Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
Klotyó – Józsa Márta jegyzete
7/07/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Egy Szombathelyről Pécsig közlekedő vonaton egyáltalán nem volt klotyó. A több mint négyórás úton. Ami aztán a megszokott késéssel több mint öt óra lett.
Egyszer egy kedves operatőr kollégám azt mondta nekem, hogy én egy tömegközlekedéstől elvakult szerkesztő vagyok. Amiben volt is valami igazság, mindig meg tudtam mondani neki, hogy merre kell menni, hogy leforgassuk az aktuális riportunkat, csak éppen villamos-, meg metrómegállókban, és nem parkolóházakban meg hasonlóban gondolkodtam. Ez máig nem változott, bérletet és vonatjegyet szoktam váltani, azzal közelítem meg a megközelítendőket.
Na most én semmiképpen nem volnék tömegközlekedés-tervezésben jártas szakember, ám tapasztalt felhasználónak azért bátran nevezhetném is magam. Utaztam már Nyíregyházáról Budapestig kánikulában olyan vagonban, ahol elromlott a légkondi, ellenben nem lehetett ablakot nyitni. Meg jártam úgy is, hogy három kisgyerekkel háromszor kellett cserélnem vonatpótlóra mondjuk Budapest és Pécs között. Volt olyan amúgy, hogy ordítottak velem utastársaim: hogy hogy képzelem, hogy egyszerre akarok átszállni a három gyerekkel, maradjon inkább otthon az ilyen.
Közlekedtem huszonöt órás késéssel érkező, tehát lényegében előző napi vonattal, igaz, akkor hó volt, és különben is, nemzetközi járatról beszélünk. Közben azt olvasom a facebookon, hogy amikor japán turisták megtudták, hogy Nyíregyházáról Pécsre hét óra alatt lehet eljutni vonattal, akkor azt hitték, hogy Magyarország nagyobb mint Kína. Ez nyilván túlzás, de az ember valóban világbirodalmat vizionál, hogyha Budapestet elkerülve megpróbál eljutni tömegközlekedéssel teszem azt Zalaegerszegről Szegedre.
Hanem most azt olvasom a nyugat.hu-n, hogy egy Szombathelyről Pécsig közlekedő vonaton egyáltalán nem volt klotyó. A több mint négyórás úton. Ami aztán a megszokott késéssel több mint öt óra lett. A vonalra amúgy körülbelül egy órányi útra alkalmas, elővárosi szerelvényeket állítottak be, nem mintha ez indokolná, hogy akár az egy óra alatt ne lehessen kimenni pisilni, gyereket tisztába tenni, elvárni egy közszolgáltatástól, hogy tegye, ami a dolga. A kétségbe esett utasok időnként leszállhattak egy-egy állomáson elmenni a mosdóba, gondoljuk bele, nagymamástul, kisbabástul, csomagostul, attól rettegve, hogy talán elmegy közben a vonat. Elvégre a kalauz mégsem számlálhatta meg, hogy hányan mentek el pisilni. Igaz, hogy a működő közszolgáltatásokat nem is szokták ígérni a magyar nép felsőbbrendűségétől elbódult politikusaink.
Innen üzenem nekik az egykori vasminiszter, akkoriban az Európa-szerte csodált egykori magyar vasúti rendszer megálmodójának és kivitelezőjének, Baross Gábornak szavait: Minden ember annyit ér, amennyit a köz javára tesz.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024.július 4-i adásában hangzott el.
