
Repülőrajtot vett az infláció – Kárpáti Iván jegyzete
Miután a gazdaság teljesítménye helyett az infláció vett repülőrajtot, idén nem marad más, mint feltekerni kattanásig a gyűlöletet és az ideológiai harcot. Mivel a törzsszavazók is bemennek a boltba és bekerülnek a kórházba, valahogy bennük is kell tartani a lelket, valami nagyobb és félelmetesebb képet muszáj festeni eléjük.

Mészáros Lőrinc rekreál - Dési János jegyzete
Jegyzetében Dési János azt képzelte el, hogy nézhet ki a Ga(rá)zdálkodj okosan NER-módra.

Gazdag szegények – Józsa Márta jegyzete
Sebestyén Géza, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője szerint ma jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt, mert a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Józsa Márta jegyzetében elmondja, ő nem állt volna meg itt.

Zavarkeltés nyugaton – Hardy Mihály jegyzete
Az orosz propaganda boldogan tolja Trump szekerét, alkalomadtán pedig orosz diplomaták jelennek meg Magyarországon a magukat „hagyományőrzőknek” nevező félkatonai vagy a szimplán nyilasnak tekintő szervezetek háza táján.

Ady, Trump és akik már nem bíznak senkiben
Ha nem gondolom mindenről ugyanazt, mint a tábor, mondjuk a harmadik oltást már nem akarom járvány idején, vagy Trump híveként is elismerem, hogy az előző választást amúgy elvesztette, akkor könnyen elveszhetek a semmiben.

Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán - Rózsa Péter jegyzete
Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.

Jó hír – Szénási Sándor jegyzete
Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.

Mennyit ér Trump barátsága?
A Győrben gyártott Audira nem lesz büntetővám, az ingolstadtira meg igen? Kétlem. Vagy mostantól amerikai gázt és olajat veszünk? Akkor mi lesz a gondosan vigyázott szuverenitásunkkal?
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
17/11/2024 10:35
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Wilk Valentin
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Mert a haszonkulcs már csak ilyen, álldogálsz egy hónapig valamelyik utcasarkon hóban-fagyban, vagy esetleg csak esőben, és máris lesz pénzed venni a gyereknek karácsonyra valamit a kínaiban. Mert az van mindenütt. A gyerek meg esetleg kap a megmaradt hideg gesztenyéből – néztem a minap a sarki boltban, nyersen négyezer forint kilója. Ami azt jelenti, hogy egyhavi családi pótlékból már három kilónyit is meg lehet venni.
Ez az a hírhedt tétel, amelynek összege 2008 óta nem emelkedett, egy gyermek után 12 200 forint, kettő után összesen 26 600 forint jár. Szakértők kiszámolták, hogy ha 2010-től ez az infláció mértékével emelkedik, ma egy gyermek után kerekítve 22 800 forint lenne. Kétgyerekes családok pedig havonta 51-52 000 forint körüli összeget kaphatnának. Amiből még egy ötöd albérletet sem lehetne kifizetni, de tejben, kenyérben már látszana, tán még gesztenyében is. Ahogy a 28 500 forintos gyesnek is nagyjából 53 ezer körül kellene tartania, ha csak a pénzromlás kompenzálásáról beszélnénk. Ebben a fene nagy családbarát jólétben és szárnyaló gazdaságban. Ahol maga a Nemzeti Bank állapítja meg egy reprezentatív kutatásában, hogy a lakosság negyven százaléka nem tudna egy hónapon túl megélni fő jövedelemforrásának elvesztése esetén – ezen belül a válaszadók fele még egy hétig sem.
Ehhez tegyük hozzá bátran az Egyensúly Intézet nyári kutatását, miszerint a magyarok 45 százaléka nem tudja biztosítani a szűkös megélhetéshez szükséges anyagi feltételeket. És ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint, vagyis 250 euró rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Szerencsére erre is van világmagyarázat, a szélsőjobbról a hivatalos közbeszédbe beszivárgott megélhetési gyerekvállalás fogalma. „A demográfiai ügyek legsúlyosabb fejleménye vagy vonatkozása – azon túl, hogy kevés gyerek születik, és elöregedő a társadalom – az, hogy hová születnek azok a gyermekek, akik megszületnek.” ezt még 2017-ben mondta Balog Zoltán, a romák felzárkóztatásáért is felelős akkori miniszter. Akiről akkor még nem tudtuk, hogy a pedofil bűntények rejtegetőit mosdató, következmények nélküli örökös püspöki mivoltában fogjuk pár év múlva emlegetni.
Ez önmagában minden apelláta helyett magyarázat arra, hogy változatlanul, még a legeszelősebb költségvetési kalandok és választási osztogatások idején ebben az egyben következetes a NER: a következő büdzsében sem fogják kikaparni az éhezőknek a forró gesztenyét.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. november 14-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.