A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Most ez jön? – Szénási Sándor jegyzete
26/06/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.
A The New York Times arról ír, hogy az időjárásjelentés egyre veszélyesebb műfaj Amerikában.
Néha bele lehet halni.
Itt van például Chris Gloninger esete.
Golinger, díjazott TV meteorológus, aki elfogadott egy állásajánlatot Iowa-ban, közelebbről Des Moines-ban, ahol a CBS hálózat részeként működik egy KCCI nevű tévéállomás, egyébként a Hearst Television tulajdonában, de ez most mindegy. A lényeg, hogy új főnöke a lelkére kötötte: beszéljen sokat az éghajlat-változásról.
Groningen ezt is tette, ám az állomás nézői az ember okozta felmelegedés és az extrém időjárás-jelenségek között összefüggést oly' mértékben tartották szimpla hülyítésnek, ergo az ő amerikai méltóságuk megalázásának, hogy jogos felháborodásuknak kénytelenek voltak gyűlölködő üzenetekkel, illetve halálos fenyegetésekkel nyomatékot adni. Ennek következtében a mondott Groningen egy különösen esős hajnalon kilőtt puskagolyóként hagyta el Des Moines-t, és tért vissza a türelmesebb Massachusetts-be.
A világ, de különösen az Államok ma egyre nyomasztóbb elhülyülésben szenved, állapítja meg a lap, bár kérdés, hogy igaza van-e. Mármint abban, hogy a diagnózis újszerű állapotokat rögzítene.
De ez talán nincs így. Lehet hogy a helyzet súlyosabb, mint tíz, vagy húsz éve, de ami ma fent van, az lent mindig is megvolt, a probléma az, hogy helycsere történt, és az ostobaságot, a bornírtságot, a legprimitívebb összeesküvés-elméleteket, a durva nackóságot, röviden a baromság ünnepét már nem választja el az a vékony hártya, ami a nyilvánosságot a csőcselék-mentalitástól korábban elválasztotta.
Ez a mentalitás ma nyílt, büszkén vállalt, és bármikor kitermeli Trump újabb ciklusát, annak a másik világnak a totális felüllétét.
Talán az történt, hogy a második világháború utáni ígéretek a jólétről, az amerikai álom komolyan vehetőségéről, a társadalmi csoportok, a rasszok és nemek, a szegények és gazdagok közti szakadék áthidalásáról, a történelmi nyomasztások meghaladásáról végleg kiszáradtak, porrá omlottak. Az illúziók halálával pedig már semmi sem tarthatta életben azt a kényszert, amivel az előző elitek a mob félelmeit, előítéleteit, a rettegését a lecsúszástól, a számára idegen rend lerombolásának vágyát, a félretaszítottságból fakadó pusztító indulatát korlátozták. Mert ez kényszerítés volt, nem kétséges.
De a korlátokban már nem lehet hinni, a korlátok elviseléséért már nem jár jutalom, és hitegetés.
A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.
Persze így is lehet élni. Groningen majd talál állást. A középosztály fintorgatja az orrát, és bőven él a trumpi adótörvény neki juttatott előnyeivel. Nem muszáj mindent elolvasni az X-en. Nem kell minden állatságot meghallani az utcán. Nem muszáj lelkifurdalást érezni a széttaposott Ukrajna sorsáért, hiszen nem is egyedül fekszik a földön, és a többiről sem tehetünk.
Lehet azt mondani: most ez jön.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. június 26-i adásában hangzott el.
