Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Mobil - Józsa Márta jegyzete
18/08/2024 09:29
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
"Az lesz szeptemberben, hogy a hetente huszonnégy kötelező tanóra és kitudja hány kifizetetlen helyettesítés mellett a hatvanéves, magyar szakos Gizi néni, akinek olykor kötelező beugrani a hatodik cébe bioszt oktatni, reggel egy órával korábban ér majd be a suliba, és mind a hatszáz iskolástól elkobozza a telóját."
Van egy kedves, Németországban élő barátnőm. aki évente kétszer-háromszor itt tölt pár hetet, azt mondja: annyi borzalmas információt lát Magyarországról egész évben, hogy amikor itt van, megpróbál csak a jóra koncentrálni, elvégre nyaral. Orvos lévén tanít medikusokat, és borzalmasan idegesíti, hogy óra közben mindenki a mobilját nyomkodja. Bezzeg itt milyen jó, hogy betiltják az iskolai mobilozást.
Ami amúgy jól hangzik elsőre, de azért belegondolva: egyrészt az egész járványidőszakban az volt a fő cél, hogy minden gyerek, aki már szobatiszta, ovis vagy sulis, tanulja meg a használatát. Voltak online mesemondások a kicsiknek, talán még online osztálykirándulás is lehetett. És ne feledkezzünk meg arról a méltatlanul meghurcolt tesitanárról sem, aki a vasalódeszkán hasalva oktatta úszásra a nebulókat.
Arról nem is beszélve, hogy a belügyben időről időre kipattanó ötletek között megjelent: az elviselhetetlenné fajult pedagógushiányt úgy oldanák meg, hogy egy-egy szaktanár online oktatna több iskolában is egyszerre. Mondjuk nem is értem – anélkül, hogy ötleteket adnék – miért nem egy-egy embert alkalmaznak tárgyanként országszerte, persze olyat, aki csillagos ötösre teljesítette a Nemzeti Alaptanterv bebiflázott paragrafusait. Akkor megúsznák az egész közoktatást egyetlen kurzusbarát töritanárral, matektanárral, ilyesmi, nem kellene a szülőknek azon filózniuk, hogy jó szakemberhez került-e a gyerek, meg hogy hány tekercs budipapírt kell bevinni a suliba havonta. Hogy ki javítaná ki ily módon a dogákat? Erre is van megoldás, vagy kifejleszthetne teszem azt egy feltalálóként is jegyzett propagandaminiszter egy ősmagyar javítóprogramot, vagy – ha éppen nincs ihlete – akkor erre aztán igazán be lehetne idomítani a kirúgott, ám az iskolákban kötelezően alkalmazandó hivatásos katonákat. Az ily módon felszabadult pedagógusok pedig elmehetnének akkumulátort gyártani, de csak akkor, ha nem okoznának bérfeszültséget a távol-keleti vendégmunkásoknak.
Amúgy több tanárral beszéltem, akik elmondták, hogy a lezárások idején sok mindent megtanultak, köztük azt is, hogy az okos eszközöknek igenis van helyük az oktatásban, kidolgoztak olyan módszereket, amelyek arra is támaszkodnak, hogy a diákok kapják elő olykor a telefonjaikat, és nézzenek meg rajta valamit. Mert ugye az is lehet a tananyag része, hogy hogyan használjuk az új eszközöket okosan. És beszéltem olyan középiskolás diákokkal is, akik szerint a hibrid oktatás megkönnyítené az életüket. Hogy egy érettségire készülő fiatal számára könnyebb lenne, ha néhány tárgyat olykor online venne fel, így jobban tudna az idejével gazdálkodni.
Nyilvánvaló, hogy mindenütt probléma az iskolákban a pad alatti lövöldözős játékot játszó gyerek. Nem mellesleg én fizikaórán regényeket olvastam anno a pad alatt, pedig az is szigorúan tiltva volt. Olyankor, amikor unalmas fizikatanárom volt. Amikor viszont izgalmasan tanították ugyanezt a tárgyat, akkor nyertem is fizikaversenyt, szóval nem a tudománnyal volt a bajom. Ahogy feltételezem, hogy egy jól megkomponált tanóra és egy gyerekeket értő pedagógus most is le tudja kötni az osztályát, telefonnal vagy anélkül. Gondolom én, kérdezetlenül.
A nagyobbik baj, hogy azokat sem kérdezték meg az iskolai mobilozás tilalmáról, akik ehhez értenek, és akik mindennek szereplői, pedagógusok, szülők, diákok, oktatáskutatók.
Hanem az lesz szeptemberben, hogy a hetente huszonnégy kötelező tanóra és kitudja hány kifizetetlen helyettesítés mellett a hatvanéves, magyar szakos Gizi néni, akinek olykor kötelező beugrani a hatodik cébe bioszt oktatni, reggel egy órával korábban ér majd be a suliba, és mind a hatszáz iskolástól elkobozza a telóját. Hogy hova teszi délutánig azt nem tudjuk, nem hallani arról, hogy az iskolák kapnának valami segítséget ahhoz, hogy több száz férőhelyes széfeket szerezzenek be. És az órák végeztével Gizi néni még marad egy-két órát, hogy visszaadja a készülékeket, ha egy-egy elveszne, elkeveredne, akkor ki is fizetheti az árát a megemelt fizujából.
Akiket nem féltek, ők a suliba járó Z és a nemsokára érintetté váló alfa-generáció. A tartalék telójukkal pont olyan jól meglesznek a pad alatt, mint én annak idején Esterházy Fancsikó és Pintájával, pontosan emlékszem, hogy milyen érzés volt titokban olvasni. Nevezett generációk tagjairól nagyjából annyit tud a mindent is mindennél jobban tudó NER, hogy hogyan is juttasson el az okostelefonjaikra minél több olyan politikai rémsztorit – háború, migráncs, Soros, Brüsszel satöbbi - amelyek ellen az egyetlen óvszer a világ legokosabb kurzusára majdan leaadandó voksuk. Megnyugodtam. Ha mégis sikeres lesz a tiltás, akkor legalább a suliban nem a kormánypropagandát fogják eztán nézegetni.
Józsa Márta jegyzete az augusztus 15-i Útszélenben hangzott el, a fenti lejátszóra kattintva a teljes adást meg tudják hallgatni.
