Akié a hatalom, azé a név? – Neuman Gábor jegyzete
Mit jelent, ha mondjuk Magyarországon, egy földrajzórán a tanár a Mexikói-öblöt mostantól fogva Amerika-öbölnek tanítja? Ezzel politikai állásfoglalást is tett, hogy ő Trump-párti, ami azt is jelenti, hogy Orbán-párti, vagyis fideszes, és várja a következő átnevezést, vagy kinevezést?
Az izmos középosztályról - Hardy Mihály jegyzete
A jelenség nem új, pár hónapja tapasztalni Orbán Viktornál, hogy bajban van, és ez látszik is rajta. Elvesztette a fonalat, amióta már a közvéleménykutatásokban is árad a Tisza, nincs rá egyelőre megfelelő FIDESZ-válasz.
A nagy kamu – Rózsa Péter jegyzete
A mázavári Kökörcsin utcai általános iskolában nem volt bombariadó. Mire értesültek az egészről már mindenki megnyugodott. Minden idők legnagyobb Orbán Viktora már jelezte a népnek, hogy minden iskolát megvédenek, a kormányszóvivői tájékoztatón miniszteri szavak erősítették meg az ország megerősödéséről szóló még erősebb állításokat.
Egy dalról - Szénási Sándor jegyzete
A dolog alapja a dalban leírt „ csurran-cseppen”-világ vége, amikor is a hatalom már nem képes a társadalomnak elég maradékot leseperni az asztaláról, a társadalom meg érzi, hogy urainak magabiztossága a múlté, a hatalom ugyan lázasan ígérget, és fenyeget, de egyikből sincs vacsora.
Trump nem hozza el a demokrácia végét, de vannak veszélyek - Kárpáti Iván jegyzete
Nem csak akkor van demokrácia, ha a demokrata párti elit komfortosan érzi magát. Az már aggasztóbb, hogy a bemindenezett Elon Musk láthatóan úgy érezte, ő is hatalomra került.
Csak négy év, de hosszú lesz - Dési János jegyzete
Dési János jegyzetében azt járja körül, hogyan hathat az illiberális irányba tolódó világra Donald Trump második elnöksége.
Ad Acta – Józsa Márta jegyzete
Sokak, főként az idősebbek számára digitális bántalmazással érhetett fel, ahogyan az ügyfélkapuban újfajta azonosításra kellett ripsz-ropsz áttérni egy olyan rendszerben, amely félig sincs kész. Valakiknek sürgős volt felnyalniuk a rendszer félmunkában történt átalakításáért a pénzt. Vagy talán az volt sürgős, hogy gyorsabban haladhassanak a minél több adatunkat egyesíteni tudó, épülő rendszer felé.
Nem megy – Szénási Sándor jegyzete
Egy söröskorsós Fidesz-hívő sem hinné el, hogy Orbán az első hívó szóra ne teremne a helyszínen. Hiszen megdolgozott érte, fáradt a barátságért eleget, nem sajnálta rá a pénzünket sem.
Fogadjisten – Józsa Márta jegyzete
10/11/2024 07:15
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
"... az is lehet Orbán Viktor békepárti, illiberális barátja szellemében, hogy a somorjai nagybani piacon az ősteremelő Béla csak szlovákul alkudhat meg a zöldséges Lajossal, elvégre mindketten üzletemberek. Akiknek fontos a szuverenitás, mert, ahogy ezt a törvény indokolja: a szlovák nyelv használata a Szlovák Köztársaság szuverenitásának megnyilvánulása."
Egy testes asszony lépett rá erőteljesen a zsúfolt vonat peronján édesanyám lábára, aki felszisszent, jaj, mondta – de halkan. Az asszony rászólt románul, hogy nem jaj, hanem vai, jajgasson az ország nyelvén. Állítólag a szülészeteken is rendszeresen leteremtették Romániában az asszonyokat, hogyha nem az államnyelven jajgattak, beszélj annak az országnak a nyelvén – dördültek rájuk – amelynek a kenyerét eszed.
Namármost ez a ki eszi kinek a kenyerét szöveg amúgy is több szempontból elemezhető lenne, még inkább az, hogy azt gondoltuk volna, hogy az imént elbeszéltek a kommunizmus sötét, huszadik századi történetéhez tartoztak, történelemkönyvbe velük, fedje őket jótékony homály. Esetleg kritikus emlékezés az abszurd időkre, amelyekből amúgy tudunk bőven idézni komikus példákat. Olyan intézkedéseket, amelyekről azóta sem tudjuk elmondani, mire voltak jók, hacsak arra nem, hogy minduntalan átérezhessük a nagy testvér gondoskodó szeretetét. Ilyen volt például az önellátó megyék szocializmusa, amelynek az volt a lényege, hogy államellenes cselekedetnek számított egy időben átvinni a megyehatáron a terményeket. Ezért aztán a síkvidéken a paradicsom, a hegyvidéken a krumpli rohadt rá a gazdákra eladhatatlanul.
De legjobban vitathatatlanul abba szerettek belepofázni a dölyfös hatalmak, hogy ki milyen nyelven beszél. Most, 2024-ben pedig arról beszélünk, hogy az új szlovákiai nyelvtörvény-tervezet betűje szerint ha például a Csallóközben Mariska bemegy a falusi postára, ahol a szomszéd Gizike dolgozik, akkor nyugodtan mondhatja neki, hogy jó napot. De Gizikének erre azt kell majd válaszolnia, hogy dobrý deň, ellenkező esetben 50-től 2500 euróig terjed az a büntetési tétel, amivel fogadjistent mond magyarul az adjonstenre. Visszaeső bűnösöket pedig akár 200 ezer euróig is büntethetik. Persze hőseink mindketten magyarok, általában is magyarul beszélnek, az a különbség köztük, hogy Gizike a postán nem magánember, hanem Robert Fico uralmának a helyi megtesítője.
A műszak után, ha átöltözött az egyenruhából civilbe, akkor talán elcsacsoghat a helyi pletykákról magyarul, persze szigorúan csak az állami intézmény falain kívül. És egyelőre, mert a nyelvtörvény egyelőre csak az állami alkalmazottakra és az üzleti élet szereplőire igaz. Így aztán az is lehet Orbán Viktor békepárti, illiberális barátja szellemében, hogy a somorjai nagybani piacon az ősteremelő Béla csak szlovákul alkudhat meg a zöldséges Lajossal, elvégre mindketten üzletemberek. Akiknek fontos a szuverenitás, mert, ahogy ezt a törvény indokolja: a szlovák nyelv használata a Szlovák Köztársaság szuverenitásának megnyilvánulása.
Ilyenkor jut eszébe az embernek, mennyire sajnálhatja a NER ura, hogy nincsenek nagyobb létszámban más nyelven beszélő kisebbségeink. Egy anyanyelvüket tiltó nyelvtörvény nálunk is sokat lendíthetne a szuverenitáson. Meg a konnektivitáson. Meg a többi szavaknak kinéző fekete lyukon. De addig marad csak a román vai és a szlovák oh nekünk.
Józsa Márta jegyzetét a fenti lejátszás gombra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: Orbán Viktor Facebook-oldala
