Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Most ez jön? – Szénási Sándor jegyzete
26/06/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.
A The New York Times arról ír, hogy az időjárásjelentés egyre veszélyesebb műfaj Amerikában.
Néha bele lehet halni.
Itt van például Chris Gloninger esete.
Golinger, díjazott TV meteorológus, aki elfogadott egy állásajánlatot Iowa-ban, közelebbről Des Moines-ban, ahol a CBS hálózat részeként működik egy KCCI nevű tévéállomás, egyébként a Hearst Television tulajdonában, de ez most mindegy. A lényeg, hogy új főnöke a lelkére kötötte: beszéljen sokat az éghajlat-változásról.
Groningen ezt is tette, ám az állomás nézői az ember okozta felmelegedés és az extrém időjárás-jelenségek között összefüggést oly' mértékben tartották szimpla hülyítésnek, ergo az ő amerikai méltóságuk megalázásának, hogy jogos felháborodásuknak kénytelenek voltak gyűlölködő üzenetekkel, illetve halálos fenyegetésekkel nyomatékot adni. Ennek következtében a mondott Groningen egy különösen esős hajnalon kilőtt puskagolyóként hagyta el Des Moines-t, és tért vissza a türelmesebb Massachusetts-be.
A világ, de különösen az Államok ma egyre nyomasztóbb elhülyülésben szenved, állapítja meg a lap, bár kérdés, hogy igaza van-e. Mármint abban, hogy a diagnózis újszerű állapotokat rögzítene.
De ez talán nincs így. Lehet hogy a helyzet súlyosabb, mint tíz, vagy húsz éve, de ami ma fent van, az lent mindig is megvolt, a probléma az, hogy helycsere történt, és az ostobaságot, a bornírtságot, a legprimitívebb összeesküvés-elméleteket, a durva nackóságot, röviden a baromság ünnepét már nem választja el az a vékony hártya, ami a nyilvánosságot a csőcselék-mentalitástól korábban elválasztotta.
Ez a mentalitás ma nyílt, büszkén vállalt, és bármikor kitermeli Trump újabb ciklusát, annak a másik világnak a totális felüllétét.
Talán az történt, hogy a második világháború utáni ígéretek a jólétről, az amerikai álom komolyan vehetőségéről, a társadalmi csoportok, a rasszok és nemek, a szegények és gazdagok közti szakadék áthidalásáról, a történelmi nyomasztások meghaladásáról végleg kiszáradtak, porrá omlottak. Az illúziók halálával pedig már semmi sem tarthatta életben azt a kényszert, amivel az előző elitek a mob félelmeit, előítéleteit, a rettegését a lecsúszástól, a számára idegen rend lerombolásának vágyát, a félretaszítottságból fakadó pusztító indulatát korlátozták. Mert ez kényszerítés volt, nem kétséges.
De a korlátokban már nem lehet hinni, a korlátok elviseléséért már nem jár jutalom, és hitegetés.
A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.
Persze így is lehet élni. Groningen majd talál állást. A középosztály fintorgatja az orrát, és bőven él a trumpi adótörvény neki juttatott előnyeivel. Nem muszáj mindent elolvasni az X-en. Nem kell minden állatságot meghallani az utcán. Nem muszáj lelkifurdalást érezni a széttaposott Ukrajna sorsáért, hiszen nem is egyedül fekszik a földön, és a többiről sem tehetünk.
Lehet azt mondani: most ez jön.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. június 26-i adásában hangzott el.
