Fel-fel dobott kövek – Szénási Sándor jegyzete

Ő nem kívülről jött, és nem messziről, a pártján túl is ismerték a baloldali cikkei okán, de tudta, mi az, megküzdeni a helyért a nagylányok és nagyfiúk között. És ambíciója volt rengeteg. Medgyessy valószínűleg azért tette be a kormányba, hogy szem előtt legyen, és azért tette ki, mert az ifjú titán a neki kiosztott helyhez képest úgy foglalta le a nyilvánosságot, ahogy arra a kádárizmusból érkező lassú elit képtelen volt, és úgy emanálta egy új politika lehetőségét, hogy a közvélemény is rögtön élesebben érezte a régi dohszagát.

Medgyessy bukása után egy perc alatt tette hidegre a vezetés sótlan jelöltjét a párt kiskirályaival kötött alkuk nyomán.

Az ország felfigyelt rá, a következő választás előtti demonstráción zsúfolásig töltötte meg a fél várost újdonsült híveivel. A Magyar Narancs kissé hétköznapian úgy fogalmazta meg a Fidesz riadalmát, hogy Orbánék betojtak tőle.

Gyurcsány Ferenctől. Akinél kevesebben érthetnék jobban Magyar Pétert, mert minden különbözőség ellenére két jöttmentet tisztelhetnek egymásban a politikai térbe történő betörés irracionálisnak tűnő, féktelen, szinte már érzéki sikere okán. Mindketten kaptak egy-egy ritka pillanatot a sorstól, és ettől tényleg sorstársak.

Hogy ebből mi lehet, arra most még csak az egyikük története a válasz.

Egyikük egy sértett, önmaga valóságos teljesítményével és alulteljesítéseivel szembenézni már régóta nem tudó, hatalomfüggő ember, aki pártjának és önmagának mostani vereségét mintha a hajdani önmagától szenvedte volna el, de ennek láthatóan nincs tudatában. Nem először bukott meg, de soha semmiből sem tanult.

Pedig energiája és tehetsége nem rögtön hagyta el azután, hogy nagy nehezen, és túl későn lemondott, és az agónia elhúzásával egymillió dolláros ajándékot adott a Fidesznek, és a jelenléte ad ma is. Még megalapított egy pártot. Kormányfőnek lehangolóan alkalmatlan volt, de a DK működőképesnek bizonyult. Annyira, amennyire persze, a jelenléthez elég, a győzelemhez kevés: ezt az állapotot, ezt a lebegést rögzítette az ő imádott/ gyűlölt személyének kettőssége. Se té, se tova, mondja a szólás, fordítsuk egyszerűen csapdának. Jeleként annak, hogy az ő pillanata már elmúlt, és a régi Gyurcsány is elmúlt.

Amit ma látunk, egy családi vállalkozásként üzemeltetett szekta, ami a csapdahelyzetből következően alakult így, egy mitizált vezérképpel, és fanatizált követőkkel, akik a DK-t és Gyurcsányt illető legkisebb kritikát is a gyűlölt ellenség szavának hallanak, jöjjön az bárhonnan. Nemcsak a hatalom lehet ellenség, de akárki, aki nem mi vagyunk. Innen a Márki-Zay Péterre irányuló gyűlölet akkor, amikor az ő inkompetenciája még ki sem derülhetett, pusztán azért, mert volt képe egy előválasztáson megverni a DK jelöltjét. Az ellenzéki összefogás látszata mögött a gyüttment MZP súlytalanítása folyt. A történelem csak a mi oldalunkon állhat.

És jöttek, és most a nagy vereség után főleg jönnek egy magára zárult kis szektariánus közösség pártfőtitkárának annyira ismerős kirohanásai. A vezetőség megvizsgálta, hibázott-e valamit a kampány során, és kiderítette, hogy a párt tévedhetetlennek bizonyult. A baj az, hogy árulások történtek, de a főnök, egyben a Főpap ezentúl nem hisz senkinek. Tisztogatni is kéne, eltávolítani egy, a vezérrel szemben különösen kritikus egyént, aki a párt egységét veszélyezteti. Lemondani pedig nem kell. Gréczy Zsolt a DK elnökségi tagja mondja, akinek szintén nem kell lemondania: a pártnak nem kevesebb, hanem több Gyurcsány kell. Ez ugyan értelmezhetetlen egy egyszemélyi vezetésnél, de a hit nem logika.

Dalol a múlt.

És hát persze a független média is az ellenzéket rombolta, és „ támogatta az Orbán-rendszert”., illetve „ elárulja a demokratikus sajtó erkölcsi felelősségének kérdését”. A 444.hu politikai ellenfél. (Ezügyben Magyar Péter is igen aktív, mintha az önsorsrontást hamarabb kezdené, mint tette azt a sorstársa) De a szavazó is áruló, ahogy az pártkörnyéki véleményekben olvasható, ami persze csak akkor lehetséges, ha a párt a szavazóit a saját tulajdonának, önnön temploma töltelékének tekinti, holott a zömük soha nem lépett be a pártba, nem írt alá hűségnyilatkozatot, egyszerűen választóként viselkedik, amikor a Tisza pártot rendszerváltó lehetőségnek tekinti, a DK-t pedig már nem. Tévedhet természetesen, hiszen a DK-val kapcsolatban is tévedett.

Magyar Péter pedig a „Régi Hazugságból előbújó Új Hazugság”. Méreg. A tömegeknek beadott mákony. A mai Gyurcsány ennyit ért meg arról, milyen az, amikor egy történelmi pillanat feldob valakit. Mint őt valaha.

Lehetett volna másképp is. De nem lett, és most már nem is lesz másképpen.

Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. július 7-i adásában hangzott el.