Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
A fáradtak – Szénási Sándor jegyzete
3/07/2024 18:03
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Putyin világossá tette, hogy másképp nem tárgyal, és miért is tárgyalna, látván a kókadt európai közvéleményt, de főleg azt, hogy míg ő évi 120 milliárd dollárt tesz bele a háborúba, a nyugati fél ennek a töredékét sem tudja/akarja/meri beletenni, márpedig a szakértők szerint ez alatt az összeg alatt nincs ukrán győzelem.
Az Európai Külkapcsolatok Tanácsának májusi felmérése szerint, amit itthon a 444.hu közöl, a kontinens 14 országában relatív többségben vannak a háborút tárgyalásos úton megoldani akarók. Magyarokat nem kérdeztek.
Ez ugye azt jelenti, hogy Ukrajna nem nyerhet, legalábbis ebben a többség nem hisz.
A cikk azt írja, hogy csak Észtországban mainstream nézet, 38 százalékkal, hogy az ukránoknak kedvezni fog a sors, az igazság istenasszonya, vagy éppen a történelem ura lesz hajlandó ezegyszer kegyes lenni, de az észtek mellett ott vannak a lengyelek, és a svédek is. Vagyis azok az országok, ahol a hangsúly nem a háború egyedül logikus befejezésén van, hanem a győzelem minden áron való kényszerén, ami kétségtelenül az előbbi attitűddel szemben maga lehet az irracionalitás.
Viszont lehet, hogy mégsem az. Az azonnali tűzszünet, a gyors békekötés a pillanatnyi helyzetet kétségkívül megoldja, és ennyiben az európai háborús fáradtságot is lazítja. Hogy másnap mi lesz Ukrajnával, azt nem tudja senki.
Hogy pontosítsunk, nem tudható, hogy a sebtiben lezavart béke mitől nem lesz szimpla orosz győzelem, nemcsak azért, mert Moszkva elvinné a megszállt keleti területeket, de vinné azokat is, amiket meg sem tudott szállni.
Putyin világossá tette, hogy másképp nem tárgyal, és miért is tárgyalna, látván a kókadt európai közvéleményt, de főleg azt, hogy míg ő évi 120 milliárd dollárt tesz bele a háborúba, a nyugati fél ennek a töredékét sem tudja/akarja/meri beletenni, márpedig a szakértők szerint ez alatt az összeg alatt nincs ukrán győzelem.
Orbán ezzel az orosz üzenettel és az ECFR nevű, már említett agytröszt felmérésével ment Kijevbe, de tegyük ide a Trump által azóta letagadott republikánus béketervet is, ami az orosz követelés sima klónja.
Az orosz/amerikai pakkban pedig a következő valóságdarab van szépen, többszörösen becsomagolva, beburkolva, és átkötve nemzeti kék-sárga szalaggal:
Amiért ebben a háborúban eddig legalább egy millió ember halt meg, vagy lett nyomorék, nem számít. Az, hogy az orosz orkok a földdel tették egyenlővé Ukrajna energetikai, oktatási, egészségügyi, szociális, közigazgatási struktúráját, káló, ami egy ilyen csetepatéval együttjár. Az, hogy ahol csak lehetett, felrobbantották, szétlőtték, felgyújtották vagy elrabolták az ukrán nemzeti tudat tárgyi kincseit, templomait, festményeit, történelmi épületeit, bagatell. Nem kell nyafogni sok tízezer elrabolt, és eloroszosításra, és szülővesztésre ítélt ukrán gyerek sorsa miatt, mert legalább élnek, és janicsárlét is lehet szép. Azt a falat Kijevben, ahová a hősi halált halt ukrán katonák neveit vésik fel, végül is el lehet bontani. A megerőszakolt nők majd felejtésátkot kapnak, mintha a Harry Potter-ben élnének, már ha az erőszaktevőjük a csíny végén agyon nem lőtte őket, mondjuk Bucsában.
Felejts és ne kérdezd, mivégre volt az egész.
A gyors béke után idővel azt kell kicsomagolni a béketervből, hogy mindez a nyomorúság, és pusztulás hiába volt, az oroszok így is, úgy is elviszik, amit akarnak, az ukránok magukra vessenek az ostoba dacoskodással. És magára vessen mindenki, aki még dacolni akar majd, ha a magát joggal győztesnek érző Moszkva új horizontokat és új területeket keres a katonacsizmák vonulásának.
Európa többi része csak a pillanatot ismeri, az észtek, lengyelek, svédek meg a történelmet. Az esztelen, mert végül mindig kipukkanó orosz birodalmi mániát, ami csak halált és vért hoz, életet soha.
És még valami. A felmérés azt is mutatja, hogy az ukrán győzelemben a leginkább az ukránok hisznek. Kevesebben, mint két éve, de hisznek.
Nekik is lehet itt szavuk. Talán a legerősebb.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. július 3-i adásában hangzott el.
