Köszönjük, hogy támogattak minket.
Publicisztika
A jó Orbán-interjú esete a fehér hollóval – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

A jó Orbán-interjú esete a fehér hollóval – Selmeci János jegyzete

Én azért reménykedek abban, hogy a visszavonuló Orbán Viktor egyszer majd bemegy 8-10 órára egy stúdióba, és elmeséli, hogy miért nem akart minden magyar miniszterelnöke lenni, hogy jól érzi-e magát ebben a megosztott országban, és nem bántja-e, hogy ebbe az irányba vitte a hazáját. Persze, akkor sem fogom neki elhinni, amit mond.

A Bezzeg-nóta - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

A Bezzeg-nóta - Szénási Sándor jegyzete

A politika jórészt a felejtésről szól. Magyar Péter is szokta gyalulni a rezsimet évtizedek óta kiszolgáló elitet, ami az ő múltját tekintve szintén mókás, mint ahogy Vona memóriazavara is, midőn a régi ellenzék szokásos kesergőjét adja elő, aminek talán a Bezzeg címet adhatnánk.

Orbán Viktornak az nem fáj, ha oroszok gyilkolják a magyarokat – Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Orbánnak az nem fáj, ha oroszok gyilkolják a magyarokat

A magyar miniszterelnök nem emeli fel a telefont és nem kérdezi meg: "Vlagyimir Vlagyimirovics, mondja csak, miért is hullanak a magyar fiúk százával a keleti fronton?" Nem kezdeményez szankciókat azok ellen az orosz tábornokok ellen, akik parancsot adnak más magyarok meggyilkolására. Nem követeli, hogy a Kreml vállaljon felelősséget a katonai gépezetének magyar áldozataiért. 

Mint két tojás - Dési János jegyzete
Publicisztika

Mint két tojás - Dési János jegyzete

Itt van a plakát: Mint két tojás. A képen a tojáshéjból két fej bukkan elő, az egyik szakállas, a másik csupasz képű. Első ránézésre egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz. “Mint két tojás” - ezt azzal próbálja a szerző igazolni, hogy mindkét karikatúra-figura kis ukrán zászlócskát lobogtat.

Bárkik, bárhol – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Bárkik, bárhol – Józsa Márta jegyzete

Ez a sejtelmes jelszava a kormányfő által bejelentett, árnyalataiban szeptemberben ismertetendő lakásvásárlási programnak. A részletek még kidolgozatlanok, de azt tudjuk, hogy egy garantált bérminimumot kereső embernek két és fél évi jövedelme teljes összegét kell félretennie beugróként.

Téglák – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Téglák – Szénási Sándor jegyzete

A digitális köd homályában lapuló gyanús személyeket remélhetőleg kiveti magából a hétezer harcos közösségének immunrendszere, amit már csak az is erősít, hogy maga a klubtulajdonos viszi el neki a hírek esszenciáját.

Víz, villany – Józsa Márta jegyzete

27/10/2024 10:13

| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió

Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.

2024. október 27. Útszélen-részlet (Józsa Márta jegyzete 2024.10.24.)
02:51
00:00
Egy nyolcvan éves, nyugdíjas tanárnővel találkoztam Kubában, aki meglátta a kezemben a kis, félkemény kötéses magyar-spanyol szótáramat. Elkérte, hogy hadd simogassa meg, ilyen gyönyörű könyvet ő nagyon régen látott. És mindig szeretett volna egy olyan országban járni, ahol szépek is a könyvek. Meg is néztem, kiadnak ott kiváló könyveket, de esztétikailag az itteni ötvenes évek fás papírra nyomott, apró betűs, fűzött példányaira emlékeztettek. Időutazás volt, akkor még kétféle pénz volt, más a helyieknek és más a turistáknak, és a demokrácia maximum abban mutatkozott meg, hogy többnyire még dollárelszámolású pesoért sem lehetett kapni például kenyeret.

De beszélgetni lehetett, az egyik taxis mesélte, hogy ő voltaképpen földrajztanár, Moszkvában végezte az egyetemet. Csak éppen a tanári fizetéséből nem lehet megélni, úgy látszik, ez állandó toposz a szocialista, majd a posztszocialista országokban. Ahol a matektanárok a Tesco feltöltőpolcainál, a töritanárok a Lidl pénztáraiban keresik meg azt a pénzt, amiből eltengődnek. Mondjuk Kubában nincsenek multik, és ott persze nem privatizálták a közműveket sem, ezért azok is éppen olyan kiválóan elműködtek eddig, mint mondjuk nálunk a MÁV.

Így esett, hogy a szigetország napokig áram nélkül maradt, mert elavult a hőerőmű, és egyébként is kiderült, hogy az egyetlen ország, Venezuela üzemanyag-szállítására optimalizált rendszer bedől, ha nem érkezik elég olaj. Ezért praktikus autokráciákkal, meg háborúzni szerető országokkal, meg különféle kiskirályokkal üzletelni, energiaügyekben végképp. Szóval Kuba tizenegymilliós népe ott kuksolt a sötétben, még hurrikán is sújtotta őket, sokszor a kórházakban sem volt áram. Az egyetlen kivétel a luxusszállók, üdülőhelyek voltak, a hírek szerint ott zavartalanul működtek a hűtők, jéggépek, légkondik. Mert a turizmus stratégiai fontosságú, a gazdaság motorja. Nem tudni persze, hogy az ottani ágazat legfőbb megmondóasszonya vagy embere rokona-e valamely felsővezetőnek, de az tény: a turistának legyen meg mindene. A többiek meg majd kibírják, kibírtak eddig is mindent.

Mondom mindezt egy olyan országban, ahol százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet. Többségük nő. Még nagyobb többségük roma nő. Akiknek nem jut olyan lakás, ahol lenne vízvezeték, vagy egyszerűen ki sem tudnák fizetni a számlát. Ha dolgoznak éhbéréért, ha nem. Hallani vélem lelki füleimmel az illetékesek erre adható válaszát – már ha az ő füleikbe egyáltalán eljut az ilyesmi – aki nem dolgozik, ne is igyék.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. október 24-i adásában hangzott el.