
Mészáros Lőrinc rekreál - Dési János jegyzete
Jegyzetében Dési János azt képzelte el, hogy nézhet ki a Ga(rá)zdálkodj okosan NER-módra.

Gazdag szegények – Józsa Márta jegyzete
Sebestyén Géza, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője szerint ma jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt, mert a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Józsa Márta jegyzetében elmondja, ő nem állt volna meg itt.

Zavarkeltés nyugaton – Hardy Mihály jegyzete
Az orosz propaganda boldogan tolja Trump szekerét, alkalomadtán pedig orosz diplomaták jelennek meg Magyarországon a magukat „hagyományőrzőknek” nevező félkatonai vagy a szimplán nyilasnak tekintő szervezetek háza táján.

Ady, Trump és akik már nem bíznak senkiben
Ha nem gondolom mindenről ugyanazt, mint a tábor, mondjuk a harmadik oltást már nem akarom járvány idején, vagy Trump híveként is elismerem, hogy az előző választást amúgy elvesztette, akkor könnyen elveszhetek a semmiben.

Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán - Rózsa Péter jegyzete
Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.

Jó hír – Szénási Sándor jegyzete
Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.

Mennyit ér Trump barátsága?
A Győrben gyártott Audira nem lesz büntetővám, az ingolstadtira meg igen? Kétlem. Vagy mostantól amerikai gázt és olajat veszünk? Akkor mi lesz a gondosan vigyázott szuverenitásunkkal?

Mindenki annyit él, amennyije van - Dési János jegyzete
"Miután a szavazópolgárok egy meglepően nagy részét – és leginkább azokat, akik mindezt megszenvedik – nem különösebben befolyásolják a kórházak infernális állapota a pártpreferenciáik kialakulásában, hát bátran lehet merőkanállal merni és lopni."
Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete
26/05/2024 11:45
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így.
A minap a Blaha Lujza téren figyeltem egy kétségbe esetten telefonáló férfit, nagyjából arról szólhatott a diskurzus, hogy ő este kilenc óra körül elindul Budapestről valahova, és szeretné, ha a célállomáson várnák őt autóval. Mikor érkezel – kérdezhette a vonal másik végén levő ismerős – nulla óra ötvenötkor, vagyis reggel hatkor, hangzott a válasz.
Gondolom, hogy a hívás fogadója éppúgy nem értette, ahogy én sem, a hívó fél ordítva érvelt újra és újra, hogy ide van írva, nulla ötvenöt, azaz majdnem hat. Feltételezem, hogy végül valaki sokat várakozott valakire végül amiatt, hogy nem sikerült értelmezni a nulla-ötvenöt és az öt-ötvenöt közötti apró differenciát. Elvégre csak egy nulla hibádzott.
Tudjuk, hogy a szövegértés és értelmezés nem erőssége az iskolákból szélnek eresztett magyar embereknek, csak az ember ritkán hall ennyire eklatáns példát egy honpolgártól. Magam életemben először használom ezt a mesterkélt, alapjaiban véve talán nem is lekezelő, de valahogy egyre inkább annak ható szót. Szerencsére még idejében kirúgott a NER az egykori Magyar Televízióból, cégnevén ma MTVA-ból ahhoz, hogy bármikor használnom kellett volna. Mondjuk nagy szívességet tettek ezzel, mármint a kirúgással, éppen kerestem azt a frappáns mondatot, hogy mire hivatkozzam, amikor felmondok, talán e szó használata jó indok lett volna.
Történt ugyanis, hogy május közepe tájt – ahogy azt a 444.hu-hoz eljutott egyszerű nézői levél tanúsítja – valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így. Örüljünk, hogy egy honpolgár még fel tudott tenni egy kérdést anyanyelvünkön, hogy az MTVA szakemberei átgondolták, hogy mi a dolguk a mi pénzünkből, mivel tartoznak a közönségnek, az érdeklődőknek, a hozzászólni akaróknak. Azoknak, akik érdeklődnek a köz ügyei iránt.
Igen, ezt a választ vártuk, köszönjük, a vita fejleményeiről azóta magunk is értesültünk, a magam részről derék katona vagyok, várok mindenkit a háború után nulla óra ötvenötkor, azaz hatkor a Kehelyben.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. május 23-i adásában hangzott el.