Mi lesz tegnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az omerta töredezik. Persze kérdés, hogy csak a pereme válik le, vagy a vizsgálat eljut a közepéig, ahol egészen nyilvánvalóan Orbán ül. A TEK leváltott vezetője, akit hétrendbeli, sanyargatással elkövetett jogtalan fogvatartással vádolnak, most azt vallotta, hogy Farkas Örstől, Rogán államtitkárától hallott arról, hogy az aranykonvojra felfigyeltek az általa felügyelt polgári titkosszolgálatok, és pénzmosásra gyanakodnak.
Parlamenti vonulások - Kárpáti Iván jegyzete
Lassan a parlamenti tudósításokban külön rovatot kellene nyitni: „Közlekedési hírek.” A jobb oldali folyosón torlódás, a bal oldalon akadálymentes a kijárat, a büfé felé zavartalan a forgalom.
Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete
Orbán János Dénes, bár minden lehető és lehetetlen díjat megkapott, mi tagadás, vacak műveket írt. De tegyük fel, hogy jókat írt. A probléma nem az alkotások esztétikai minőségével van, hanem azzal, hogy Orbán János Dénes egy szemérmetlen tolvaj, aki ellopta kollégái elől a pénzt. Azt a pénzt amúgy, amit eredeti célja szerint egy fideszes irodalmi világ felépítésére kellett volna - szintén szemérmetlenül és pofátlanul - elkölteni. De fideszes művészet pénzért sem virágzott ki.
A száradó Ipoly partján – Józsa Márta jegyzete
A hétvégén átsétáltunk az Ipoly folyó hídján Szlovákiába, a torkolatvidéken. Amióta az eszem tudom, nyaranta egymást érték a kenu- és kajaktúrázók, most egyet sem láttunk. Nem tudom, lehet-e még evezni a folyón, egy ideig iszapban gyalogolva végül át is lehet úszni északi szomszédunkhoz, pár méter az egész. (...) 16 év alatt lebetonozott, egykor élő környezetünket szemlélve: az Ipolyra, és számos más környezeti értékünkre szerencsére nem vetette rá gyilkos tekintetét a bukott rendszer.
A burokban születettek – Szénási Sándor jegyzete
A Fidesz nevű szakadt burokban, légszomjban ott maradt egy kisebbség, amelynek a világát a csütörtöki, Sándor-palota előtti tüntetés hivatott összeragasztózni. A régi, avíttas szövegek maradtak, kiegészülve egy-két új dologgal, például a megvert Fidesz áldozati szerepével … A befoltozandó fideszes valóság másik új szereplője természetesen a menesztendő köztársasági elnök lesz, bár nem problémamentesen …
Gulyás Gergő Strasbourgban sír – Selmeci János jegyzete
Hol volt eddig az a jogász lángelme, az alapvető emberi jogok harcosa, akinek a Holdról is lehetett hallani az alkotmányos demokráciáért dobbanó szívét? Hol volt a kisebbségi jogokért küzdő politikus, aki saját gyermekeiként gondol a fékekre és ellensúlyokra, nyusziját Sólyom Lászlóról, kutyáit pedig azokról az alkotmánybírákról nevezi el, akik gátat szabnak az állami önkénynek? Hol volt a jogállamért aggódó Gulyás Gergely?
Szégyenteljes közgyűlés és méretes öngól Orbán kedvenc bértollnokával – Hardy Mihály jegyzete
Méretes öngól Orbán kedvenc bértollnokával – Hardy Mihály jegyzete
Történelmi pillanat a közmédiában - Kárpáti Iván jegyzete
A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk! - olvasható az állami média felületein.
Leltár, lebegés – Szénási Sándor jegyzete
9/11/2024 14:56
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Wilk Valentin
O.V. ugyanis már jó ideje nem egy-egy kapcsolatrendszert dob be a kártyaasztal zöld posztójára, hanem egy egész országot. Sokszor veszít, politikai hitelt, uniós pénzek milliárdjait, kapcsolatokat, befolyást, de bukni sosem ő bukik, hanem az ország.
A nagykövet a választás utáni beszédében felidézte, hogy ideérkeztekor méltatlanul alacsony színvonalon fogadták, amit akkor nem tett szóvá, annál inkább azt, hogy a Budapestre látogató nyolcfős szenátorküldöttséget, benne hat republikánussal, nem fogadta a kormány, vagy azt, hogy nemrég a szövetséges, és O.V. úgynevezett semlegességi politikáját megbeszélni kívánó NATO nagyköveteket sem engedte a hatalom a színe elé. Stb, stb, küldetése vége felé Pressman csinált egy kis leltárt arról, hogy a magyarok hogyan tették szisztematikusan tönkre az amerikai kapcsolatot. Mondjuk idézhette volna a CEU ügyét is, és más dolgokat is, de akkor még más volt a nagykövet és az elnök személye is.
Mit tesz isten, az utóbbit úgy hívták, hogy Donald Trump.
Hoyt Yee akkori külügyi államtitkár-helyettes felszólította a magyar kormányt, hogy ne alkalmazza a CEU bezáratására hozott törvényt. A budapesti amerikai nagykövet is kiállt az egyetemért. De kemény reakciók azért nem voltak.
A Trump-csapatot nem érdekelte igazán az ügy, és Budapest sem volt fontos. O.V. szívós harca, hogy az elnök fogadja a Fehér Házban, majd csak egy év múlva hoz sikert, de Trumpban sok nyomot nem hagyott. Twitter-oldalán csak a Fehér Ház hivatalos videóját közölte, kommentárt nem.
Ez ma már másképpen van. Pressman most azt mondta, O.V. úgy kezelte a választást, mint egy kaszinói kártyapartit, amire a magyar-amerikai kapcsolatokat tette fel, a szövetséget egy múlandóbb kötésre. (A múlandóbb kötést itt Trump képviseli természetesen)
Jó hasonlat, csak egy kicsit bővítendő. O.V. ugyanis már jó ideje nem egy-egy kapcsolatrendszert dob be a kártyaasztal zöld posztójára, hanem egy egész országot. Sokszor veszít, politikai hitelt, uniós pénzek milliárdjait, kapcsolatokat, befolyást, de bukni sosem ő bukik, hanem az ország. Orbán sosem fizet rá, a hatalma, a pénze soha nem forog kockán, a hírneve a világban dagad, és ha a sötét oldalon, hát ott, ő nyerni akar, és már régóta tudja, hogy csak ezen az oldalon tud, és akar nyerni, és lám, a mostani parti fizetéssel is kecsegtet. Neki.
Azt mondja a távozó nagykövet, a kérdés az, hogy a magyarok észreveszik-e, hogy mit veszítenek – tegyük hozzá ismét: csak ők – azzal, hogy O.V. folyton az asztalnál dekkol.
Jó kérdés, örökös kérdés, unalmas kérdés, választ váró kérdés, a válasz ott lebeg valahol, félő, túl magasan ahhoz, hogy sokan vegyék észre.
Szénási Sándor jegyzete a hetes Stúdió 2024. november 9-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.