Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Mint a moziban – Szénási Sándor jegyzete
12/10/2024 15:10
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Orbán Viktor mint főgépész ugye, azt vetít magának összevissza, amit akar.
Mármost a legutóbbi vetítésen éppen ő szerepelt, a reggeli közrádiós tutiban, ahol visszatért strasbourgi élményeire, és ezeket rock-and-roll-nak nevezte. Konkrétan azt a műfajt, amikor tizen jönnek egy ellen. O.V. már régóta ugyanazt állítja, mint az összes korlátolt főpap, szélsőjobber, és militarista hőzöngő, akik a hatvanas éveket hatvan éve minden mai baj okának tartják. Ennek az avittas szektának a tagja ő, aki koránál fogva ugyan lehetett volna punk is, de csak popos lett, majd kései híve a Vatikán bigott múmiáinak, itthoni példát keresve meg Biszku elvtársnak.
Érdekes társaság.
Amúgy az Európai Parlament vitájában többen is diktátornak, korruptnak, oroszok által zsaroltnak, 56 árulójának, a békemisszió kamuhősének nevezték, sőt a Reformerek frakciójából is csak félig szerették, félig meg nem, mert Ukrajna ügyében vállalhatatlan. Orbán persze számított erre, és a balhé leírására eredetileg a csihi-puhi kifejezéssel próbálkozott, de ennek dedós voltával maga is tisztába jöhetett, így behozta a terror-rockot.
Ő főgépész ugye, azt vetít magának összevissza, amit akar.
Konkrétabban a vitáról, amelynek soros uniós elnökként ő lett volna az irányt szabó megmondóembere, ám ahol az ő elnökségét senki nem vette komolyan, a jelentését pedig maga az Európai Bizottság elnöke becsmérelte, szintén vetített egy filmet. Az alkotás tartalmát összefoglalva: a Néppárt és az Európai Bizottság vezetői nyíltan meg akarták buktatni a kormányát, a teremben vérgőzős állapotok uralkodtak, ócska propaganda hörgése töltötte be a termet, akik őt korupcióval vádolták, azokat Soros fizeti. Igen, a 94 éves. Stb.
Ez eddig az unalomig ismerős, a megszokott taktika része: soha ne válaszolj a vádakra konkrétan, és soha ne mentegetőzz, viszont állítsd azt, hogy ellenfeleid nemcsak szellemileg nem léteznek, de fizikailag sem: csupa MI-teremtmény, az LMBTQ és a woke-kultúra ocsmány nászának gyümölcsei.
Régi viccek, de mi a poén, főgépész úr?
És visszatér, szívetmelengetően 2010, amikor az újdonsült magyar kormány Brüsszelben el akarta fogadtatni a magasabb hiányszámokat, erre azonban Barroso akkori bizottsági elnök röviden nemet mondott, és O.V. üres kézzel jöhetett haza. Később az uniós csatáira így emlékezett:
„A támadásokat visszavertük, leesett pár saller, kiosztottunk néhány taslit, adtunk néhány kokit.”
Ezt adta elő most is, némileg rövidítve. A koki tán kimaradt.
A kormánymédia közölte, hogy O.V. győzött.
Hát ez lett a poén, emberek. A kínosság, és a szégyen megint.
Szénási Sándor jegyzete az október 12-i Hetes stúdióban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
