Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Fogadjisten – Józsa Márta jegyzete
10/11/2024 07:15
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
"... az is lehet Orbán Viktor békepárti, illiberális barátja szellemében, hogy a somorjai nagybani piacon az ősteremelő Béla csak szlovákul alkudhat meg a zöldséges Lajossal, elvégre mindketten üzletemberek. Akiknek fontos a szuverenitás, mert, ahogy ezt a törvény indokolja: a szlovák nyelv használata a Szlovák Köztársaság szuverenitásának megnyilvánulása."
Egy testes asszony lépett rá erőteljesen a zsúfolt vonat peronján édesanyám lábára, aki felszisszent, jaj, mondta – de halkan. Az asszony rászólt románul, hogy nem jaj, hanem vai, jajgasson az ország nyelvén. Állítólag a szülészeteken is rendszeresen leteremtették Romániában az asszonyokat, hogyha nem az államnyelven jajgattak, beszélj annak az országnak a nyelvén – dördültek rájuk – amelynek a kenyerét eszed.
Namármost ez a ki eszi kinek a kenyerét szöveg amúgy is több szempontból elemezhető lenne, még inkább az, hogy azt gondoltuk volna, hogy az imént elbeszéltek a kommunizmus sötét, huszadik századi történetéhez tartoztak, történelemkönyvbe velük, fedje őket jótékony homály. Esetleg kritikus emlékezés az abszurd időkre, amelyekből amúgy tudunk bőven idézni komikus példákat. Olyan intézkedéseket, amelyekről azóta sem tudjuk elmondani, mire voltak jók, hacsak arra nem, hogy minduntalan átérezhessük a nagy testvér gondoskodó szeretetét. Ilyen volt például az önellátó megyék szocializmusa, amelynek az volt a lényege, hogy államellenes cselekedetnek számított egy időben átvinni a megyehatáron a terményeket. Ezért aztán a síkvidéken a paradicsom, a hegyvidéken a krumpli rohadt rá a gazdákra eladhatatlanul.
De legjobban vitathatatlanul abba szerettek belepofázni a dölyfös hatalmak, hogy ki milyen nyelven beszél. Most, 2024-ben pedig arról beszélünk, hogy az új szlovákiai nyelvtörvény-tervezet betűje szerint ha például a Csallóközben Mariska bemegy a falusi postára, ahol a szomszéd Gizike dolgozik, akkor nyugodtan mondhatja neki, hogy jó napot. De Gizikének erre azt kell majd válaszolnia, hogy dobrý deň, ellenkező esetben 50-től 2500 euróig terjed az a büntetési tétel, amivel fogadjistent mond magyarul az adjonstenre. Visszaeső bűnösöket pedig akár 200 ezer euróig is büntethetik. Persze hőseink mindketten magyarok, általában is magyarul beszélnek, az a különbség köztük, hogy Gizike a postán nem magánember, hanem Robert Fico uralmának a helyi megtesítője.
A műszak után, ha átöltözött az egyenruhából civilbe, akkor talán elcsacsoghat a helyi pletykákról magyarul, persze szigorúan csak az állami intézmény falain kívül. És egyelőre, mert a nyelvtörvény egyelőre csak az állami alkalmazottakra és az üzleti élet szereplőire igaz. Így aztán az is lehet Orbán Viktor békepárti, illiberális barátja szellemében, hogy a somorjai nagybani piacon az ősteremelő Béla csak szlovákul alkudhat meg a zöldséges Lajossal, elvégre mindketten üzletemberek. Akiknek fontos a szuverenitás, mert, ahogy ezt a törvény indokolja: a szlovák nyelv használata a Szlovák Köztársaság szuverenitásának megnyilvánulása.
Ilyenkor jut eszébe az embernek, mennyire sajnálhatja a NER ura, hogy nincsenek nagyobb létszámban más nyelven beszélő kisebbségeink. Egy anyanyelvüket tiltó nyelvtörvény nálunk is sokat lendíthetne a szuverenitáson. Meg a konnektivitáson. Meg a többi szavaknak kinéző fekete lyukon. De addig marad csak a román vai és a szlovák oh nekünk.
Józsa Márta jegyzetét a fenti lejátszás gombra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: Orbán Viktor Facebook-oldala
