Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete
26/05/2024 11:45
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így.
A minap a Blaha Lujza téren figyeltem egy kétségbe esetten telefonáló férfit, nagyjából arról szólhatott a diskurzus, hogy ő este kilenc óra körül elindul Budapestről valahova, és szeretné, ha a célállomáson várnák őt autóval. Mikor érkezel – kérdezhette a vonal másik végén levő ismerős – nulla óra ötvenötkor, vagyis reggel hatkor, hangzott a válasz.
Gondolom, hogy a hívás fogadója éppúgy nem értette, ahogy én sem, a hívó fél ordítva érvelt újra és újra, hogy ide van írva, nulla ötvenöt, azaz majdnem hat. Feltételezem, hogy végül valaki sokat várakozott valakire végül amiatt, hogy nem sikerült értelmezni a nulla-ötvenöt és az öt-ötvenöt közötti apró differenciát. Elvégre csak egy nulla hibádzott.
Tudjuk, hogy a szövegértés és értelmezés nem erőssége az iskolákból szélnek eresztett magyar embereknek, csak az ember ritkán hall ennyire eklatáns példát egy honpolgártól. Magam életemben először használom ezt a mesterkélt, alapjaiban véve talán nem is lekezelő, de valahogy egyre inkább annak ható szót. Szerencsére még idejében kirúgott a NER az egykori Magyar Televízióból, cégnevén ma MTVA-ból ahhoz, hogy bármikor használnom kellett volna. Mondjuk nagy szívességet tettek ezzel, mármint a kirúgással, éppen kerestem azt a frappáns mondatot, hogy mire hivatkozzam, amikor felmondok, talán e szó használata jó indok lett volna.
Történt ugyanis, hogy május közepe tájt – ahogy azt a 444.hu-hoz eljutott egyszerű nézői levél tanúsítja – valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így. Örüljünk, hogy egy honpolgár még fel tudott tenni egy kérdést anyanyelvünkön, hogy az MTVA szakemberei átgondolták, hogy mi a dolguk a mi pénzünkből, mivel tartoznak a közönségnek, az érdeklődőknek, a hozzászólni akaróknak. Azoknak, akik érdeklődnek a köz ügyei iránt.
Igen, ezt a választ vártuk, köszönjük, a vita fejleményeiről azóta magunk is értesültünk, a magam részről derék katona vagyok, várok mindenkit a háború után nulla óra ötvenötkor, azaz hatkor a Kehelyben.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. május 23-i adásában hangzott el.
