Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Az izmos középosztályról - Hardy Mihály jegyzete
24/01/2025 18:04
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A jelenség nem új, pár hónapja tapasztalni Orbán Viktornál, hogy bajban van, és ez látszik is rajta. Elvesztette a fonalat, amióta már a közvéleménykutatásokban is árad a Tisza, nincs rá egyelőre megfelelő FIDESZ-válasz.
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában az „izmos középosztályról”. Ezt a furcsa kifejezést nem én találtam ki, hanem a magyar miniszterelnök használta ma reggel Kossuth Rádióban. Szerintem elsősorban azért, hogy megnyugtassa a híveit, meg saját magát. Egyszerűbben megfogalmazva: csúnyán beijedt és most fütyörészik a sötétben.
A jelenség nem új, pár hónapja tapasztalni Orbán Viktornál, hogy bajban van, és ez látszik is rajta. Elvesztette a fonalat, amióta már a közvéleménykutatásokban is árad a Tisza, nincs rá egyelőre megfelelő FIDESZ-válasz. Sem előregyártott instant-hazugság, afféle Rogán-levespor, sem ösztönös, rafinált politikai lépés. Ami helyette van a Karmelita kínálatában az szemenszedett és gátlástalan hazudozás, pökhendiség és nagyotmondás. Valami olyasmi, mint amikor a varangyosbéka felfújja magát, hogy nagyobbnak látszódjék, és még félelmetesebb legyen. De sohasem lesz belőle mesebeli királyfi…
Így vagyunk ezzel az „izmos középosztállyal” is, ami legfeljebb a miniszterelnök meg Nagy Márton meséiben létezik. Értem én, hogy fájdalmas dolog szembenézni a valósággal, de a mai Magyarországon nem a középosztály diadalmas masírozásának vagyunk a szemtanúi, hanem a lecsúszásának. Az egyre rohamosabban terjedő nyomornak, különösen a nyugdíjasok között, akiknek immár 25 %-a, azaz félmillió ember él a hivatalos nyomorküszöb alatt. És ez a tény nem brüsszeli hamisítvány, ez az Orbánék által felügyelt Központi Statisztikai Hivatal saját számsoraiból derül ki.
Meglehet, Orbánék szomszédai a főváros XII. kerületéből valóban Tenerifén meg Malagában igyekeznek átvészelni a telet, vagy éppen Svájcban vagy Ausztriában a síterepeken töltötték a karácsonyt, a kéthetes dél-indiai luxus körutazásról nem is beszélve. Az ország többsége ez alatt azon törte a fejét, hogy élelmet vagy tűzifát vásároljon a hónap második felében. Repülőrajtot nem a magyar gazdaság vett januárban, hanem az élelmiszer- és az üzemanyagárak. Olyannyira, hogy egy négytagú család hétvégi bevásárlását nehezen lehet ma már megúszni harmincezer forint alatt.
A magyar emberek többségének nem az a gondja, hogy mibe fektesse a megtakarításait, hanem hogy valahogy kihúzza a hó végéig. Mit érdekli őket, hogy mit hord össze a miniszterelnök a kártékony Oroszország elleni szankciókról, Soros György állítólagos ármánykodásáról vagy éppen az új aranykor eljöveteléről Donald Trumppal az élén.
A magyar választópolgár csak hallgatja a Kossuth Rádióban Orbán Viktort és – ha lehet hinni a közvéleménykutatásoknak - abban reménykedik, hogy tovább árad a Tisza és egyszer tényleg elmossa a szemetet…
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2025. január 24-ei adásában hangzott el.