Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Karosszék – Józsa Márta jegyzete
21/04/2024 08:01
| Szerző: Klubrádió/Józsa Márta
Most végez az a generáció, amely már kizárólag a Nemzeti Alaptantervnek nevezett kurzusideológia szerint érettségizik. A 112 731 felnőttkorba lépő fiatal egyike sem választhatta már a társadalomismeret, vagy művészettörténet tárgyakat, ellenben szabadon adhat számot belügyi rendészeti avagy honvédelmi ismeretből, bibliaismeretből, vagy akár Hit-gyülekezeti, vagy baptista hittanból is.
Tudják-e, hogy miben halt meg a Buddenbrook-nagypapa? Természetesen Thomas Mann 1901-ben megjelent regényére célzok, mely döntően járult hozzá ahhoz, hogy az akkor már világhírű német író 1929-ben irodalmi Nobel-díjat is kapott. A Lübeckben játszódó történet – alcíme: Egy család hanyatlása – végső soron egy kulturális dekadenciatörténet. A nagypapa által alapított kereskedőházban levő potenciált nem sikerült az utódoknak fejleszteniük. Képtelenek voltak az alapító halála után erőt és invenciót mutatni, a kialakulófélben levő modern kapitalizmus mozgását felismerően és jól használóan működtetni. Persze azután, hogy meghalt a pátriárka, no és miben, kérdeztem. A helyes válasz: karosszékben.
Amiből most idéztem, az egy egyetemi irodalomtörténeti szigorlat belépő tesztkérdés-sorozata volt egyetemista koromban, pontosabban annak egyik kérdése, a következő feladat pedig az volt, hogy hogyan hívják Homérosz kutyáját, most rögtön elárulom, ne is keressék: Argosznak. Ehhez hasonló kérdéssorokkal döntötték el akkoriban, hogy ki alkalmas bölcsésznek – nem volt szó még romkocsmában való merengésről – aki nem tudta a karosszéket, mehetett a levesbe. Az azonban pillanatnyi gondot sem okozott, ha valaki egy sort sem ismert a kortárs szépirodalomból egyetemista lévén – mondjuk Esterházy, Nádas, Hajnóczy, azaz a Péterek voltak azok, akiket akkoriban lázasan olvastunk, meg Petri és így tovább – de őket maximum megemlítette tananyagon kívül egy-egy lelkes, és már akkoriban is méltatlanul alulfizetett tanársegéd, vagy megtűrt óraadó.
Persze mondhatjuk, hogy mi is felnőttünk valahogy, és meg is tanultuk a szakmát, már ha akartuk, aki meg nem, annak sem esett különösebb baja, magam is találkoztam már magyartanárral, aki maximum annyiról értesült az elmúlt ötven, vagy hetven év literatúrájából, hogy létezett Szabó Magda. Na jó, Illyés Gyula, nem lenne hosszú a sor. Felteszem, hogy közöttük, az akkor a teljes Zrínyiászt viszont fejből elszavaló volt eminens évfolyamtársaim közül keresendők azok a kultúr- és oktatáspolitikai szakemberek, akik megalkották az új érettségi kritériumrendszert. Melynek betűje s szelleme szerint idén a matúrafeladatok között már nem lesz érvelés, gyakorlati szövegalkotás, viszont bejön egy irodalmi feladatlap, ahol írókra, műcímekre, kötelezően megtanult memoriterekre, kötelező olvasmányokra is rákérdezhetnek. Most végez ugyanis az a generáció, amely már kizárólag a Nemzeti Alaptantervnek nevezett kurzusideológia szerint érettségizik. A 112 731 felnőttkorba lépő fiatal egyike sem választhatta már a társadalomismeret, vagy művészettörténet tárgyakat, ellenben szabadon adhat számot belügyi rendészeti avagy honvédelmi ismeretből, bibliaismeretből, vagy akár Hit-gyülekezeti, vagy baptista hittanból is.
Gondolom csereszabatos tudások ezek, és mindenképpen hozzájárulnak annak a generációnak a koherens világképhez, amely már a NER második évében lépett az első elemibe. Abban az évben, amikor ők az ábécével meg az egyszereggyel küzdöttek, történt egy s más. A Transparency International azévi, tehát 2012-es jelentésében például ez szerepelt: Magyarországon a korrupció minőségileg új szintre lépett: megjelent egy, a hazánk fejlettségi szintjén általában már nem jelentkező probléma, az ún. state capture, a foglyul ejtett állam jelensége. Az állam – vagy a kormány – foglyul ejtéséről akkor beszélhetünk, ha egy adott terület működtetéséért felelős szereplők, törvényhozók illetve állami tisztviselők nem a közjó, hanem bizonyos magánérdekek logikája szerint alakítják a kompetenciájukba tartozó terület szabályozását, így az egyébként formálisan szabályos és legális döntések egyértelműen bizonyos üzleti csoportok érdekeit szolgálják.
Felteszem, hogy az idei közismereti érettségi tárgyak közül szintén választható állampolgári ismeretek tételsorában mindez nem szerepel. Mármint a Transparency jelentése. Hogy arról ne is beszéljünk, ami az azóta eltelt nyolc általános iskolai, és négy középiskolás évadban ezekkel a fiatalokkal, és persze szüleikkel, nagyszüleikkel történt. A magyar társadalommal. Amelybe – mondjanak erről bármit is a kurzuslovagok – beletartoznak azok a százezrek is, akiknek a gyerekei nem szembesülhetnek az oktatási rendszer szakmaiatlan anakronizmusával. Azért, mert a gyerekeik francia, osztrák vagy brit iskolákban adnak szert az érettségin kortárs és használható ismeretekről. Ők vannak persze kevesen, jellemzően a kurzus kegyeltjeinek a gyerekei, akik aztán el is tűnnek innen a nyugati egyetemekre. És itt vannak azok a tömegek is, kik végképp nem a páholyból nézték végig az elmúlt tizenkét évet, hogy oktatási ciklusban fogalmazzak. Akiket már az oviban kiközösítettek, akik számára tizenhat éves korban véget ért az iskola, akik még kőműves-tanoncok sem lehetnek, mert mondjuk a szüleik nem tudják megvenni a buszbérletet, mert se busz, se pénz, hogy eljussanak a suliba. Ők a munkaerőpiacról tűntek el, örökre talán. Őket biztosan nem háborítja fel a mostani érettségi szisztéma.
Mondhatnók: ők mindezt karosszékből szemlélik, ha volna karosszék. Meg lakás, ahova betegyék.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. április 11-i adásában hangzott el.
