Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
17/11/2024 10:35
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Wilk Valentin
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Mert a haszonkulcs már csak ilyen, álldogálsz egy hónapig valamelyik utcasarkon hóban-fagyban, vagy esetleg csak esőben, és máris lesz pénzed venni a gyereknek karácsonyra valamit a kínaiban. Mert az van mindenütt. A gyerek meg esetleg kap a megmaradt hideg gesztenyéből – néztem a minap a sarki boltban, nyersen négyezer forint kilója. Ami azt jelenti, hogy egyhavi családi pótlékból már három kilónyit is meg lehet venni.
Ez az a hírhedt tétel, amelynek összege 2008 óta nem emelkedett, egy gyermek után 12 200 forint, kettő után összesen 26 600 forint jár. Szakértők kiszámolták, hogy ha 2010-től ez az infláció mértékével emelkedik, ma egy gyermek után kerekítve 22 800 forint lenne. Kétgyerekes családok pedig havonta 51-52 000 forint körüli összeget kaphatnának. Amiből még egy ötöd albérletet sem lehetne kifizetni, de tejben, kenyérben már látszana, tán még gesztenyében is. Ahogy a 28 500 forintos gyesnek is nagyjából 53 ezer körül kellene tartania, ha csak a pénzromlás kompenzálásáról beszélnénk. Ebben a fene nagy családbarát jólétben és szárnyaló gazdaságban. Ahol maga a Nemzeti Bank állapítja meg egy reprezentatív kutatásában, hogy a lakosság negyven százaléka nem tudna egy hónapon túl megélni fő jövedelemforrásának elvesztése esetén – ezen belül a válaszadók fele még egy hétig sem.
Ehhez tegyük hozzá bátran az Egyensúly Intézet nyári kutatását, miszerint a magyarok 45 százaléka nem tudja biztosítani a szűkös megélhetéshez szükséges anyagi feltételeket. És ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint, vagyis 250 euró rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Szerencsére erre is van világmagyarázat, a szélsőjobbról a hivatalos közbeszédbe beszivárgott megélhetési gyerekvállalás fogalma. „A demográfiai ügyek legsúlyosabb fejleménye vagy vonatkozása – azon túl, hogy kevés gyerek születik, és elöregedő a társadalom – az, hogy hová születnek azok a gyermekek, akik megszületnek.” ezt még 2017-ben mondta Balog Zoltán, a romák felzárkóztatásáért is felelős akkori miniszter. Akiről akkor még nem tudtuk, hogy a pedofil bűntények rejtegetőit mosdató, következmények nélküli örökös püspöki mivoltában fogjuk pár év múlva emlegetni.
Ez önmagában minden apelláta helyett magyarázat arra, hogy változatlanul, még a legeszelősebb költségvetési kalandok és választási osztogatások idején ebben az egyben következetes a NER: a következő büdzsében sem fogják kikaparni az éhezőknek a forró gesztenyét.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. november 14-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
