Köszönjük, hogy támogatják a Klubrádiót
Publicisztika
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete

Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.

Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Publicisztika

Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete

Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.

Korunk jogara – Dési János jegyzete
Publicisztika

Korunk jogara – Dési János jegyzete

Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.

Ad Acta – Józsa Márta jegyzete

19/01/2025 12:37

| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió

Sokak, főként az idősebbek számára digitális bántalmazással érhetett fel, ahogyan az ügyfélkapuban újfajta azonosításra kellett ripsz-ropsz áttérni egy olyan rendszerben, amely félig sincs kész. Valakiknek sürgős volt felnyalniuk a rendszer félmunkában történt átalakításáért a pénzt. Vagy talán az volt sürgős, hogy gyorsabban haladhassanak a minél több adatunkat egyesíteni tudó, épülő rendszer felé.

2025. január 16. Útszélen-részlet /Józsa Márta jegyzete - 2025.01.16.
02:41
00:00
Nehéz, közös, pártállásunktól függetlenül valamennyiünket egyformán érintő, idegesítő és érthetetlen időkön jutottunk túl, ha egyáltalán. Sokak heteken át szentségeltek, mások sztoikus nyugalommal tűrték, vagy beletörődtek a megváltoztathatatlanba, mondván, hogy valahogy majd csak lesz. A decemberi ünnepkörben néha megkérdezte valaki a családi összejövetel vége felé, hogy neked sikerült-e? Nekem igen, bár harmadjára futottam neki, mondták egyesek, megint mások közölték: én nem fogom kiszolgáltatni az adataimat EZEKnek. Én már számos felületre regisztráltam, elképesztő, hogy erre nem tudok, panaszolták adategyeztetésben dörzsölt fickók, akik azzal vigasztalták magukat, hogy a szomszédnak sem sikerült. Fütyülök rá, majd lesz valahogy, minden megoldódik egyszer, ez is egy álláspont volt.

Ám a legnehezebben talán azok viselték, akik valaha örültek annak, hogy valaki egyszer regisztrálta őket a faluházban, és nagy nehezen megtanultak silabizálni egy olyan rendszerben, amelyet sohasem értettek, de azért elfogadták, hogy nem baj, ha nem kell mindenért a hivatalba rohangálni. Az unoka úgyis érti, majd ő megnézi, hogy kell-e valamit fizetni az őstermelői igazolványért. Meg hogy mikorra adott időpontot a doktor.

Szakemberek azt mondták: sokak, főként az idősebbek számára digitális bántalmazással ért fel, ahogyan az ügyfélkapuban a kétszintes azonosításra kellett ripsz-ropsz áttérni egy olyan rendszerben, amely félig sincs kész. Van, amikor pillanatokon belül elérhető, van, amikor órákig sem.

Rövid idő alatt zajlott mindez, értékelhető kormányzati információs támogatás nélkül. Az informatikai felhasználók világában nehezen boldogulók álláspontja nagyjából egybeesett a digitális bennszülettek recepciójával, no meg azokéval, akik mindeddig azt képzelték magukról: egy ilyesféle problémát gond nélkül meg tud oldani az, aki például tud magának minimum kaját, netán kabátot rendelni a netről. De nem, vagy nem feltétlenül. Aztán különösebb gond nélkül ezt is lenyeltük, benyaltuk. Ahogy valakiknek sürgős volt felnyalniuk a rendszer félmunkában történt átalakításáért a pénzt. Vagy talán az volt sürgős, hogy gyorsabban haladhassanak a minél több adatunkat egyesíteni tudó, épülőrendszer felé. Ugyan, úgyis tudnak mindent rólad, ez meg egy ellenvélekedés volt. talán még nem eleget, de most már úgyis mindegy.

Mára minden kipipálódva vagyon. Ad acta, kinek hogy sikerült, a vége ugyanaz lesz, azaz végérvényesen lezárult az adatok védelmére szolgáló Nagy Digitális Magyar Macera, arccal a vasút felé.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. január 16-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.