Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
Tréning – Szénási Sándor jegyzete
9/10/2024 18:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
A kihívások, a kényelmetlen faggatózások elmaradása következében az inger nélkül élő, stimulálatlan ember, bár nem állítjuk, hogy feltétlenül elbutul, viszont mégiscsak bepókhálósodik, lelassul, hasonlítani kezd az öregasszonyok fájós térdére, ami, ha elindulnak vele, lassan olajozódik be, idő, amíg végre járni tud vele az ember.
Akkoriban még ellenzékben volt, az MTV-ben tehát nem ő szabta meg ki, és hogyan kérdezi, de azt már igen, hogy ott egyáltalán kérdezheti-e bárki is. 2003-tól ugyanis már létezett a saját televíziója, a HírTV, és onnantól az előre lezsírozott kamubeszélgetések akadály nélkül szökkenhettek virágba, Baló akadékoskodásait már nem nagyon kellett felvállalnia.
Az akkori MTV-ben O.V. csak annyiban szabályozhatta a ügymenetet, hogy közölte: puha kérdésekre puha választ ad, keményekre viszont keményen reagál, ami rendben volt, mondhatni korrekt.
A 2010-es győzelem után a korrekt alkalmak azonban végleg elmúltak, jött az üdvözült arcú mikrofonállványok kora a leszervezett kérdésekkel, és a miniszterelnök kényelmes elterpeszkedésével a saját mondókájában. Csak hát a kihívások, a kényelmetlen faggatózások elmaradása következében az inger nélkül élő, stimulálatlan ember, bár nem állítjuk, hogy feltétlenül elbutul, viszont mégiscsak bepókhálósodik, lelassul, váratlan ingerek esetén vele kapcsolatban hosszú reakcióidővel kell számolni, vagyis hasonlítani kezd az öregasszonyok fájós térdére, ami, ha elindulnak vele, lassan olajozódik be, idő, amíg végre járni tud vele az ember.
O. V. is ilyen lett. Ez, a ritka hazai alkalmakat tekintve, amikor évente párszor egy kormányinfón valódi kérdés találja meg, nem probléma, ilyenkor a lopások, a veje, Mészáros, stb. ügyekben egyszerűen azt mondja, hogy az ország a szabad vállalkozások paradicsoma, és hogy ő üzleti ügyekkel nem foglalkozik. Nem mondom, hogy ettől ép elméjű emberek zsebében nem nyílik ki a bicska, de a magyar ugarra ez nem hozzá rá a Milton hurrikánt.
Más a helyzet, amikor hosszabb magyarázkodásra kényszerül, például abban, hogy nem keveredik-e a hús a májjal, amikor egy állami beruházáshoz, lásd Budapest-Belgrád vasút, a saját apja szállítja a követ. Erről Strasbourgban a 444.hu riportere kérdezte, nagy nemzetközi nyilvánosság előtt.
És itt már felütötte fejét az előre látható zavar.
O. V. azt mondta, a vasút ugyan állami pénzből (konkrétan kínai hitelből – a szerk.) épül, de a kivitelezés magáncégek dolga, amihez neki nincs köze. Akkor sem, ha a demokratikus elvárások a papa aktív kőbizniszét állami hitelből minimum megkérdőjelezik? – szőtte tovább a beszélgetés fonalát a kíváncsi riporter. Mire O.V komoran megerősítette, hogy neki erre nem kell tekintettel lennie, ilyen elvárásokhoz (demokratikus – a szerk.) nincs köze. Itt le is zárta a dolgot ingerülten. Az ingerültsége egyébként jogos volt, érezte a csávát, azt is, hogy benneragadt.
Ennyire futotta. Egy szócsatákban edződött politikus sokkal finomabb mellébeszéléssel, kevésbé hektikus mozdulatokkal, félretolt durcával, meggyőzőnek tűnő, bár persze álérvekkel játssza le mindezt. Orbánnál azonban hiányzott a rutin. Meg ott van a mohóság átka ugye. Az építő cégekből kettő kínai, egy Mészárosé, a pályaépítő alvállalkozó dettó Mészáros. Ennyire nyilvánvaló esetben ügyesen hazudni is nehéz.
A kettlebell fogyasztóedzés mellett interjútréning is kéne. Egy üdvözült arcú mikrofonállvány üvöltözné neki: Loptál, mit mondasz? Apád köve, mit válaszolsz? Mészáros a testvéred, vagy csicskád, válassz! Tíz másodperced van. Ne aludj!
Szénási Sándor jegyzete az október 9-i Esti gyorsban hangzott el, a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
