Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
15/12/2024 07:46
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
Van egy magyar város, Sátoraljaújhely, amelyen átfolyik egy folyó, igazából inkább patak, olyannyira, hogy nyáron el is tud apadni. Ez a Ronyva, a Bodrog mellékvize. Valamikor átfolyt a városon, de Trianon után határfolyóvá avanzsált, mi több hajózhatóvá, legalábbis így szerepel a békeszerződés indoklásában. Amelyben elvárás volt, hogy az új határokat lehetőleg ne vonalzóval húzzák meg, inkább egy természetes objektum, mondjuk egy hajózható folyó mentén. Nos, így lett folyami hatalom Sátoraljaújhely, bár papírcsónaknál nagyobb vízi jármű aligha közlekedhet rajta, nyáron még az sem.
A Ronyva amúgy keresztezi a Rákóczi utat, amelynek nagyjából az első ötven háza Magyarországra esik, a többi Szlovákiára. Tizenhét évvel ezelőttig ha valaki át akart menni a Ronyván, akkor tizenvalahány kilométert kellett kerülnie, ha át akart nézni a szomszédasszonyhoz, de csak bizonyos órákban, ha mondjuk az estét is szerette volna ott tölteni, és nem a korán bezáró kishatár-átkelőn óhajtott közlekedni, akkor negyven kilométeres utat kellett legyőznie az első, hét után is nyitva tartó közúti átkelőig.
Mondjuk hetven évvel ezelőtt meg pár évre el is maradhatott a vizit a baráti Csehszlovákiába, később a helyzet enyhült, előbb évente néhányszor, az úgynevezett világútlevél bevezetése óta pedig bármikor át lehetett kelni a határon knédlit enni, meg fácános sört inni, meg rokonokat látogatni. 2007. december 21-én ott voltam az ünnepen, amikor az utca két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad.
Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe. Bretter Zoltán filozófus barátom Facebook-bejegyzését idézem: „Bevégeztetett. Románia a schengeni övezet tagja. A vegzálások a határon, vonatról leszállítások, elkobzások, bugyiba rejtett Amo szappanok emléke a 70-es, 80-as években, aztán a végeláthatatlan sorok a határátkelőnél... a múltnak soha nem felejthető terhei. Annál nagyobb a megkönnyebbülés és boldogság... Ha eddig éltem, már megérte.”
Hát valahogy így gondolom magam is, akit egyébként 1983-ban örökre kitiltottak Romániából, és azon nagyon kevesek közé tartozom, akik kétszer is beszöktek az országba látogatóba. De az örökös kitiltásnak remélni lehetett, hogy egyszer vége, lesz, de sokáig reménytelen gondolat volt, hogy csak úgy ide-oda lehessen sétálni. Innen is látszik, hogy néha milyen rövid tud lenni az öröklét.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. december 12-i adásában hangzott el, és a fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. A teljes adást pedig itt találják:
