Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
Lehallgatnak, tehát vagyok - Dési János jegyzete
11/11/2024 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Lehallgatni a közvélekedés szerint csúnya dolog, ráadásul a mesterséges intelligenciák korában lassan felesleges is, azt és annak a hangján, képén állítjuk elő, amit csak akarunk.
Lehallgatnak, tehát vagyok. Akit le sem hallgatnak, az Bástya elvtárssal együtt kérdezheti meg joggal, hogy őt már le sem szarják? A mindennapos lehallgatás pikáns, de korántsem lényeges része az életnek. Jó, persze, mert mindenki mondhat olyat, amiért egy másik közegben vagy a nagy nyilvánosság előtt magyarázkodnia kell, hátha még jó alaposan megvágják, manipulálják a felvételt. (Erről Gyurcsány Ferenc igazán sokat tudna mesélni.) A lehallgatásban az a jó, hogy kielégíthetjük kukkolási szenvedélyünket. És eljátszhatjuk erényességünket a világ előtt - még, hogy valaki csúnya szavakat használ? Nahát, nahát. Hát, hogy veszi magának a bátorságot, hogy az a ménköves menykő tegye neki ide-oda, hogy ilyeneket mondjon - mondja emberünk, a közösülés szokásos b-betűs szavát használva.
Ugyan kötőszóként hangzik ez el ma már, különösebben a fejünket sem kapjuk föl rá, de mégiscsak jó érzékeltetni erkölcsi fensőbbségünket, ha másról is kiderül, hogy a szart szarnak nevezi.
Különösen a közéleti szereplőknek kell óvatosnak lenniük. Felhívnám a figyelmet Palives kocsmáros szomorú sorsára a mind aktuálisabb, Svejk című közéleti kézikönyvből:
„Bretschneider Palivecnek is megmutatta a kétfejű sast, egy ideig farkasszemet nézett a vendéglőssel, majd azt kérdezte:
- Nős?
- Igen.
- És a felesége el tudja vezetni a boltot, amíg maga távol van?
- El.
- Akkor semmi baj, Palivec úr - mondta Bretschneider vidáman –, hívja ide az asszonyt, adjon át neki mindent, aztán este eljövünk magáért.
- Emiatt ne fájjon a feje - vigasztalta Švejk –, engem csak hazaárulásért visznek el.
- És engem ugyan miért? – sopánkodott Palivec úr. – Amikor olyan óvatos voltam.
Bretschneider diadalmas mosollyal válaszolta:
- Azért, mert azt mondta, hogy a legyek leszarták a császár őfelségét. Majd odabent kiverik a fejéből az ilyen dolgokat.”
Csak felfrissítendő az olvasmányélményt, Palivec természetesen nem azt mondta, hogy a császár őfelségét leszarták a legyek – no, és ha azt mondta, ettől dőlt volna össze a birodalom? – hanem csak annyit, hogy ott lógott a képe, de leszarták a legyek, ezért levette a festményt, nehogy baja támadjon ebből.
Technikailag ma már persze egyszerűbb az élet, mert nem kell Bretschneidernek egész nap a kocsmában üldögélni, hallgatóznia, és álcázásként sört vedelnie. Ma egymást hallgatják le a szereplők, mindenki zsebében ott a telefon, amivel nagyszerű felvételeket lehet ám készíteni. (Nekem is van egypár elrakva nehezebb időkre, ez persze nem fenyegetés, de nem ám, csak úgy szólok. Ja, és majd kérek valamit.)
Szóval valamit felveszünk, abból lesz valami, aztán később mindenki azt hisz el ebből, amit akar. Ritka szép kivétel az egykori győri polgármesterről, Borkai Zsoltról készül házipornó – mert az senkit sem érdekel, miként gazdagodnak barátai és üzletfelei gyanús helyi üzletekből – de azért az Add ide a didit hangjaira gyakni egy közpénzekkel megtámadott ifjú hölgyet, különösen fontos a valóságérzékelésünk szempontjából.
Lehallgatni a közvélekedés szerint csúnya dolog, ráadásul a mesterséges intelligenciák korában lassan felesleges is, azt és annak a hangján, képén állítjuk elő, amit csak akarunk.
A maga módján ez sem új, Bretschneider is úgy hajlította a valóságot, ahogy neki tetszett. Palivec éveket ült.
És hogy mi lett Bretschneider sorsa?
Kutatási feladat. Jövő héten kikérdezem tőletek.
Addig is, hallgassátok le és fel a Klubrádiót – mi imádjuk, ha lehallgattok minket.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. november 11-ei adásában hangzott el.