„Köszönjük
Publicisztika
Repülőrajtot vett az infláció – Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Repülőrajtot vett az infláció – Kárpáti Iván jegyzete

Miután a gazdaság teljesítménye helyett az infláció vett repülőrajtot, idén nem marad más, mint feltekerni kattanásig a gyűlöletet és az ideológiai harcot. Mivel a törzsszavazók is bemennek a boltba és bekerülnek a kórházba, valahogy bennük is kell tartani a lelket, valami nagyobb és félelmetesebb képet muszáj festeni eléjük.

Gazdag szegények – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Gazdag szegények – Józsa Márta jegyzete

Sebestyén Géza, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője szerint ma jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt, mert a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Józsa Márta jegyzetében elmondja, ő nem állt volna meg itt.

Ady, Trump és akik már nem bíznak senkiben – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Ady, Trump és akik már nem bíznak senkiben

Ha nem gondolom mindenről ugyanazt, mint a tábor, mondjuk a harmadik oltást már nem akarom járvány idején, vagy Trump híveként is elismerem, hogy az előző választást amúgy elvesztette, akkor könnyen elveszhetek a semmiben.

Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán - Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán - Rózsa Péter jegyzete

Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.

Jó hír – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

hír – Szénási Sándor jegyzete

Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.

Mennyit ér Trump barátsága? – Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Mennyit ér Trump barátsága?

A Győrben gyártott Audira nem lesz büntetővám, az ingolstadtira meg igen? Kétlem. Vagy mostantól amerikai gázt és olajat veszünk? Akkor mi lesz a gondosan vigyázott szuverenitásunkkal?

Megszállás – Józsa Márta jegyzete

25/08/2024 06:02

| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió

Legalább augusztus huszadika tájékán a nagy szuverén rivaldafényben és öntömjénezésben nem ártana azzal a kibeszéletlen történelmi epizóddal is számot vetni, hogy 1968-ban ilyenkor megszálló magyar katonák masíroztak Pozsony utcáin karöltve a Vörös Hadsereggel. Az az agresszor egy másik Moszkva volt, köze sincs a mostani békepártihoz …

2024. augusztus 22. Útszélen /Józsa Márta jegyzete - 2024.08.22.
02:55
00:00

Egy augusztus huszadika jutott eszembe, Óvodás voltam még, és az édesapámat váratlanul behívták a munkahelyére, a Kolozsvári Rádióba. Napok után jött csak haza, mesélte, hogy az íróasztalán aludt, kaját viszont hoztak nekik az őket őrző titkosszolgálatiak.

Mindez 1968 augusztus 20-án történt, és valahogy minden ünnepkor ez is eszembe jut. Az évben éjfélkor indítottak inváziót a Varsói Szerződés tagállamai – köztük Magyarország is –Csehszlovákia ellen, miután az Alexander Dubček pártfőtitkár által meghirdetett reformok nyomán úgy tűnt, a közép-európai állam megpróbál kiszakadni a szocialista blokkból, mindannyiunk otthonából.

Pontosabban nem az egész paktum ármádiái vonultak be, a Vörös Hadsereg mellett lengyel, bolgár és magyar katonák voltak a megszállók. Románia kimaradt ebből, ami nem kis büszkeséggel töltötte el az akkori ottani magyar kisebbséget. A magyarországi katonák bevonulása látványosan kínos dolog volt a magyarok is lakta Felvidéken. Nem is fogadták őket virágesővel a palócok. De azért volt katonai készültség Romániában is, a rádió és a tévé stratégiailag kiemelt objektumoknak minősültek, ezért rendelték be az ott dolgozókat. Hogy ha kitörne valamilyen konfliktus, akkor védjék meg az intézményt.

Nem mellesleg Románia az e tekintetben is különutas akkori vezetőjének köszönhette a csatatértől való távolmaradást, a békepárti retorikát harsogó Nicolae Ceuşescu ezzel meg is alapozta nemzetközi hírnevét, legalább másfél évtizedig ezért is volt a Nyugat kommunista blokkbéli kedvence. Ebből akár azt a tapasztalatot is le lehetne vonni, hogy a békepárti retorika mögött nem feltétlenül egy békegalamb lelkületű politikus áll, nyugodtan lehet báránybőrbe bújt farkasról is beszélnünk. Ceuşescuról szólok persze, a történelmi analógiák tudjuk, hogy mindig sántítanak.

Most, hogy a magyar-magyar összefogás, meg testvériség jegyében az is kiderült, hogy a kormány levette a kezét többet között a kárpátaljai magyar háborús menekültekről is, azt gondolom, hogy legalább augusztus huszadika tájékán a nagy szuverén rivaldafényben és öntömjénezésben nem ártana azzal a kibeszéletlen történelmi epizóddal is számot vetni, hogy 1968-ban ilyenkor megszálló magyar katonák masíroztak Pozsony utcáin. Karöltve azzal a Vörös Hadsereggel, amely tizenkét évvel korábban Budapestet lőtte rommá.

Nyilvánvaló, hogy Brezsnyev cinizmusból utasította elvtársi  segítségnyújtásra Kádárt, nem mellesleg megalázva ezzel a magyar katonákat is. No de tudjuk, hogy az az agresszor egy másik Moszkva volt, köze sincs a mostani békepártihoz, úgyhogy nincs is nagyobb biztosíték a magyar honvédelmi miniszter által ősi katonanemzetnek nevezett közösségünk számára, mint Putyintól remélni, hogy a szánkba repül majd a békegalamb. 

Útszélen/Józsa Márta jegyzete
2024. augusztus 22., csütörtök 15.00
 
 Falfelirat Csehszlovákiából (MNL OL XIX-B-1-ai-4331-1-a-1215/1968. Idézi: Kis András: Magyar honvéd csehszlovák földön. Archivnet, 2016. (16. évf.) 2. sz.)