Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Orbán-magány - Rózsa Péter jegyzete
12/09/2024 18:04
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Vajon Orbánt valaha érdekelte-e, egyetlen lépése, döntése előtt, közben és után, hogy minek, mi lesz a valódi következménye?
Vajon Orbánt valaha érdekelte-e, egyetlen lépése, döntése előtt, közben és után, hogy minek, mi lesz a valódi következmény? Már azon túl, hogy minden döntése előtt, közben és után csak arra figyelt, hogy ő legyen a helyzet ura. Bozóky András, a CEU professzora írta egyik esszéjében, hogy Orbán egyik legfontosabb fegyvere a hatalom megtartásában, hogy a maga keltette káosz megoldójaként lép fel, s ezzel hülyíti el – ma már szerencsére fogyatkozó – választói közönségét. Amikor viszont a bajt nem ő kavarja, tehát valóságos válság érkezik, ott sem érdekli más, csak, hogy hatalma megerősítése szempontból ő jól szerepeljen, jól jöjjön ki. Mondom, bármi áron.
Emlékezzenek csak a Covid-járvány betörésére. Az első időkben az egész fideszes apparátus azt igyekezett elhinteni, hogy ez csak műbalhé, megint a nyugat hisztizik. Mivel a járvány nem Orbán agyszüleménye volt, azon dolgoztak, ne is tűnjön valóságos problémának. A Covid-vírust ez persze egyáltalán nem érdekelte, jött, tarolt. És ekkor Orbán, csak azért, hogy győztesnek látszódjék, behozatta a nem bizonyított hatású, kínai vakcinát, s éppen azt az idős korosztályt oltatta be, amelyikre viszont maga a gyártó ajánlása mondta ki, idősekre hatástalan. Majd behozatott ezerszámra lélegeztetőgépeket, amelyek alkalmatlanok a kórházi feladatra, s ma is ott porosodnak valamely raktárban. Nem az érdekelte, hogy mi lehet az emberek megvédésének legbiztosabb módja, hanem, hogy ő jól szerepben, megmentőként tűnjön fel. Csakhogy Magyarországon éppen emiatt lakosságarányosan számolva az egyik legmagasabb volt a halálozási arány.
Most ott ült a Comói-tó partján, elvágva maga és az ország alatt az szinte utolsó EU-s ágakat is, hazarepült, és vajon most milyen, újabb, csak a hatalmát szolgáló döntésen töprenghet? Mert hagyják, s régi, a kommunista eszméket kergető káderekhez hasonlóan, kiszolgálják. Vajon az olaszországi magánya nem előképe-e annak, hogy itthon is így végzi majd?
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2024. szeptember 12- ei adásában hangzott el.