Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Win-win – Józsa Márta jegyzete
13/10/2024 06:06
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
A hajléktalankérdésre végső soron a palackrendelet is megoldás lehet.
Jöttem a 79-es trolival dolgozni, és a jármű vezetője nagyot dudált egy, a bicikliúton sántikáló emberre, aki nyilvánvalóan ön- és közveszélyesen sétált. Szóljon mentségére, hogy az út mellett nincs járda. Persze átmehetett volna a túloldalra, ahhoz viszont nehezen mozgott. Vagy megoldás lett volna, ha a frissen felújított út szélére építhettek volna járdát, de nem tették. Végül is ennyi. Ahogy az is apróságnak tűnik, hogy egyre több ember él meg abból, hogy összegyűjti és visszaváltja az eldobott üvegeket. Vagy egy diák is lehet az, aki így egészíti ki a zsebpénzét. Kevesebb a szemét az utcán, hosszabb a sor a visszaváltó automatáknál. Ami kellemetlen dolog.
És hogy mit reagál erre – hát ki más – a rendőrség: akár 90 ezer forintos büntetés is járhat annak, aki kukákból gyűjti a visszaváltós palackokat. Azzal az indoklással, hogy a szemetesbe dobott palackok a törvény szerint települési hulladéknak számítanak, tehát nem gazdátlan tárgyak, amiket bárki szabadon összeszedhet és visszaválthat.
Szóval a minősített szemét, amit szétdobál bárki, lemond a neki visszajáró ötven forintról, az nem azé, aki visszaviszi, hanem a MOHU-é. A MOL nagy sikerű hulladékgazdálkodási cégéé, amely korlátozott hatékonysággal oldja meg a kötelező feladatot, miszerint hogy rábírja a polgárokat: minél több palackot gyűjtsenek össze, hogy majd feldolgozhassák azokat. Igaz, a MOHU legújabban mintha szembe menne a rendőri akarattal azzal, hogy talán hajléktalanszállók környékére is telepítenének visszaváltó-automatákat. Azt is lehetne, hogy például valamilyen módon ösztönözzék azokat, akik ily módon is segítenek tisztán tartani a közterületeket, és egyúttal valami bevételhez is jutnak. Mondjuk azokat a hajléktalanokat, akik már kaptak elválasztót a padokra, hogy ne tudjanak elheverni rajtuk, és egyre gyakrabban látok arról képeket, hogy a boltok portálján is fizikailag akadályozzák meg azt, hogy oda valaki beálljon. Mondjuk az eső, vagy a szél elől. Mert sokan tekintik megoldásnak azt, hogy ha valaki szegény, akkor érjen az élete is annyit, ne egyék, ne aludjék, ázzék-fázzék, ha nem jut fedélre a feje fölé. Üsse el az autó, ha valaki kispórolta az építkezésről a járdát.
A hajléktalankérdésre végső soron ez a palackrendelet is megoldás lehet: az emberek összeszedik őket, a rendőrök megbüntetik, az emberek nem tudják kiköhögni a büntetést, a rendőrök ezért bekasztlizzák őket, ami többszörös haszonnal jár: egyrészt olyanból is lehet bűnözőt csinálni, aki csak egy kis kajára gyűjtött, másrészt a hajléktalanok feje fölé kerül börtön-fedél. Így nem zavarják sem a közterületeseket, sem a boltosokat, sem a pislákoló állampolgári lelkiismeretet. Arról nem is beszélve, hogy újabb és újabb börtönökre lesz így szükség, melyek építése a hírek szerint a NER-cimboráknak is nagy biznisz, úgyhogy végre létrejöhet a szociális win-win helyzet.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. október 10-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
