Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
A géniusz megint megcsinálta! - Selmeci János jegyzete
Hát ez is sikerült, a külpolitika géniusza, minden idők legfurfangosabb magyar miniszterelnöke végül összehozta az országnak, amit egyetlen régiós ország vezetője sem tudott; több pénzt fizetünk be a magyar költségvetésből az Uniónak, mint amennyit kapunk tőlük. Na de hogy?
Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
15/12/2024 07:46
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
Van egy magyar város, Sátoraljaújhely, amelyen átfolyik egy folyó, igazából inkább patak, olyannyira, hogy nyáron el is tud apadni. Ez a Ronyva, a Bodrog mellékvize. Valamikor átfolyt a városon, de Trianon után határfolyóvá avanzsált, mi több hajózhatóvá, legalábbis így szerepel a békeszerződés indoklásában. Amelyben elvárás volt, hogy az új határokat lehetőleg ne vonalzóval húzzák meg, inkább egy természetes objektum, mondjuk egy hajózható folyó mentén. Nos, így lett folyami hatalom Sátoraljaújhely, bár papírcsónaknál nagyobb vízi jármű aligha közlekedhet rajta, nyáron még az sem.
A Ronyva amúgy keresztezi a Rákóczi utat, amelynek nagyjából az első ötven háza Magyarországra esik, a többi Szlovákiára. Tizenhét évvel ezelőttig ha valaki át akart menni a Ronyván, akkor tizenvalahány kilométert kellett kerülnie, ha át akart nézni a szomszédasszonyhoz, de csak bizonyos órákban, ha mondjuk az estét is szerette volna ott tölteni, és nem a korán bezáró kishatár-átkelőn óhajtott közlekedni, akkor negyven kilométeres utat kellett legyőznie az első, hét után is nyitva tartó közúti átkelőig.
Mondjuk hetven évvel ezelőtt meg pár évre el is maradhatott a vizit a baráti Csehszlovákiába, később a helyzet enyhült, előbb évente néhányszor, az úgynevezett világútlevél bevezetése óta pedig bármikor át lehetett kelni a határon knédlit enni, meg fácános sört inni, meg rokonokat látogatni. 2007. december 21-én ott voltam az ünnepen, amikor az utca két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad.
Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe. Bretter Zoltán filozófus barátom Facebook-bejegyzését idézem: „Bevégeztetett. Románia a schengeni övezet tagja. A vegzálások a határon, vonatról leszállítások, elkobzások, bugyiba rejtett Amo szappanok emléke a 70-es, 80-as években, aztán a végeláthatatlan sorok a határátkelőnél... a múltnak soha nem felejthető terhei. Annál nagyobb a megkönnyebbülés és boldogság... Ha eddig éltem, már megérte.”
Hát valahogy így gondolom magam is, akit egyébként 1983-ban örökre kitiltottak Romániából, és azon nagyon kevesek közé tartozom, akik kétszer is beszöktek az országba látogatóba. De az örökös kitiltásnak remélni lehetett, hogy egyszer vége, lesz, de sokáig reménytelen gondolat volt, hogy csak úgy ide-oda lehessen sétálni. Innen is látszik, hogy néha milyen rövid tud lenni az öröklét.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. december 12-i adásában hangzott el, és a fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. A teljes adást pedig itt találják:
