Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
A narancsfront – Szénási Sándor jegyzete
17/07/2024 18:03
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
A magyar kormány Fanta-fronton győzni fog. Mint mindenben. Kivívja a spanyol 6 százalékot, és reményei szerint ezzel bevonul a történelembe. A hozzá hű nemzetrész zászlaját lobogtatja.
Kiderült, hogy az olasz Fantában kétszer annyi narancslé van, mint a magyar változatban, ám ez semmi, a görög verzió négyszer annyi gyümölcsöt lát, mint a kettős mérce alatt szenvedő magyar fogyasztó itala. Ez természetesen az égre kiáltana, ha már ezer éve nem lennénk tisztában a Nyugattal, és nem ismernénk a másodosztályú létezés megalázottságát.
Ezzel együtt meg vagyok lepve, nem hittem volna, hogy a Fantában egyáltalán van gyümölcs.
Márpedig kell neki lennie, mert a vizsgálatok szerint a nyugati Fantának nemcsak a színe, de az íze is más, és ennek oka a narancs eltérő mennyisége. Hogy okosabb legyek, Fanta-ügyben mindenféle kérdést beütöttem a neten. A válaszok szerint ez az italszerűség vizet tartalmaz, fruktóz-glükózszirupot, szén-dioxidot, természetes aromákat, sárgarépa és almasűrítményt, étkezési savakat, savanyúság-szabályzót, tartósító-és édesítőszert.
Hol van itt a narancs? És hogy jön ide a répa, és az alma?
Mondjuk a természetes aroma gyanús, de mérsékelten, ám ott van még a fruktóz-glükózszirup is. Mármost az utóbbi alapvetően kukoricakeményítőből készül, a keményítőből glükóz lesz, vagyis szőlőcukor, ennek egy részéből fruktóz, ami szintén gyümölcscukor, a legédesebb fajta, a gyümölcsökben mondhatni alapvető, de amiból lesz, az a kukoricaizé a legnagyobb jóakarattal sem nevezhető naranja-nak, arancia-nak, orange-nak, apelszín-nek, orangen-nek, burtukal-nak, ami az arab neve, vagy lalanjé-nek, ami nyandzsa nyelven van 11 millió beszélővel Afrikában.
Mi körül folyik itt a harc? Hol van az az átkozott narancs?
Egy másik cikkből persze kiderül, amit az átlag Fanta-összetételébe máshol be se írnak, hogy tudniillik a magyar termékben 5 százalék a természetes gyümölcsarány, Görögországban ez 20 százalék, Franciaországban 12 százalék, de már a narancsnagyhatalom Spanyolországban is csak 6 százalék, ami már majdnem öt ugye, Angliában viszont csupán 3,7 százalék, Németországban pedig kerek 3 százalék. Vagyis vagy az van, hogy a Nyugat ennenmagára támadván, hű atlantista országokat is meglop narancsilag, vagy pedig a gyártó cég gyilkos piaci logikája működik.
De hát ez mindegy is. Tizenkét százalék, vagy öt, ez annyit számít, mint a lecsóba negyed maréknyi paprikát, paradicsomot tenni. A többi aroma, kukorica, répa és alma, étkezési sav lenne. Ettől is, attól is fel lehet fordulni, amint azt az orvosok a fruktóz-glükóz mennyiség eltúlzása ügyében már mondanak is. A mű-lecsó még nem került elébük.
A magyar kormány Fanta-fronton győzni fog. Mint mindenben. Kivívja a spanyol 6 százalékot, és reményei szerint ezzel bevonul a történelembe. A hozzá hű nemzetrész zászlaját lobogtatja.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. július 17-i adásában hangzott el.
