Five ezer – Józsa Márta jegyzete
Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki. Plusz: miért hiszik el sokan készséggel a nemzeti konzultációkat böngészve, hogy világunk a létező világok legjobbika? Gondolatkörök Józsa Márta jegyzetéből,
Csomag, program, akcióterv – Selmeci János jegyzete
A nyolcadik csomag, program vagy akcióterv lehetett volna pénz az oktatásra, meg az egészségügyre, hogy aztán a tanult és egészséges emberek versenyképes munkahelyeket teremtsenek magunknak, de a piaci ár tízszereséért kutató kutatóink meggyőzték a Marcit, meg hát ő is tudta, okos fiú, hogy a választási győzelmünket egy csomag, program, vagy akcióterv segíti inkább, függetlenül attól, hogy hatékony is, vagy csak van.
Előre a putyini úton! - Hardy Mihály jegyzete
Önleleplező egyébként, hogy a magyar miniszterelnök sem a SPAR vezérigazgatója, sem az osztrák Lebesmittel Zeitung ellen nem indított pert és nem kért helyreigazítást.
Így jártunk – Szénási Sándor jegyzete
Ha rossz blokkban vagyunk, melyik az a jó, ahol a magyar, nagyon nemzeti szuverenitás a blokktulajdonos birodalom szemefényét képezi?
Jó lenne egyszerű kérdésekre, egyenes válaszokat kapni
A háborúnak így vagy úgy de vége lesz, vagy legalábbis befagy. Lengyelország, a balti államok, Románia és persze Ukrajna jelentős erőt fog képviselni, hatalmas feladat hárul rájuk, hogy az orosz birodalom a mostani keretein belül maradjon. Hogyan fognak ránk nézni?
Nem érdemes csodálkozni - Dési János jegyzete
Elég nehéz megmondani, hogy valójában mire gondolt a magyar külügyminiszter, ő fogalmazott félreérthetően, vagy a hírügynökség értelmezte a saját érdekei szempontjából a nem egyértelmű szöveget.
Win-win – Józsa Márta jegyzete
A hajléktalankérdésre végső soron a palackrendelet is megoldás lehet.
Mint a moziban – Szénási Sándor jegyzete
Orbán Viktor mint főgépész ugye, azt vetít magának összevissza, amit akar.
Klotyó – Józsa Márta jegyzete
7/07/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Egy Szombathelyről Pécsig közlekedő vonaton egyáltalán nem volt klotyó. A több mint négyórás úton. Ami aztán a megszokott késéssel több mint öt óra lett.
Egyszer egy kedves operatőr kollégám azt mondta nekem, hogy én egy tömegközlekedéstől elvakult szerkesztő vagyok. Amiben volt is valami igazság, mindig meg tudtam mondani neki, hogy merre kell menni, hogy leforgassuk az aktuális riportunkat, csak éppen villamos-, meg metrómegállókban, és nem parkolóházakban meg hasonlóban gondolkodtam. Ez máig nem változott, bérletet és vonatjegyet szoktam váltani, azzal közelítem meg a megközelítendőket.
Na most én semmiképpen nem volnék tömegközlekedés-tervezésben jártas szakember, ám tapasztalt felhasználónak azért bátran nevezhetném is magam. Utaztam már Nyíregyházáról Budapestig kánikulában olyan vagonban, ahol elromlott a légkondi, ellenben nem lehetett ablakot nyitni. Meg jártam úgy is, hogy három kisgyerekkel háromszor kellett cserélnem vonatpótlóra mondjuk Budapest és Pécs között. Volt olyan amúgy, hogy ordítottak velem utastársaim: hogy hogy képzelem, hogy egyszerre akarok átszállni a három gyerekkel, maradjon inkább otthon az ilyen.
Közlekedtem huszonöt órás késéssel érkező, tehát lényegében előző napi vonattal, igaz, akkor hó volt, és különben is, nemzetközi járatról beszélünk. Közben azt olvasom a facebookon, hogy amikor japán turisták megtudták, hogy Nyíregyházáról Pécsre hét óra alatt lehet eljutni vonattal, akkor azt hitték, hogy Magyarország nagyobb mint Kína. Ez nyilván túlzás, de az ember valóban világbirodalmat vizionál, hogyha Budapestet elkerülve megpróbál eljutni tömegközlekedéssel teszem azt Zalaegerszegről Szegedre.
Hanem most azt olvasom a nyugat.hu-n, hogy egy Szombathelyről Pécsig közlekedő vonaton egyáltalán nem volt klotyó. A több mint négyórás úton. Ami aztán a megszokott késéssel több mint öt óra lett. A vonalra amúgy körülbelül egy órányi útra alkalmas, elővárosi szerelvényeket állítottak be, nem mintha ez indokolná, hogy akár az egy óra alatt ne lehessen kimenni pisilni, gyereket tisztába tenni, elvárni egy közszolgáltatástól, hogy tegye, ami a dolga. A kétségbe esett utasok időnként leszállhattak egy-egy állomáson elmenni a mosdóba, gondoljuk bele, nagymamástul, kisbabástul, csomagostul, attól rettegve, hogy talán elmegy közben a vonat. Elvégre a kalauz mégsem számlálhatta meg, hogy hányan mentek el pisilni. Igaz, hogy a működő közszolgáltatásokat nem is szokták ígérni a magyar nép felsőbbrendűségétől elbódult politikusaink.
Innen üzenem nekik az egykori vasminiszter, akkoriban az Európa-szerte csodált egykori magyar vasúti rendszer megálmodójának és kivitelezőjének, Baross Gábornak szavait: Minden ember annyit ér, amennyit a köz javára tesz.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024.július 4-i adásában hangzott el.
