A szegények is esznek csokit – Selmeci János jegyzete
A kasszánál egy férfi fizet és közben a feleségét szidja, "huszonkétezer forint hallod, neked meg még kellett az a rohadt arckrém" – mondja neki "mások bezzeg a dubai csokit is meg tudják venni" tromfol a nő, és egyikük sem látja, ahogy a kasszás hang nélkül eltátogja, hogy a szegények.
Távolban egy fehér vitorla - Szénási Sándor jegyzete
Persze normálisan megélni mindenki szeretne, de az első szerelem elmúltával a legkonokabb tini is belátja, hogy a boldogság nemcsak ritka, de roppant múlékony is, jön is, megy is, ahogy épp kedve tartja, bízni benne, pláne felméréseket alapozni rá hülyeség.
Nagy Márton álmai – Kárpáti Iván jegyzete
Tulajdonképpen én is lehetnék nemzetgazdasági miniszter, nekem is vannak vágyaim, álmaim. Aztán vagy sikerül, vagy nem.
Miasszonyunk - Józsa Márta jegyzete
És ha túlélik, és ha még Magyarországon is átverekszik magukat, akkor egy hosszú-hosszú vándorlás után az újra a régi pompájában tündöklő Notre-Dame-hoz is eljuthatnak. Amelynek falai között, vagy mellett most éppen úgynevezett keresztény politikusok pókereznek emberéletekkel.
Dutyi – Józsa Márta jegyzete
Vannak szerencsésebbek és szerencsétlenebbek a rácsok mindkét oldalán. Neves és névtelen hőzöngők korát éljük, némelyik rács mögé kerül, némelyik trónra.
Majd újra felkereslek – Szénási Sándor jegyzete
Működött-e a Menczer-féle módszer Magyar Péter végre-valahára történő, a Fideszben erősen vágyott kiiktatására? Lehete-e ellene fideszes csodafegyver? Szénási Sándor írása.
Huhogók – Herskovits Eszter jegyzete
Mondhatnak bármit a száraz gazdasági adatokkal operáló elemzők, abban igaza van a minisztériumnak, hogy manapság fokozott bátorság kell a fogyasztáshoz. Már-már vakmerőség bemerészkedni egy boltba.
Bérlakás nélküli bérlakáspiac - Rózsa Péter jegyzete
A lakások fenntartási költsége egyre magasabb, az átlagos bérleti díj szintén, miközben ismét megjelent az infláció, a bérek ettől elmaradnak.
Fogadjisten – Józsa Márta jegyzete
10/11/2024 07:15
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
"... az is lehet Orbán Viktor békepárti, illiberális barátja szellemében, hogy a somorjai nagybani piacon az ősteremelő Béla csak szlovákul alkudhat meg a zöldséges Lajossal, elvégre mindketten üzletemberek. Akiknek fontos a szuverenitás, mert, ahogy ezt a törvény indokolja: a szlovák nyelv használata a Szlovák Köztársaság szuverenitásának megnyilvánulása."
Egy testes asszony lépett rá erőteljesen a zsúfolt vonat peronján édesanyám lábára, aki felszisszent, jaj, mondta – de halkan. Az asszony rászólt románul, hogy nem jaj, hanem vai, jajgasson az ország nyelvén. Állítólag a szülészeteken is rendszeresen leteremtették Romániában az asszonyokat, hogyha nem az államnyelven jajgattak, beszélj annak az országnak a nyelvén – dördültek rájuk – amelynek a kenyerét eszed.
Namármost ez a ki eszi kinek a kenyerét szöveg amúgy is több szempontból elemezhető lenne, még inkább az, hogy azt gondoltuk volna, hogy az imént elbeszéltek a kommunizmus sötét, huszadik századi történetéhez tartoztak, történelemkönyvbe velük, fedje őket jótékony homály. Esetleg kritikus emlékezés az abszurd időkre, amelyekből amúgy tudunk bőven idézni komikus példákat. Olyan intézkedéseket, amelyekről azóta sem tudjuk elmondani, mire voltak jók, hacsak arra nem, hogy minduntalan átérezhessük a nagy testvér gondoskodó szeretetét. Ilyen volt például az önellátó megyék szocializmusa, amelynek az volt a lényege, hogy államellenes cselekedetnek számított egy időben átvinni a megyehatáron a terményeket. Ezért aztán a síkvidéken a paradicsom, a hegyvidéken a krumpli rohadt rá a gazdákra eladhatatlanul.
De legjobban vitathatatlanul abba szerettek belepofázni a dölyfös hatalmak, hogy ki milyen nyelven beszél. Most, 2024-ben pedig arról beszélünk, hogy az új szlovákiai nyelvtörvény-tervezet betűje szerint ha például a Csallóközben Mariska bemegy a falusi postára, ahol a szomszéd Gizike dolgozik, akkor nyugodtan mondhatja neki, hogy jó napot. De Gizikének erre azt kell majd válaszolnia, hogy dobrý deň, ellenkező esetben 50-től 2500 euróig terjed az a büntetési tétel, amivel fogadjistent mond magyarul az adjonstenre. Visszaeső bűnösöket pedig akár 200 ezer euróig is büntethetik. Persze hőseink mindketten magyarok, általában is magyarul beszélnek, az a különbség köztük, hogy Gizike a postán nem magánember, hanem Robert Fico uralmának a helyi megtesítője.
A műszak után, ha átöltözött az egyenruhából civilbe, akkor talán elcsacsoghat a helyi pletykákról magyarul, persze szigorúan csak az állami intézmény falain kívül. És egyelőre, mert a nyelvtörvény egyelőre csak az állami alkalmazottakra és az üzleti élet szereplőire igaz. Így aztán az is lehet Orbán Viktor békepárti, illiberális barátja szellemében, hogy a somorjai nagybani piacon az ősteremelő Béla csak szlovákul alkudhat meg a zöldséges Lajossal, elvégre mindketten üzletemberek. Akiknek fontos a szuverenitás, mert, ahogy ezt a törvény indokolja: a szlovák nyelv használata a Szlovák Köztársaság szuverenitásának megnyilvánulása.
Ilyenkor jut eszébe az embernek, mennyire sajnálhatja a NER ura, hogy nincsenek nagyobb létszámban más nyelven beszélő kisebbségeink. Egy anyanyelvüket tiltó nyelvtörvény nálunk is sokat lendíthetne a szuverenitáson. Meg a konnektivitáson. Meg a többi szavaknak kinéző fekete lyukon. De addig marad csak a román vai és a szlovák oh nekünk.
Józsa Márta jegyzetét a fenti lejátszás gombra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: Orbán Viktor Facebook-oldala