Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Táposok – Józsa Márta jegyzete
15/07/2024 10:01
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Vannak százezrével olyanok, akik a havonta rendre befizetett társadalombiztosítási járulékuk okán naivan számítanának arra, hogy nem halnak éhen, ha megbetegednek.
Mondván, hogy nekik nagyvárosiakként soha életükben nem kellett szembenézniük a valódi problémákkal, nem kellett a forrásról hazacipelniük a vizet, ha inni, vagy mosni akartak. Az igaziak környékén nem akadhat éjjel-nappali, ahol kenyeret vehetnének, nekik maguknak kell azt megsütniük. A táposoknak soha nem kell farkasszemet nézniük a medvével, hogy kedveskedjem egy képzavarral.
A valódi táposoknak – azaz inkább a reménybeli táppénzeseknek annál inkább. Vannak százezrével olyanok, akik a havonta rendre befizetett társadalombiztosítási járulékuk okán naivan számítanának arra, hogy nem halnak éhen, ha megbetegednek. Alkalmasint egy világjárványban. Nos, kiderült, hogy erre csak akkor gondoljanak, ha minden klappol. Az abszurditásig perifériára szorított pedagógusok számára - olvasom Népszavában –, a Covid után most kezdenek el esetleg csordogálni az akkori betegségeik után járó összegek. Persze ha tudták, vagy tudják, vagy akarják bizonyítani, hogy a nebulók körében kapták el a kórt, és nem trükköztek munkahelyi ártalomra hivatkozva a társadalombiztosítással. Alkalmasint nem jár nekik semmi, ha nem sikerült hitelesen bizonyítaniuk, hogy nem az iskolába menet, a HÉV-en nyalták be a vírust, hanem valóban a harmadik C-ben, a környezetismeret óra közepette.
Nincsenek egyedül a pedagógusok, a Nemzeti Színház balesetet szenvedett művészeinek is tisztük most bizonyítaniuk, hogy nem a saját szakállukra sérültek meg súlyosan, hanem volna ott esetleg, minden főigazgatói állítás ellenére valaki más is felelős. Szóval: ha egy tanár a járvány idején, évekkel, ezelőtt megbetegedett, akkor nincs más dolga, mint hogy igazolja: a kórt valóban munka közben szerezte be. Ez pofonegyszerű. Idézem a rendelkezést: kérvényét a Nemzeti Népegészségügyi Központ Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztálya bírálja el, megvizsgálva, hogy az eset elfogadható-e foglalkozási megbetegedésnek. Ezt követően a munkavédelmi hatóság értesíti a Fővárosi Kormányhivatalt, amely aztán a Magyar Államkincstárt és a tankerületi központot tájékoztatja a foglalkozási betegség elfogadásáról.
Hát így juthat egy megbetegedett pedagógus évek múltán, esetleg, ha éppen, ha szerencséje van, és ha a csillagok állása is úgy akarja, valamilyen, táppénzhez, valamicskéhez. Akkor talán kérnénk szépen talán inkább a tápmentes, autentikus vérmedvét. Legalább tudnánk, ki acsarkodik velünk szemben.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsor 2024. július 11-i adásában hangzott el.
