Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Magyar Péter megette az ellenzéki tortát – Kárpáti Iván jegyzete
Tömegek akarják leváltani az ellenzéket Orbánnal együtt, kár ezt tagadni. Hogy mennyire lehet közvéleményt szondázni ilyen viharban, az persze más kérdés. Szerencsére két hónap múlva világos számokat kapunk.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Game over - Józsa Márta jegyzete
Győzelmi jelentés következik. Magyarország, vagy a kormánya, vagy leginkább a miniszterelnök személyesen legyőzte a szegénységet.
Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Somfai Péter: Hab a tortán
1/11/2023 14:12
| Szerző: Somfai Péter
A kormány rendre elgáncsolja a budapesti városvezetés próbálkozásait, hogy a maguk kezébe vehessék a pénzügyi döntéseiket.
Cukrászversenyt tartottak Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára. A győztes egy olyan ünnepi torta lett, amely a kiírás szerint összetevőiben, alapanyagaiban a múltat, megjelenésében viszont a mai kort és a jelen trendeket képviseli. A pálmát egy olyan sütemény vitte el, amelyben a hangsúlyt a kávé és a mogyoró kesernyés íze adja, mert a zsűri úgy gondolta, a „jelen trendekhez” nem illene a habostorta.
Manapság a főváros helyzete sem habostorta. Amióta 2019-ben a Fidesz elbukta a budapesti kerületek többségét, a várossal kapcsolatos minden kormányintézkedés csak keserű szájízt hagyott maga után. Sokkal keserűbbet, mint az elmúlt 30 év bármelyik kormányának bármelyik döntése.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyikkel sem volt felhőtlen Budapest kapcsolata. Már az alulfinanszírozottság miatt panaszkodott Demszky és Tarlós is, mert a rendszerváltás óta nem volt olyan pénzügyminisztere az országnak, aki ne próbált volna a város büdzséjének kárára spórolni. Egyszer a közösségi közlekedés dotációjából csíptek le, máskor az utak, a hidak, a felüljárók karbantartásától vontak el pénzt. A fejlesztési elképzelésekről ne is beszéljünk!
A jelenlegi kormány viszont nemcsak csipeget Karácsonyék állami támogatásából, hanem hihetetlen fantáziával el is zárja minden anyagi forrás csapját. Rendre elgáncsolja a városvezetés próbálkozásait, hogy a maga szája íze szerint dönthesse el, mire, mennyit költ. Három éve a járványra hivatkozva apasztották le Budapest bevételeit, alig folyt be pénz a parkolásból, elvonták a gépkocsi adót, közben sokszorosára emelték az államnak „járó” úgynevezett szolidaritási adót. Belenyúltak az iparűzési adó szabályaiba, kiszálltak többek között a Biodóm befejezéséből, hogy Karácsonyék saraként mutogathassanak a félkész torzóra. Mindenféle kifogásra hivatkozva (az amúgy a nemzeti összefogás szimbólumának tekintett) Lánchíd felújításából vállalt jelképes összeget sem fizetik ki, de hosszasan lehetne sorolni akár a tömegközlekedési fejlesztésektől elvont milliárdokat is.
A következő önkormányzati választás közeledtével a várbeli „titkos tanácsosok” friss érveket gyűjtenek arra, hogyan tolják az orrunk alá az ellenzéki vezetés alkalmatlanságát, bizonyíthassák, ők taszítják szakadékba Budapestet! Ötletekben nincs hiány. Lázár János miniszter fejéből kipattant egy új építésügyi törvény terve, amivel az egész országban államosítani lehetne minden olyan beruházást, amit legalább 50 százalékban a magyar költségvetés, vagy uniós források finanszíroznak. Abban reménykedett Budapest, hogy a brüsszeli képviselete kilobbizhat a városnak olyan közvetlen pénzeket, amelyekre nem teheti rá a kezét a NER. A törvény ezt a kiskapu is bezárná.
A következő „jobb horog” a belügyminisztertől származik: egy általa szorgalmazott új szabályozás értelmében a hitelezők adósságrendezési eljárást indíthatnának a hiteleik törlesztésével elmaradó önkormányzatokkal szemben. Az adósságot nemcsak pénzzel, hanem önkormányzati vagyontárgyak átadásával is ki lehetne váltani. Az így értékesíthető települési vagyon eladása a kormány által kinevezett pénzügyi gondnok joga lenne. Ha befejeződött az eljárás és az adósságot törlesztették, az érintett önkormányzatok még két évig pénzügyi felügyelet alatt maradnak. Eközben nem vehetnek részt fejlesztési pályázatokon, a vezetőik nem lesznek jogosultak tiszteletdíjra és más személyi juttatásokra sem.
Azt gondolhatnánk, ártatlan az ötlet. Miért ne lehetne óvatosságra, felelős gazdálkodásra szorítani az esetleg könnyelműsködő települési önkormányzatokat? Az új szabály hátterében azonban van egy ki nem mondott hátsó szándék: idén áprilisban a főváros felvett egy meglehetősen drága, 16,3 százalékos kamatozású folyószámlahitelt, hogy elkerülje a fizetésképtelenség, a csőd közelgő állapotát. Azóta a Karmelitában talán éppen azon törik a fejüket, milyen újabb elvonást találjanak ki a választások előtt, hogy Budapestnek ne legyen majd pénze törleszteni ezt a drága hitelt. Ha netán 2024 nyarán megint az ellenzéké lenne a város, jöhetne a gondnok, aki szabadon szemezgethetne a még meglévő értékek között, aztán kezdődhetne a kétéves anyagi gyámkodás, a vezetők büntetése, megszégyenítése. A totális kikészítés…
A Fidesz „cukrászai” a kávé és a mogyoró kesernyés íze mellé így kevernek még némi keserű habot is Budapest születésnapi tortájába.
