Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Megszállás – Józsa Márta jegyzete
25/08/2024 06:02
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Legalább augusztus huszadika tájékán a nagy szuverén rivaldafényben és öntömjénezésben nem ártana azzal a kibeszéletlen történelmi epizóddal is számot vetni, hogy 1968-ban ilyenkor megszálló magyar katonák masíroztak Pozsony utcáin karöltve a Vörös Hadsereggel. Az az agresszor egy másik Moszkva volt, köze sincs a mostani békepártihoz …
Egy augusztus huszadika jutott eszembe, Óvodás voltam még, és az édesapámat váratlanul behívták a munkahelyére, a Kolozsvári Rádióba. Napok után jött csak haza, mesélte, hogy az íróasztalán aludt, kaját viszont hoztak nekik az őket őrző titkosszolgálatiak.
Mindez 1968 augusztus 20-án történt, és valahogy minden ünnepkor ez is eszembe jut. Az évben éjfélkor indítottak inváziót a Varsói Szerződés tagállamai – köztük Magyarország is –Csehszlovákia ellen, miután az Alexander Dubček pártfőtitkár által meghirdetett reformok nyomán úgy tűnt, a közép-európai állam megpróbál kiszakadni a szocialista blokkból, mindannyiunk otthonából.
Pontosabban nem az egész paktum ármádiái vonultak be, a Vörös Hadsereg mellett lengyel, bolgár és magyar katonák voltak a megszállók. Románia kimaradt ebből, ami nem kis büszkeséggel töltötte el az akkori ottani magyar kisebbséget. A magyarországi katonák bevonulása látványosan kínos dolog volt a magyarok is lakta Felvidéken. Nem is fogadták őket virágesővel a palócok. De azért volt katonai készültség Romániában is, a rádió és a tévé stratégiailag kiemelt objektumoknak minősültek, ezért rendelték be az ott dolgozókat. Hogy ha kitörne valamilyen konfliktus, akkor védjék meg az intézményt.
Nem mellesleg Románia az e tekintetben is különutas akkori vezetőjének köszönhette a csatatértől való távolmaradást, a békepárti retorikát harsogó Nicolae Ceuşescu ezzel meg is alapozta nemzetközi hírnevét, legalább másfél évtizedig ezért is volt a Nyugat kommunista blokkbéli kedvence. Ebből akár azt a tapasztalatot is le lehetne vonni, hogy a békepárti retorika mögött nem feltétlenül egy békegalamb lelkületű politikus áll, nyugodtan lehet báránybőrbe bújt farkasról is beszélnünk. Ceuşescuról szólok persze, a történelmi analógiák tudjuk, hogy mindig sántítanak.
Most, hogy a magyar-magyar összefogás, meg testvériség jegyében az is kiderült, hogy a kormány levette a kezét többet között a kárpátaljai magyar háborús menekültekről is, azt gondolom, hogy legalább augusztus huszadika tájékán a nagy szuverén rivaldafényben és öntömjénezésben nem ártana azzal a kibeszéletlen történelmi epizóddal is számot vetni, hogy 1968-ban ilyenkor megszálló magyar katonák masíroztak Pozsony utcáin. Karöltve azzal a Vörös Hadsereggel, amely tizenkét évvel korábban Budapestet lőtte rommá.
Nyilvánvaló, hogy Brezsnyev cinizmusból utasította elvtársi segítségnyújtásra Kádárt, nem mellesleg megalázva ezzel a magyar katonákat is. No de tudjuk, hogy az az agresszor egy másik Moszkva volt, köze sincs a mostani békepártihoz, úgyhogy nincs is nagyobb biztosíték a magyar honvédelmi miniszter által ősi katonanemzetnek nevezett közösségünk számára, mint Putyintól remélni, hogy a szánkba repül majd a békegalamb.
2024. augusztus 22., csütörtök 15.00
