Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Klotyó – Józsa Márta jegyzete
7/07/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Egy Szombathelyről Pécsig közlekedő vonaton egyáltalán nem volt klotyó. A több mint négyórás úton. Ami aztán a megszokott késéssel több mint öt óra lett.
Egyszer egy kedves operatőr kollégám azt mondta nekem, hogy én egy tömegközlekedéstől elvakult szerkesztő vagyok. Amiben volt is valami igazság, mindig meg tudtam mondani neki, hogy merre kell menni, hogy leforgassuk az aktuális riportunkat, csak éppen villamos-, meg metrómegállókban, és nem parkolóházakban meg hasonlóban gondolkodtam. Ez máig nem változott, bérletet és vonatjegyet szoktam váltani, azzal közelítem meg a megközelítendőket.
Na most én semmiképpen nem volnék tömegközlekedés-tervezésben jártas szakember, ám tapasztalt felhasználónak azért bátran nevezhetném is magam. Utaztam már Nyíregyházáról Budapestig kánikulában olyan vagonban, ahol elromlott a légkondi, ellenben nem lehetett ablakot nyitni. Meg jártam úgy is, hogy három kisgyerekkel háromszor kellett cserélnem vonatpótlóra mondjuk Budapest és Pécs között. Volt olyan amúgy, hogy ordítottak velem utastársaim: hogy hogy képzelem, hogy egyszerre akarok átszállni a három gyerekkel, maradjon inkább otthon az ilyen.
Közlekedtem huszonöt órás késéssel érkező, tehát lényegében előző napi vonattal, igaz, akkor hó volt, és különben is, nemzetközi járatról beszélünk. Közben azt olvasom a facebookon, hogy amikor japán turisták megtudták, hogy Nyíregyházáról Pécsre hét óra alatt lehet eljutni vonattal, akkor azt hitték, hogy Magyarország nagyobb mint Kína. Ez nyilván túlzás, de az ember valóban világbirodalmat vizionál, hogyha Budapestet elkerülve megpróbál eljutni tömegközlekedéssel teszem azt Zalaegerszegről Szegedre.
Hanem most azt olvasom a nyugat.hu-n, hogy egy Szombathelyről Pécsig közlekedő vonaton egyáltalán nem volt klotyó. A több mint négyórás úton. Ami aztán a megszokott késéssel több mint öt óra lett. A vonalra amúgy körülbelül egy órányi útra alkalmas, elővárosi szerelvényeket állítottak be, nem mintha ez indokolná, hogy akár az egy óra alatt ne lehessen kimenni pisilni, gyereket tisztába tenni, elvárni egy közszolgáltatástól, hogy tegye, ami a dolga. A kétségbe esett utasok időnként leszállhattak egy-egy állomáson elmenni a mosdóba, gondoljuk bele, nagymamástul, kisbabástul, csomagostul, attól rettegve, hogy talán elmegy közben a vonat. Elvégre a kalauz mégsem számlálhatta meg, hogy hányan mentek el pisilni. Igaz, hogy a működő közszolgáltatásokat nem is szokták ígérni a magyar nép felsőbbrendűségétől elbódult politikusaink.
Innen üzenem nekik az egykori vasminiszter, akkoriban az Európa-szerte csodált egykori magyar vasúti rendszer megálmodójának és kivitelezőjének, Baross Gábornak szavait: Minden ember annyit ér, amennyit a köz javára tesz.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024.július 4-i adásában hangzott el.
