Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Five ezer – Józsa Márta jegyzete
20/10/2024 06:08
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki. Plusz: miért hiszik el sokan készséggel a nemzeti konzultációkat böngészve, hogy világunk a létező világok legjobbika? Gondolatkörök Józsa Márta jegyzetéből,
Kommentárt sem kell fűzni ahhoz a mondáshoz, amelyet mindannyian megtanultunk a szüleinktől, miszerint ahány nyelv, annyi ember. Persze a legtöbb ember az anyanyelvén érzi magát a legokosabbnak, de ez nem mindenkire igaz. Például azoknak, akik idegen nyelvi környezetben jártak iskolába, könnyebb a tanult nyelven elmondaniuk a szorzótáblát. És ez jól is van így abban az esetben, ha valaki saját akaratából tanult az anyanyelvétől eltérő nyelven. Más a helyzet azokkal az ukrán gyerekekkel alkalmasint, akiknek muszáj volt oroszul tanulniuk, azokkal a magyar gyerekekkel, akik olyan román, vagy szlovák területen születtek, hol nem járt nekik anyanyelvi iskola.
Ez a nyelvi diszkrimináció egyik jelentős, erőszakosan asszimiláló formája. De még ha oda is járt: olvasom, hogy Erdélyben volt magyar diákok készülnek perelni a román államot a román érettségi vizsgán elért gyenge eredményeik miatt. Ennek az oka, hogy mindvégig a tanárok nem más anyanyelvű gyerekként kezelték őket, hanem körülbelül buta románként, aki nem beszéli rendesen az államnyelvet. Szerintük Bukarest diszkriminálja a magyar tanulókat azzal, hogy nem idegen nyelvként oktatja számukra a románt.
Tisztázzuk: az idegen nyelv oktatása módszertan, amelynek segítségével el lehet érni az idegen nyelv legmagasabb szintű elsajátítását. Ha egy gyerekre érthetetlen szöveget öntünk lenézően, azzal csak az elidegenítést lehet elérni. Ez egy másik fajta nyelvi diszkrimináció. De ide sorolhatjuk azt a jelenséget, amelyet Kárpátalján tapasztaltam még a háború előtt. Az ottani magyar gyerekek anyanyelvükön tanultak ugyan az általános iskolában, de középiskolába már, legalábbis a hazájukban, nem tudtak jelentkezni, mert nem tudtak ukránul. Őket sehogy sem tanították meg az államnyelvre, sok helyen egyszerűen tanár sem jutott nekik. Ez is egyfajta nyelvi megkülönböztetés. Később rájuk a ló túlsó oldala várt volna, az ukrán nyelvtörvény azt óhajtotta volna megtiltani, hogy a továbbiakban magyarul tanuljanak egyáltalán. Persze nagy kérdés, hogy ha eddig nem voltak ukrán tanárok, ezután honnan akasztottak volna le tömegesen. Egyelőre ezt a diszkriminációs verziót elmosta a háború, valószínűleg az onnan már rég elmenekült kárpátaljai magyarokkal együtt.
Magyarországon teljesen más a helyzet, többnyire mindenki tanulhat az anyanyelvén, törvény legalábbis nem tiltja. Ahogy azt sem, hogy idegen nyelven tanuljon, jellemzően angolul. Akárhogy fúrta is ezt a gyakorlatot a múlt évtized elején az akkori oktatási államtitkár, mondván, hogy a német előkelőbb, az angol afféle libsi világnyelv. Már aki tanul. Mert azokban az aprófalvakban, ahova tanítónénit sem találnak, nagy valószínűséggel nem akad képzett angoltanárt, aki az idegen nyelv oktatásának módszertanában jártasan megtanítaná Rozikát angolul. Még rosszabb az eset akkor, ha Rozika történeten cigány családba, vagy más szegregátumba született, és ez csaknem automatikusan azt jelenti, hogy speciális iskolába jár. Ahol nem terhelik a nebulókat holmi angollal.
A budapesti boltokban járván azt hiszem, hogy nyelvtanulással amúgy sem terhelik agyon a közoktatást. Ami persze azt jelenti, hogy iskolából kikerülvén a többségnek alig van esélye arra, hogy felsőoktatásba kerüljön, egy külföldi ösztöndíj esélye ennél fogva számukra nulla. Így aztán nem is szívesen néznek szét a nagyvilágban, és készséggel elhiszik a nemzeti konzultációkat böngészve, hogy világunk a létező világok legjobbika.
A minap egy Keleti Pályaudvar melletti boltban hallottam, amint az eladó ötezer forintért adott el valamit. FIVE EZER, ordította, FIVE EZER, érted. Persze az is valami, ha valaki legalább ötig megtanult számolni angolul. Ez most vagy valami, vagy egy újabb formája a nyelvi diszkriminációnak.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. október 17-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
