Az árcédula álma – Szénási Sándor jegyzete
Vagyis egy idő után, csak ki kell várni, a Fidesz-szavazók és az ellenzék összeborulása várható egy olyan nemzeti egységben, amelyen belül semmi sem egyértelmű és tiszta, ahol a különbözőségek és furcsaságok dáridója zajlik, de ahol mindenki egy test, egy lélek a közelgő, még dögletesebb árak tekintetében.
Vegye meg ezt a ruhát, kövérít! – Selmeci János jegyzete
A Fidesz annyira jól kormányzott, hogy egyetlen határon áttévedt ukrán tehén látványától elapad az összes magyar szürkemarha teje.
Kint is vagyok, bent is vagyok… - Rózsa Péter jegyzete
Ja, és az igazán szép idők, amikor a cseperedő Fiatal Demokraták a Soros alapítvány támogatását élvezve válhattak rendszerváltó párttá. Hát igen, a képbe azért némileg belerondít, hogy a STOP SOROS meg stop CEU, de hát van ilyen.
A félkegyelmű – Szénási Sándor jegyzete
Trump még csak három hónapja elnök, de amit ígért és amit eddig tett, máris romokban hever, és az az Amerika is ruinált, amelyik egy hantagépre kapcsolódva elhitte, hogy a világ egy nagy pankráció.
Ahol hallgatni szokás, ő beszélt – Kárpáti Iván jegyzete
Ferenc pápa nem uralkodni akart, hanem szolgálni. Nem a vatikáni díszletek között, hanem az eldugott nyomortelepeken, a menekülttáborokban, a börtönök falai között, a világ elfeledett sarkaiban volt igazán otthon.
Pirézek a Kárpát-medencében – Józsa Márta jegyzete
Nyilván van megfejtés arra, hogy egy eleve piréz-szituban élő társadalom miért lát ellenséget újabb pirézszerűségekben. Józsa Márta jegyzete.
A van és a nincs - Szénási Sándor jegyzete
Az önmagáért kiálló civilség nem feltétlenül új jelenség, valami nyugatosság mindig ott volt habként a társadalmon, mint valami illúziófelhő, ami annyi generációt vezetett már félre. Van, de a vanásnál sosem több. Örökös kisebbségre ítélt.
Mi lesz akkor miniszterelnök úr, hogy ha mégis lesz Pride? - Selmeci János jegyzete
Kedves hallgatók, fogadjanak velem. Két tippem is van, az egyik az, hogy hiába ment át a parlamenti bizottságon, végül nem fogják megtiltani a szivárványos zászlót középületekre helyezését, a másik pedig az, hogy ha mégis betiltanak egy zászlót, akkor a Fidesz jövőre elveszít a választást.
Lehallgatnak, tehát vagyok - Dési János jegyzete
11/11/2024 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Lehallgatni a közvélekedés szerint csúnya dolog, ráadásul a mesterséges intelligenciák korában lassan felesleges is, azt és annak a hangján, képén állítjuk elő, amit csak akarunk.
Lehallgatnak, tehát vagyok. Akit le sem hallgatnak, az Bástya elvtárssal együtt kérdezheti meg joggal, hogy őt már le sem szarják? A mindennapos lehallgatás pikáns, de korántsem lényeges része az életnek. Jó, persze, mert mindenki mondhat olyat, amiért egy másik közegben vagy a nagy nyilvánosság előtt magyarázkodnia kell, hátha még jó alaposan megvágják, manipulálják a felvételt. (Erről Gyurcsány Ferenc igazán sokat tudna mesélni.) A lehallgatásban az a jó, hogy kielégíthetjük kukkolási szenvedélyünket. És eljátszhatjuk erényességünket a világ előtt - még, hogy valaki csúnya szavakat használ? Nahát, nahát. Hát, hogy veszi magának a bátorságot, hogy az a ménköves menykő tegye neki ide-oda, hogy ilyeneket mondjon - mondja emberünk, a közösülés szokásos b-betűs szavát használva.
Ugyan kötőszóként hangzik ez el ma már, különösebben a fejünket sem kapjuk föl rá, de mégiscsak jó érzékeltetni erkölcsi fensőbbségünket, ha másról is kiderül, hogy a szart szarnak nevezi.
Különösen a közéleti szereplőknek kell óvatosnak lenniük. Felhívnám a figyelmet Palives kocsmáros szomorú sorsára a mind aktuálisabb, Svejk című közéleti kézikönyvből:
„Bretschneider Palivecnek is megmutatta a kétfejű sast, egy ideig farkasszemet nézett a vendéglőssel, majd azt kérdezte:
- Nős?
- Igen.
- És a felesége el tudja vezetni a boltot, amíg maga távol van?
- El.
- Akkor semmi baj, Palivec úr - mondta Bretschneider vidáman –, hívja ide az asszonyt, adjon át neki mindent, aztán este eljövünk magáért.
- Emiatt ne fájjon a feje - vigasztalta Švejk –, engem csak hazaárulásért visznek el.
- És engem ugyan miért? – sopánkodott Palivec úr. – Amikor olyan óvatos voltam.
Bretschneider diadalmas mosollyal válaszolta:
- Azért, mert azt mondta, hogy a legyek leszarták a császár őfelségét. Majd odabent kiverik a fejéből az ilyen dolgokat.”
Csak felfrissítendő az olvasmányélményt, Palivec természetesen nem azt mondta, hogy a császár őfelségét leszarták a legyek – no, és ha azt mondta, ettől dőlt volna össze a birodalom? – hanem csak annyit, hogy ott lógott a képe, de leszarták a legyek, ezért levette a festményt, nehogy baja támadjon ebből.
Technikailag ma már persze egyszerűbb az élet, mert nem kell Bretschneidernek egész nap a kocsmában üldögélni, hallgatóznia, és álcázásként sört vedelnie. Ma egymást hallgatják le a szereplők, mindenki zsebében ott a telefon, amivel nagyszerű felvételeket lehet ám készíteni. (Nekem is van egypár elrakva nehezebb időkre, ez persze nem fenyegetés, de nem ám, csak úgy szólok. Ja, és majd kérek valamit.)
Szóval valamit felveszünk, abból lesz valami, aztán később mindenki azt hisz el ebből, amit akar. Ritka szép kivétel az egykori győri polgármesterről, Borkai Zsoltról készül házipornó – mert az senkit sem érdekel, miként gazdagodnak barátai és üzletfelei gyanús helyi üzletekből – de azért az Add ide a didit hangjaira gyakni egy közpénzekkel megtámadott ifjú hölgyet, különösen fontos a valóságérzékelésünk szempontjából.
Lehallgatni a közvélekedés szerint csúnya dolog, ráadásul a mesterséges intelligenciák korában lassan felesleges is, azt és annak a hangján, képén állítjuk elő, amit csak akarunk.
A maga módján ez sem új, Bretschneider is úgy hajlította a valóságot, ahogy neki tetszett. Palivec éveket ült.
És hogy mi lett Bretschneider sorsa?
Kutatási feladat. Jövő héten kikérdezem tőletek.
Addig is, hallgassátok le és fel a Klubrádiót – mi imádjuk, ha lehallgattok minket.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. november 11-ei adásában hangzott el.