Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Somfai Péter: A verseny az verseny!
8/11/2023 09:59
| Szerző: Somfai Péter
Amikor a kis- és középvállalkozásokról volt szó, az állam jelképesen minden alkalommal kalapot is emelt azok bátorsága előtt, akik mernek Magyarországon erre a pályára lépni. Azt azonban soha nem tette hozzá, hogy a bátorságuk olyan, mint a vak lóé. Időnként az útjukba kerülnek bizonyos falak, amelyeket nem tudnak kikerülni. Nekimennek, lesántulnak, nyakukat törik.
Szeretnék minden kételkedőt megnyugtatni, a mi kormányunk betartja az ígéreteit! Megannyi alkalommal tanúbizonyságát adta már a kis-és középvállalkozások melletti elkötelezettségének. A miniszterelnök számos alkalommal maga jelentette ki, hogy a kkv-k a magyar gazdaság motorjai. Ők foglalkoztatják a munkavállalók kétharmadát. Ők állítják elő a hozzáadott érték több mint felét. Rugalmasságuk és gyors reagálási képességük miatt a gazdasági növekedés fontos potenciálját jelentik. Hajrá Magyarország, hajrá kisvállalkozások!
Amikor erről volt szó, jelképesen minden alkalommal kalapot is emelt azok bátorsága előtt, akik mernek Magyarországon erre a pályára lépni. Azt azonban soha nem tette hozzá, hogy a bátorságuk olyan, mint a vak lóé. Időnként az útjukba kerülnek bizonyos falak, amelyeket nem tudnak kikerülni. Nekimennek, lesántulnak, nyakukat törik. De hát ilyen az élet.
Néhány éve be kellett látniuk az egykori trafikosoknak, hogy lejárt a dohánybódéik ideje. A magyar kormánynak a legfontosabb a magyar emberek és az ifjúság egészségének védelme, ami vitán felül előbbre való néhány idős ember személyes sorsánál. Persze szó sem volt kisemmizésről! Mindenki indulhatott a koncessziókért, hiszen ebben az országban szabad a verseny. Kétség sem férhetett hozzá, hogy kizárólag azok nyerték el a dohányárusítás jogát, akik a legjobb ajánlatot tették.
Ugyanez a felismerés vezette a kormányt, amikor úgy döntött, hogy idén koncessziós pályázatot ír ki az országban keletkező mindenféle hulladék kezelésére. Ebben a versenyben is az nyert, aki a legjobb ajánlatot adta. Az olajtársaság MOHU nevű mamut üzletága lett az új gazda. Csupán járulékos veszteség, hogy az egykori MÉH vállalat romjain a rendszerváltás után vállalkozásba kezdett több ezer kisember cége július elsejétől lehúzhatta a rolót.
Egy, a közelmúltban megjelent kormányrendelet megváltoztatta a benzinkutakra kirótt extraprofitadót. Az igazságos adózás szellemében mindenkire egységesen 3 százalékos különadót vetnek ki jövőre. Ez azt jelenti, hogy a kis, többnyire családi vállalkozásként működő kutak, amelyek nettó árbevétele évente 30 milliárd forint alatt van, az eddigi 0.15 százalék helyett ennek húszszorosát kell, hogy fizessék. A közepes méretűeknek csak 1-ről 3-ra emelkedik az extraprofit adójuk, viszont – és most tessenek figyelni, az igazán nagy, multinacionális társaságok mint a MOL, a Shell, az Agip vagy például az Orlen januártól kisebb mértékű adót fognak fizetni. Eddig ugyanis 4.5 százalék volt, januártól ez 3 százalékra csökken. Az igazi haszonélvezői ennek a változtatásnak tehát a nagyvállalatok. A témában megszólaló Magyar Ásványolaj Szövetség egyik hivatalossága nem is értette, mi ezzel a döntéssel a probléma? Piacgazdaságban élünk, a szabályok egyaránt vonatkozzanak a kicsikre éppen úgy, mint a nagyobbakra! Mégsem fair, hogy a többnyire vidéki magánkutasok néha húsz-ötven forinttal is olcsóbb áraikkal elhappolhatják a forgalom egy részét a MOL és a többi nagy elől.
A kisebb benzinkutak "a sűrű fillérek üzlete", avatott be egyszer a gazdálkodásuk titkába az a vállalkozó, akinek kútjánál a mindig tíz forinttal olcsóbb árak miatt rendszeresen tankolok. Ez azt jelenti, hogy az évente mintegy 2 millió litert értékesítő állomásának árbevétele elérheti ugyan akár az egymilliárd forintot is, de ebből – az összes állami kötelezettség levonása után – a cégnek évente jó, ha 10-15 millió nyeresége keletkezik. Ebből kell fedeznie a helyi adókat, az alkalmazottakat, az energia költségeket, és így tovább. A család megélhetése csak ezután következik. "Az autósok egy része nem szereti a benzinkutasokat, mert ott sok pénzt kell kiadni, és meg vannak győződve az emberek arról, hogy ezen a benzinkutas hülyére keresi magát. Pedig ha valakire ez tényleg igaz, az egyedül a magyar állam!" – állította ismerősöm.
Két éve már megkongatták a vészharangokat a kisvállalkozásban üzemelő töltőállomások felett, de azokra, akik akkor nem adták fel, és valahogyan túlélték, most újabb megpróbáltatás vár. Nincs ebben semmi kivetni való, gondolhatta a pénzügyminiszter, amikor osztott-szorzott a javaslatként elé tett adótáblán.
A verseny az verseny, a szabályok kicsire-nagyra egyformán vonatkozzanak! Győzzön a jobbik!
