Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Five ezer – Józsa Márta jegyzete
20/10/2024 06:08
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki. Plusz: miért hiszik el sokan készséggel a nemzeti konzultációkat böngészve, hogy világunk a létező világok legjobbika? Gondolatkörök Józsa Márta jegyzetéből,
Kommentárt sem kell fűzni ahhoz a mondáshoz, amelyet mindannyian megtanultunk a szüleinktől, miszerint ahány nyelv, annyi ember. Persze a legtöbb ember az anyanyelvén érzi magát a legokosabbnak, de ez nem mindenkire igaz. Például azoknak, akik idegen nyelvi környezetben jártak iskolába, könnyebb a tanult nyelven elmondaniuk a szorzótáblát. És ez jól is van így abban az esetben, ha valaki saját akaratából tanult az anyanyelvétől eltérő nyelven. Más a helyzet azokkal az ukrán gyerekekkel alkalmasint, akiknek muszáj volt oroszul tanulniuk, azokkal a magyar gyerekekkel, akik olyan román, vagy szlovák területen születtek, hol nem járt nekik anyanyelvi iskola.
Ez a nyelvi diszkrimináció egyik jelentős, erőszakosan asszimiláló formája. De még ha oda is járt: olvasom, hogy Erdélyben volt magyar diákok készülnek perelni a román államot a román érettségi vizsgán elért gyenge eredményeik miatt. Ennek az oka, hogy mindvégig a tanárok nem más anyanyelvű gyerekként kezelték őket, hanem körülbelül buta románként, aki nem beszéli rendesen az államnyelvet. Szerintük Bukarest diszkriminálja a magyar tanulókat azzal, hogy nem idegen nyelvként oktatja számukra a románt.
Tisztázzuk: az idegen nyelv oktatása módszertan, amelynek segítségével el lehet érni az idegen nyelv legmagasabb szintű elsajátítását. Ha egy gyerekre érthetetlen szöveget öntünk lenézően, azzal csak az elidegenítést lehet elérni. Ez egy másik fajta nyelvi diszkrimináció. De ide sorolhatjuk azt a jelenséget, amelyet Kárpátalján tapasztaltam még a háború előtt. Az ottani magyar gyerekek anyanyelvükön tanultak ugyan az általános iskolában, de középiskolába már, legalábbis a hazájukban, nem tudtak jelentkezni, mert nem tudtak ukránul. Őket sehogy sem tanították meg az államnyelvre, sok helyen egyszerűen tanár sem jutott nekik. Ez is egyfajta nyelvi megkülönböztetés. Később rájuk a ló túlsó oldala várt volna, az ukrán nyelvtörvény azt óhajtotta volna megtiltani, hogy a továbbiakban magyarul tanuljanak egyáltalán. Persze nagy kérdés, hogy ha eddig nem voltak ukrán tanárok, ezután honnan akasztottak volna le tömegesen. Egyelőre ezt a diszkriminációs verziót elmosta a háború, valószínűleg az onnan már rég elmenekült kárpátaljai magyarokkal együtt.
Magyarországon teljesen más a helyzet, többnyire mindenki tanulhat az anyanyelvén, törvény legalábbis nem tiltja. Ahogy azt sem, hogy idegen nyelven tanuljon, jellemzően angolul. Akárhogy fúrta is ezt a gyakorlatot a múlt évtized elején az akkori oktatási államtitkár, mondván, hogy a német előkelőbb, az angol afféle libsi világnyelv. Már aki tanul. Mert azokban az aprófalvakban, ahova tanítónénit sem találnak, nagy valószínűséggel nem akad képzett angoltanárt, aki az idegen nyelv oktatásának módszertanában jártasan megtanítaná Rozikát angolul. Még rosszabb az eset akkor, ha Rozika történeten cigány családba, vagy más szegregátumba született, és ez csaknem automatikusan azt jelenti, hogy speciális iskolába jár. Ahol nem terhelik a nebulókat holmi angollal.
A budapesti boltokban járván azt hiszem, hogy nyelvtanulással amúgy sem terhelik agyon a közoktatást. Ami persze azt jelenti, hogy iskolából kikerülvén a többségnek alig van esélye arra, hogy felsőoktatásba kerüljön, egy külföldi ösztöndíj esélye ennél fogva számukra nulla. Így aztán nem is szívesen néznek szét a nagyvilágban, és készséggel elhiszik a nemzeti konzultációkat böngészve, hogy világunk a létező világok legjobbika.
A minap egy Keleti Pályaudvar melletti boltban hallottam, amint az eladó ötezer forintért adott el valamit. FIVE EZER, ordította, FIVE EZER, érted. Persze az is valami, ha valaki legalább ötig megtanult számolni angolul. Ez most vagy valami, vagy egy újabb formája a nyelvi diszkriminációnak.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. október 17-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
