Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Palack – Józsa Márta jegyzete
15/09/2024 06:02
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Józsa Márta jegyzetében a bukaresti tejesüveg-visszaváltó és abból a legenda szerint házat vásárló brigantiktól jutott el Erzsébetváros Csikágónak becézett negyedébe, ahol sorra elnézi a visszaváltó automatáknál azokat a felnőtteket és gyerekeket, akikről első pillantásra is látszik, hogy fontos szerepet játszik immár életükben az eldobott csomagolóanyag összegyűjtése és az ezért kapott fizető utalvány. Felbukkant az állandóan elromló vagy telítődő automatánál való sorban állásnál a nyomor egy láthatatlan rétege.
Nem vitás, hogy az újrahasznosítás fontos ügy környezetvédelmi szempontból, mindig is az volt, csakhogy jó időre elfeledkeztünk erről. Ha emlékezetem nem csal, akkor valahogy a rendszerváltás környékén felejthettük el azt a rutint, hogy a kiürült palackokat – akkor még zömmel üvegeket, a műanyag-dömping később kezdődött – nem kihajigáljuk, hanem elvisszük visszaváltani. A tonnaszám az utcákon, a parkokban, de olykor még az erdőkben is szétdobált üdítős flakonok, sörös dobozok látványa éppoly ismeretlen volt, mint a nagyvárosokban minden lépésnél fellehető utcai kaja. Amelynek a csomagolása olykor többe kerül, mint maga az élelmiszer.
Volt később annak is vitája, hogy vajon a tej zacskóban, dobozban vagy üvegben való kiszerelése hagy maga után kisebb ökológiai lábnyomot – bár ez az egyébként szellemes kifejezés sem régóta része a közbeszédnek – de ha jól emlékszem, a vita nem zárult mindenki számára megnyugtató eredménnyel. Gyerekkoromban házhoz szállították még a tejet hajnalban, népszerű diákmunka volt, és egy tejesüveg eltörése például akkor, ha valaki nem ment ki időben behozni az ajtó elől, és az megfagyott, szétdurrant, komoly anyagi kárt jelentett. Nem is tudom, talán az üveg talán drágább lehetett, mint a benne levő tej. Szóval a széles szájú tejesüveg értéket képviselt, vigyáztunk rá.
A hetvenes évek Bukarestjében volt egy ismert bűnügy. A brigantik közegészségügyi ellenőröknek adták ki magukat, hónapokon keresztül csengettek be a lakótelepek panelrengetegének minden egyes lakásába azzal a dumával, hogy ellenőrizniük kell az ivóvíz minőségét. De sajnos elfogyott a hivatal által erre a célra kirendelt palack. Megértheti, jóember, érveltek a lakóknál, az állásom függ tőle, kisgyerekeim vannak, legyen már olyan jó, és adjon már nekem egy tejesüveget csapvízzel töltve. Nem, nem jó a másfajta üveg, csak ezt fogadják el, legyen már szíve. Állítólag családi házat vettek a szorgosan visszaváltott tejesüvegek árából. Aztán valaki ragaszkodott ahhoz, hogy ellenőrizze a fedősztorit, példás büntetést kaptak a csoportosan elkövetett bűncselekményben ludas haramiák.
Jutott mindez eszembe Erzsébetváros Csikágónak becézett negyedében, midőn sorra elnézem a visszaváltó automatáknál azokat a felnőtteket és gyerekeket, akikről első pillantásra is látszik, hogy fontos szerepet játszik immár életükben az eldobott csomagolóanyag összegyűjtése és az ezért kapott fizető utalvány. És látványosan kevésbé szemetes a környék, legalábbis a visszaváltható termékekből. Felbukkant az állandóan elromló vagy telítődő automatánál való sorban állásnál a nyomor egy láthatatlan rétege.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. szeptember 12-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: MTI/Hegedüs Róbert
