Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Leltár, lebegés – Szénási Sándor jegyzete
9/11/2024 14:56
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Wilk Valentin
O.V. ugyanis már jó ideje nem egy-egy kapcsolatrendszert dob be a kártyaasztal zöld posztójára, hanem egy egész országot. Sokszor veszít, politikai hitelt, uniós pénzek milliárdjait, kapcsolatokat, befolyást, de bukni sosem ő bukik, hanem az ország.
A nagykövet a választás utáni beszédében felidézte, hogy ideérkeztekor méltatlanul alacsony színvonalon fogadták, amit akkor nem tett szóvá, annál inkább azt, hogy a Budapestre látogató nyolcfős szenátorküldöttséget, benne hat republikánussal, nem fogadta a kormány, vagy azt, hogy nemrég a szövetséges, és O.V. úgynevezett semlegességi politikáját megbeszélni kívánó NATO nagyköveteket sem engedte a hatalom a színe elé. Stb, stb, küldetése vége felé Pressman csinált egy kis leltárt arról, hogy a magyarok hogyan tették szisztematikusan tönkre az amerikai kapcsolatot. Mondjuk idézhette volna a CEU ügyét is, és más dolgokat is, de akkor még más volt a nagykövet és az elnök személye is.
Mit tesz isten, az utóbbit úgy hívták, hogy Donald Trump.
Hoyt Yee akkori külügyi államtitkár-helyettes felszólította a magyar kormányt, hogy ne alkalmazza a CEU bezáratására hozott törvényt. A budapesti amerikai nagykövet is kiállt az egyetemért. De kemény reakciók azért nem voltak.
A Trump-csapatot nem érdekelte igazán az ügy, és Budapest sem volt fontos. O.V. szívós harca, hogy az elnök fogadja a Fehér Házban, majd csak egy év múlva hoz sikert, de Trumpban sok nyomot nem hagyott. Twitter-oldalán csak a Fehér Ház hivatalos videóját közölte, kommentárt nem.
Ez ma már másképpen van. Pressman most azt mondta, O.V. úgy kezelte a választást, mint egy kaszinói kártyapartit, amire a magyar-amerikai kapcsolatokat tette fel, a szövetséget egy múlandóbb kötésre. (A múlandóbb kötést itt Trump képviseli természetesen)
Jó hasonlat, csak egy kicsit bővítendő. O.V. ugyanis már jó ideje nem egy-egy kapcsolatrendszert dob be a kártyaasztal zöld posztójára, hanem egy egész országot. Sokszor veszít, politikai hitelt, uniós pénzek milliárdjait, kapcsolatokat, befolyást, de bukni sosem ő bukik, hanem az ország. Orbán sosem fizet rá, a hatalma, a pénze soha nem forog kockán, a hírneve a világban dagad, és ha a sötét oldalon, hát ott, ő nyerni akar, és már régóta tudja, hogy csak ezen az oldalon tud, és akar nyerni, és lám, a mostani parti fizetéssel is kecsegtet. Neki.
Azt mondja a távozó nagykövet, a kérdés az, hogy a magyarok észreveszik-e, hogy mit veszítenek – tegyük hozzá ismét: csak ők – azzal, hogy O.V. folyton az asztalnál dekkol.
Jó kérdés, örökös kérdés, unalmas kérdés, választ váró kérdés, a válasz ott lebeg valahol, félő, túl magasan ahhoz, hogy sokan vegyék észre.
Szénási Sándor jegyzete a hetes Stúdió 2024. november 9-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.