Gesztenye – Józsa Márta jegyzete

A hétvégén sült gesztenyére vadásztunk Vajdaságban, évek óta ott szoktuk minden ősszel telefalatozni magunkat, ott még egyelőre nem kerül ezer forintnak megfelelő dinárba pár szem csemege. Bár ha így haladunk a forint-árfolyamokkal, akkor simán megeshet, hogy jövőre belefejlődünk ebbe az árkategóriába. Kapni nem kaptunk, magyarázatot nem találtunk, talán rosszkor voltunk rossz helyen, a gesztenyeárusok lehet, hogy átköltöztek a zágrábi, a grazi, a bécsi, vagy esetleg a budapesti karácsonyi vásárba.

Mert a haszonkulcs már csak ilyen, álldogálsz egy hónapig valamelyik utcasarkon hóban-fagyban, vagy esetleg csak esőben, és máris lesz pénzed venni a gyereknek karácsonyra valamit a kínaiban. Mert az van mindenütt. A gyerek meg esetleg kap a megmaradt hideg gesztenyéből – néztem a minap a sarki boltban, nyersen négyezer forint kilója. Ami azt jelenti, hogy egyhavi családi pótlékból már három kilónyit is meg lehet venni.

Ez az a hírhedt tétel, amelynek összege 2008 óta nem emelkedett, egy gyermek után 12 200 forint, kettő után összesen 26 600 forint jár. Szakértők kiszámolták, hogy ha 2010-től ez az infláció mértékével emelkedik, ma egy gyermek után kerekítve 22 800 forint lenne. Kétgyerekes családok pedig havonta 51-52 000 forint körüli összeget kaphatnának. Amiből még egy ötöd albérletet sem lehetne kifizetni, de tejben, kenyérben már látszana, tán még gesztenyében is. Ahogy a 28 500 forintos gyesnek is nagyjából 53 ezer körül kellene tartania, ha csak a pénzromlás kompenzálásáról beszélnénk. Ebben a fene nagy családbarát jólétben és szárnyaló gazdaságban. Ahol maga a Nemzeti Bank állapítja meg egy reprezentatív kutatásában, hogy a lakosság negyven százaléka nem tudna egy hónapon túl megélni fő jövedelemforrásának elvesztése esetén – ezen belül a válaszadók fele még egy hétig sem.

Ehhez tegyük hozzá bátran az Egyensúly Intézet nyári kutatását, miszerint a magyarok 45 százaléka nem tudja biztosítani a szűkös megélhetéshez szükséges anyagi feltételeket. És ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint, vagyis 250 euró rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.

Szerencsére erre is van világmagyarázat, a szélsőjobbról a hivatalos közbeszédbe beszivárgott megélhetési gyerekvállalás fogalma. „A demográfiai ügyek legsúlyosabb fejleménye vagy vonatkozása – azon túl, hogy kevés gyerek születik, és elöregedő a társadalom – az, hogy hová születnek azok a gyermekek, akik megszületnek.” ezt még 2017-ben mondta Balog Zoltán, a romák felzárkóztatásáért is felelős akkori miniszter. Akiről akkor még nem tudtuk, hogy a pedofil bűntények rejtegetőit mosdató, következmények nélküli örökös püspöki mivoltában fogjuk pár év múlva emlegetni.

Ez önmagában minden apelláta helyett magyarázat arra, hogy változatlanul, még a legeszelősebb költségvetési kalandok és választási osztogatások idején ebben az egyben következetes a NER: a következő büdzsében sem fogják kikaparni az éhezőknek a forró gesztenyét.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. november 14-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.