Win-win – Józsa Márta jegyzete
A hajléktalankérdésre végső soron a palackrendelet is megoldás lehet.
Mint a moziban – Szénási Sándor jegyzete
Orbán Viktor mint főgépész ugye, azt vetít magának összevissza, amit akar.
Bár ő is csak a tökét vakarná – Selmeci János jegyzete
Ha szeretjük őt, ha nem, Orbán Viktor jelenleg pénzbe kerül nekünk, elszálltak a szabadságharc költségei.
Hungarikum a szakértelem negligálása – Rózsa Péter jegyzete
Amerikai meteorológusok már halálos fenyegetéseket is kapnak laikusoktól, amiért tornádók és hurrikánok egyre gyakrabban sújtják a floridai térséget. Egyikük azt mondta, kezdi elveszíteni az emberiségbe vetett hitét. Hajjaj, élne csak nálunk! Rózsa Péter jegyzetében az emlékezetes augusztus 20. utáni elbocsátásokból kiindulva arra jut: itt a közvéleményt, illetve az arra érzékeny kormányzati szándékokat kell megfigyelni a felhők meg a bolygók helyett.
Tréning – Szénási Sándor jegyzete
A kihívások, a kényelmetlen faggatózások elmaradása következében az inger nélkül élő, stimulálatlan ember, bár nem állítjuk, hogy feltétlenül elbutul, viszont mégiscsak bepókhálósodik, lelassul, hasonlítani kezd az öregasszonyok fájós térdére, ami, ha elindulnak vele, lassan olajozódik be, idő, amíg végre járni tud vele az ember.
Orbán megtartja Orbánt - Kárpáti Iván jegyzete
Hamarabb ránt elő Orbán Viktor egy államfőt, tök mindegy, hogy az egy habókos nagybácsi figura, egy közepes vidéki ügyvéd, akit saját jelentéktelensége repített már az Alkotmánybíróság élére is.
Hazugság, diktatúra a neved – Dési János jegyzete
A Fidesz 2010-es hatalomra jutása után a diktatórikus rendszer újbóli kiépülésével drámaiak a változások s egész újságíró nemzedékek nőnek bele a direkt hazugságok gyártásába a kormánypárti médiában dolgozva, amely ellen nincs nyoma, hogy tenni próbálnának.
"A" Lajos – Józsa Márta jegyzete
Mivel járhat, ha egy település polgárainak többsége úgy dönt, menjen az addigi fideszes polgármester? Többféle következménye is lehet.
Palack – Józsa Márta jegyzete
15/09/2024 06:02
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Józsa Márta jegyzetében a bukaresti tejesüveg-visszaváltó és abból a legenda szerint házat vásárló brigantiktól jutott el Erzsébetváros Csikágónak becézett negyedébe, ahol sorra elnézi a visszaváltó automatáknál azokat a felnőtteket és gyerekeket, akikről első pillantásra is látszik, hogy fontos szerepet játszik immár életükben az eldobott csomagolóanyag összegyűjtése és az ezért kapott fizető utalvány. Felbukkant az állandóan elromló vagy telítődő automatánál való sorban állásnál a nyomor egy láthatatlan rétege.
Nem vitás, hogy az újrahasznosítás fontos ügy környezetvédelmi szempontból, mindig is az volt, csakhogy jó időre elfeledkeztünk erről. Ha emlékezetem nem csal, akkor valahogy a rendszerváltás környékén felejthettük el azt a rutint, hogy a kiürült palackokat – akkor még zömmel üvegeket, a műanyag-dömping később kezdődött – nem kihajigáljuk, hanem elvisszük visszaváltani. A tonnaszám az utcákon, a parkokban, de olykor még az erdőkben is szétdobált üdítős flakonok, sörös dobozok látványa éppoly ismeretlen volt, mint a nagyvárosokban minden lépésnél fellehető utcai kaja. Amelynek a csomagolása olykor többe kerül, mint maga az élelmiszer.
Volt később annak is vitája, hogy vajon a tej zacskóban, dobozban vagy üvegben való kiszerelése hagy maga után kisebb ökológiai lábnyomot – bár ez az egyébként szellemes kifejezés sem régóta része a közbeszédnek – de ha jól emlékszem, a vita nem zárult mindenki számára megnyugtató eredménnyel. Gyerekkoromban házhoz szállították még a tejet hajnalban, népszerű diákmunka volt, és egy tejesüveg eltörése például akkor, ha valaki nem ment ki időben behozni az ajtó elől, és az megfagyott, szétdurrant, komoly anyagi kárt jelentett. Nem is tudom, talán az üveg talán drágább lehetett, mint a benne levő tej. Szóval a széles szájú tejesüveg értéket képviselt, vigyáztunk rá.
A hetvenes évek Bukarestjében volt egy ismert bűnügy. A brigantik közegészségügyi ellenőröknek adták ki magukat, hónapokon keresztül csengettek be a lakótelepek panelrengetegének minden egyes lakásába azzal a dumával, hogy ellenőrizniük kell az ivóvíz minőségét. De sajnos elfogyott a hivatal által erre a célra kirendelt palack. Megértheti, jóember, érveltek a lakóknál, az állásom függ tőle, kisgyerekeim vannak, legyen már olyan jó, és adjon már nekem egy tejesüveget csapvízzel töltve. Nem, nem jó a másfajta üveg, csak ezt fogadják el, legyen már szíve. Állítólag családi házat vettek a szorgosan visszaváltott tejesüvegek árából. Aztán valaki ragaszkodott ahhoz, hogy ellenőrizze a fedősztorit, példás büntetést kaptak a csoportosan elkövetett bűncselekményben ludas haramiák.
Jutott mindez eszembe Erzsébetváros Csikágónak becézett negyedében, midőn sorra elnézem a visszaváltó automatáknál azokat a felnőtteket és gyerekeket, akikről első pillantásra is látszik, hogy fontos szerepet játszik immár életükben az eldobott csomagolóanyag összegyűjtése és az ezért kapott fizető utalvány. És látványosan kevésbé szemetes a környék, legalábbis a visszaváltható termékekből. Felbukkant az állandóan elromló vagy telítődő automatánál való sorban állásnál a nyomor egy láthatatlan rétege.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. szeptember 12-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: MTI/Hegedüs Róbert