„Köszönjük,
Publicisztika
Ki az alkalmatlan? - Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Ki az alkalmatlan? - Kárpáti Iván jegyzete

"Tényleg nem látja, vagy nem akarja látni Gyurcsány és a többi "régi ellenzéki", hogy ha ez a sok szempontból valóban bizarr jelenség, amit Magyar Péternek hívunk, azért jelent most millióknak reményt, mert ők tökéletesen alkalmatlannak bizonyultak?"

Szalonna vagy gumicsizma – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Szalonna vagy gumicsizma – Hardy Mihály jegyzete

Erre szokták jobb körökben azt mondani, hogy látszik, az illetőnek a szalonna vagy a gumicsizma volt a jele az óvodában. Bevallom a kínos jelenetet látva ennél jóval erősebb szavak jutottak az eszembe, és ezúton is elnézést kérek a teljes magyar agrárszektor minden tagjától, sőt még Johann Sebastian Bach Parasztkantátáját is megkövetem.

Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete

Valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így.

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete

Négy témában, tízféle mondandóra, olyan körülmények között, amelyeket Magyar joggal jellemez azzal, hogy tömegbázissal, és nulla támogatással rendelkező pártokat zárna össze a köztévé egy gettóba, hogy – ezek már nem az ő szavai -  lihegve az indulattól és a levegő, meg az időhiánytól, falják fel egymást.

Élőkép – Józsa Márta jegyzete

12/05/2024 12:38

| Szerző: Józsa Márta

Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.

2024. május 12. Útszélen - részlet (Józsa Márta jegyzete 2024.05.09.)
03:53
00:00
Arról a látványos, teátrális csoportosulásról beszélek, amikor az emberek mozdulatlanul helyezkednek el, például egy szimbólum, mondjuk egy nemzeti zászló, egy uralkodói korona, vagy teszem azt egy pártjelkép megjelenítésére. Állami ünnepségeken vagy parádékon, ahol például hagyományos népviseleteket viselő csoportok, zászlókkal, botokkal ellátott  diákok mozdulatlanul állnak mondjuk egy stadion küzdőterén, hogy miért, azt sem ők, sem pedig a lelátó alsó soraiban ülők nem látják. Ők maximum egymás térdzoknijában vagy népi rokolyájában gyönyörködhetnek lélegzet-visszafolytva, hogy meg ne moccanjon a kezükben a zászló, vagy a népi butykos, vagy bármi, el ne rontsák véletlenül az élőképet. Mert akkor nagy lenne a haddelhadd, majdnem akkora, mint egy tibeti zászlóból.

Éljen a párt, május 1.
 
Élőkép Budapesten az
Ötvenhatosok terén (korábbi Felvonulási tér), 1985. május 1-én. l Fortepan/Magyar rendőr
 
 

Teljesen más a helyzet a dísztribünökön: az ott szotyizók hosszan élvezhetik, amint az állókép elemei, a diákok a megadott jelre, vagy zenei traktusra megmozdulnak, és begyakorlott és összehangolt mozdulataik nyomán már valami mást látunk, teszem azt az országzászló átalakul valamely kedves vezető születési évszámává.

Ez a tömeggiccsnek meglehetősen szadista módja az élőkép a nyersanyaga, az ember szempontjából, különösen akkor, ha nem önként, hanem kötelezően gyakorolja az egészet iskola után, játék vagy leckeírás helyett, olyannyira, hogy még orvosi igazolást sem fogadtak el a hiányzáshoz. Én csak  tudom, voltam élőkép-elem pionírkoromban, legalább évente. Olyankor, amikor a városunkba látogatott a Kárpátok Géniusza, napokra lezárták az utcákat, nemzeti színű és pártzászlókkal kellett hadonásznunk az összes lehetséges útvonal mentén, mert ki tudja, merről érkezik. Közben a biztonságiak szigorúan őriztek, hogy ne mocorogjunk, mert egyrészt rontja az összképet és még veszélyes is, állítólag egyszer megesett, hogy egy szemfüles ember kiugrott a sorfalból, és egy levelet adott át a védett személynek. Akinek annyi ideje nem maradt a megrökönyödéstől, hogy például azt mondja: ember, most jövök a pártközpontból!

Persze nem volt ez mindig így, nem kellett mindig a stadionba vonulni utána, hogy az elvtárs megcsodálhassa: milyen szépen tud több száz kisiskolás éljen a párt és az ő nagy vezetője felirattá alakulni egy élőképben.  Ez a szokás egy történelmi kirándulás után alakult ki, amikor az emlegetett államférfi körülnézett Észak-Koreában és Kínában, ahol rendre ilyesmi látvánnyal fogadták. A híradó is mutatta. Utána senki nem merte megkockáztatni, hogy bárhova megy is, ne gyönyörködhessék elgyötört kamaszlányok lélekölő produkcióiban.

Hát így, csak eszembe jutott ez a régi szép emlék. Eszemben sincs semmilyen párhuzamra gondolni, például az imént leírt helyszínen eszébe sem jutott volna senkinek hideg ételen tartani a diákokat amiatt, hogy a meleg ételes autó nem tudott eljutni az iskolájukig a kínai államfő látogatása miatt. Akkoriban ezt egyszerűbben megoldották, nem kaptunk enni, se hideget, se meleget. És huszárparádé helyett is csak katonai jutott. Mondjuk a huszárok legalább – remélem – pénzért kedveskednek az efféle parádéra igényes világvezetőnek. Meg a másiknak, a jóval kisebb, mondhatni öntörvényű világ vezetőjének, aki felesége mellett népviseletbe öltözött leánykák társaságában ment ki a repülőtérre fogadni a kínai elnököt. Szintén kedveskedés céljából, mert történelmi tapasztalat, hogy a kínaiaknak való kedveskedés eredménye majd az egész népen is látványosan néz ki.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. május 9-i adásában hangzott el, a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva hallgathatják meg.

A beágyazott videón Ceaușescu látogatása Phenjanban 1978-ban.

Címlapi kép: Diákok kínai és magyar zászlókkal a kezükben a fővárosi Magyar-Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnáziumban 2024. május 9-én. Ezen a napon meglátogatta az intézményt Peng Li-jüan, a Kínai Népköztársaság elnöke, Hszi Csin-ping felesége és Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége. Fotó: MTI/Máthé Zoltán