Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Vége a játéknak – Szénási Sándor jegyzete
4/09/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Mit tesz egy egyre meztelenebb, egyre bizonytalanabb, és ezért egyre dühösebb rendszer, ha elfogytak a szavai, ha már egy tétova "Gyurcsány" jut csak eszébe, alkalomadtán? Nyilván erőt próbál mutatni ott is, ahol nincs.
A családok kormánya rövid időn belül kétszer tett ki az utcára gyereket.
Legutóbb azokat hagyta iskola, tanulás, oktatási biztonság nélkül, akik addig az Iványi Gábor-féle Wesley-intézményekbe jártak, de ezeket a hatalom megszüntette. Pár nappal a tanévkezdés előtt. A családok kormánya tudta, hogy a gyerekek többsége sajátos nevelési igényű, illetve hátrányos helyzetű, de ez nem befolyásolta semmiben. Amit tett, azt a sajátos angol nyelvű cinizmust teszi átélhetővé, amikor az "damaged goods”-ot, emberi hulladékot emleget.
Korábban a nem háborús zónákból érkező ukrajnai menekült családokat dobálták ki a menhelyekről, jórészt cigányokat, nyilván ugyanabból a megfontolásból, hogy ezekért se fáj senkinek a szíve. De azért is megtették, mert megtehették, és mert demonstrációnak ez is megfelelt. Az ukrán háború nem a mienk, a hulladékaihoz semmi közünk.
Ez a rendszer sok minden, korábban hihetetlennek, irracionálisnak, illogikusnak, célszerűtlennek, vagy simán félkegyelműnek, elmeroggyantnak, hangyásnak tartott dolgot művelt már, de ilyet még soha. Úgy értem, sok szemét ügye volt és van, de eddig valami spanyol fal-dumával mindig megpróbált takarózni, jól, vagy rosszul, de következetesen: a türkké változtatott hun-hungarusok fajvédelmével, az ellopandó magánnyugdíjpénztárak biztonságba helyezésével, a libsi sajtó magyar érdek alá rendelésével, Brüsszellel mint az új Moszkvával folytatott harccal, ami manapság belefolyik a már háborús bűnösnek is számító Uniónak a sárga földig való lekaratézásába, stb., folytassa a sort, akinek hét anyja van és sok ideje.
A lényeg, hogy ilyen nyíltan, és ennyire pofátlanul még nem viselkedtek, mint a két, már említett gyerekbántalmazási ügyben, semmi magyarázat, legalább bágyadt kamuérvelés. Mintha maguk is unnák a saját baromságaikat, ami a hazugsággal telített légkör toxicitását persze csökkenti, a NER-ben való kényszerlétezést azonban csak durvítja.
Mert mi van, kérdezik sokan, amikor azt hallják például, hogy Kövér László nem enged LMBTQ-konferenciát a parlamentben, miközben eddig azt mantrázták, hogy csak a pedofilokkal van bajuk, mi van, kérdezik tehát, ha a rendszer egyre inkább azzal kénytelen szembenézni, hogy a propaganda-rongyok sorra foszlanak le róla, a monstrum-testen a barna foltok, a fejen az erőszak arca mind láthatóbb, ahogy a romlás is.
Mit tesz egy egyre meztelenebb, egyre bizonytalanabb, és ezért egyre dühösebb rendszer, ha elfogytak a szavai, ha már egy tétova "Gyurcsány" jut csak eszébe, alkalomadtán?
Nyilván erőt próbál mutatni ott is, ahol nincs. Már nem érdeke, hogy a természetét rejtegesse, épp hogy mutatni akarja, mire képes. Azt akarja, hogy elhidd: mindenre. Azt akarja, hogy félj tőle. Azt akarja, hogy nagyobbnak, félelmetesebbnek lásd, mint ami valójában, mert akkor a te rettegő hited tartja meg őt, nem a düledező hatalom valósága. Szuverenitásvédő Intézetet produkál, verőlegények nélküli Újávót.
Ha elhiszed, hogy úr rajtad, te adod a kezébe a gumibotot.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. szeptember 4-i adásában hangzott el.
