A kompország esete a büntetővámmal – Rózsa Péter jegyzete

Nem jött össze az újabb vétó – bár ezúttal nem csak a magyar kormányoldal, hanem még négy EU-s tagállam képviselői is beszálltak – végül pénteken az Európai Bizottság többséggel elfogadta, hogy egyes, Kínában gyártott elektromos autókra vámot vessenek ki. Nem is keveset, egyes típusokra akár 35 százalékot. Nem egyértelmű, hogy ez hosszú távon jó vagy rossz a mi kontinensünk autógyártóinak és a beszállítóknak, mint amilyenek mi is vagyunk.

Jó, mert a kínai kormány jelentős támogatást nyújt a gyártáshoz, az unió viszont a piaci verseny tisztaságának megőrzése érdekében nem engedi, hogy állami szubvenciók révén lenyomják az itt értékesített termékek árát. Márpedig ez történik, a kínai gyártó azért tudja olcsón kínálni az elektromos autóit, mert otthon a kormány jelentős összeggel támogatja. Érthető, hogy ezzel a nem támogatható európai gyárak nem tudnak lépést tartani, s mivel drágábbak, a kínai előny akár veszteségbe is kergetheti őket. 

Másfelől azonban ez a büntetővám rossz, mert nyilvánvaló, hogy Kína ellenlépéseket tesz. Például az ott gyártott Mercedes járgányok is a verdikt alá eshetnek, nem véletlen, hogy Németország is a vám ellen szavazott. Kína tehát számos, Európából oda települt, eredetileg európai gyártót sújthat hasonlóan vámokkal, akár adókkal. A különadó pedig nem ismeretlen errefelé sem – de most ne beszéljünk az Orbán kormány Nyugat-ellenességéről, ami néha egy-egy multinacionális üzletlánc szánalmas gyalázásában merül ki. Beszéljünk viszont arról, hogy e vámkivetés mellett más tényezők is ellenünk szólnak.

Leginkább az európai elektromos autók eladási statisztikája aggasztó, a tavalyi azonos időszakhoz képest 44 százalékkal zuhant be a piacuk. Több gyárban a két műszakból átálltak az egy műszakos termelésre, s arról is hallani, hogy több akkumulátorgyár vezetése a bezáráson gondolkodik. Lehet, ezt a biciklit is túltolta az Orbán-kormány? Ha ehhez még hozzátesszük, hogy már most nagyon jelentős kutatások vannak új, az eddig használt energiaforrás helyett kevésbé környezetszennyező, tartósabb és olcsóbb változatok kifejlesztésére, akkor még sötétebb lehet a vas- és acél helyett ezúttal az akku országát építő NER jövője. Persze ezzel együtt mindannyiunké.

Megint kompország; nyugati szövetségben keleti hűségnyilatkozatokkal ide-oda lebeg, csapódik, ad-vesz, árul és elárul, ami éppen a kényúr kedvére való. Itt tartunk.

Rózsa Péter jegyzete az október 5-i Hetes stúdióban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.