a barna foltok, a fejen az erőszak arca mind láthatóbb, ahogy a romlás is.
Mit tesz egy egyre meztelenebb, egyre bizonytalanabb, és ezért egyre dühösebb rendszer, ha elfogytak a szavai, ha már egy tétova "Gyurcsány" jut csak eszébe, alkalomadtán?
Nyilván erőt próbál mutatni ott is, ahol nincs. Már nem érdeke, hogy a természetét rejtegesse, épp hogy mutatni akarja, mire képes. Azt akarja, hogy elhidd: mindenre. Azt akarja, hogy félj tőle. Azt akarja, hogy nagyobbnak, félelmetesebbnek lásd, mint ami valójában, mert akkor a te rettegő hited tartja meg őt, nem a düledező hatalom valósága. Szuverenitásvédő Intézetet produkál, verőlegények nélküli Újávót.
Ha elhiszed, hogy úr rajtad, te adod a kezébe a gumibotot.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. szeptember 4-i adásában hangzott el.
