Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Klotyó – Józsa Márta jegyzete
7/07/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Egy Szombathelyről Pécsig közlekedő vonaton egyáltalán nem volt klotyó. A több mint négyórás úton. Ami aztán a megszokott késéssel több mint öt óra lett.
Egyszer egy kedves operatőr kollégám azt mondta nekem, hogy én egy tömegközlekedéstől elvakult szerkesztő vagyok. Amiben volt is valami igazság, mindig meg tudtam mondani neki, hogy merre kell menni, hogy leforgassuk az aktuális riportunkat, csak éppen villamos-, meg metrómegállókban, és nem parkolóházakban meg hasonlóban gondolkodtam. Ez máig nem változott, bérletet és vonatjegyet szoktam váltani, azzal közelítem meg a megközelítendőket.
Na most én semmiképpen nem volnék tömegközlekedés-tervezésben jártas szakember, ám tapasztalt felhasználónak azért bátran nevezhetném is magam. Utaztam már Nyíregyházáról Budapestig kánikulában olyan vagonban, ahol elromlott a légkondi, ellenben nem lehetett ablakot nyitni. Meg jártam úgy is, hogy három kisgyerekkel háromszor kellett cserélnem vonatpótlóra mondjuk Budapest és Pécs között. Volt olyan amúgy, hogy ordítottak velem utastársaim: hogy hogy képzelem, hogy egyszerre akarok átszállni a három gyerekkel, maradjon inkább otthon az ilyen.
Közlekedtem huszonöt órás késéssel érkező, tehát lényegében előző napi vonattal, igaz, akkor hó volt, és különben is, nemzetközi járatról beszélünk. Közben azt olvasom a facebookon, hogy amikor japán turisták megtudták, hogy Nyíregyházáról Pécsre hét óra alatt lehet eljutni vonattal, akkor azt hitték, hogy Magyarország nagyobb mint Kína. Ez nyilván túlzás, de az ember valóban világbirodalmat vizionál, hogyha Budapestet elkerülve megpróbál eljutni tömegközlekedéssel teszem azt Zalaegerszegről Szegedre.
Hanem most azt olvasom a nyugat.hu-n, hogy egy Szombathelyről Pécsig közlekedő vonaton egyáltalán nem volt klotyó. A több mint négyórás úton. Ami aztán a megszokott késéssel több mint öt óra lett. A vonalra amúgy körülbelül egy órányi útra alkalmas, elővárosi szerelvényeket állítottak be, nem mintha ez indokolná, hogy akár az egy óra alatt ne lehessen kimenni pisilni, gyereket tisztába tenni, elvárni egy közszolgáltatástól, hogy tegye, ami a dolga. A kétségbe esett utasok időnként leszállhattak egy-egy állomáson elmenni a mosdóba, gondoljuk bele, nagymamástul, kisbabástul, csomagostul, attól rettegve, hogy talán elmegy közben a vonat. Elvégre a kalauz mégsem számlálhatta meg, hogy hányan mentek el pisilni. Igaz, hogy a működő közszolgáltatásokat nem is szokták ígérni a magyar nép felsőbbrendűségétől elbódult politikusaink.
Innen üzenem nekik az egykori vasminiszter, akkoriban az Európa-szerte csodált egykori magyar vasúti rendszer megálmodójának és kivitelezőjének, Baross Gábornak szavait: Minden ember annyit ér, amennyit a köz javára tesz.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024.július 4-i adásában hangzott el.
