A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Maradjunk eszünknél - Kárpáti Iván jegyzete
A történelem pontosan megmutatta már, hogy az erőszak soha nem az utcán kezdődik, hanem a szavakban, a kijelölésben, az uszításban, abban, amikor egyre többen érzik úgy, hogy már nincs mit veszíteniük.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Nemzeti sport – Józsa Márta jegyzete
5/01/2025 06:41
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Pártunk és kormányunk sportszerűnek tartotta újfent, hogy ötmillió euróval támogasson szlovákiai fociklubokat. Alig valamivel kevesebbel, mint amennyit az év vége felé gyermekvédelemre csoportosítottak át ijedtükben és sebtében, persze nem tudjuk, hogy mire …
Pártunk és kormányunk pedig azt is sportszerűnek tartotta újfent, hogy ötmillió euróval támogasson szlovákiai fociklubokat, nyilván a nemzeti összetartozás jegyében, aprópénz, a hülyének is megéri. Rendes demagóg módjára ki is számoltam, az összeg árfolyamtól függően alig valamivel kevesebb, mint amennyit az év vége felé gyermekvédelemre csoportosítottak át ijedtükben és sebtében, persze nem tudjuk, hogy mire, megeshet, hogy mondjuk a bicskei gyermekotthon mellett is akad rászoruló fociklub. Ha történetesen református, az még érthetőbb. Mindenesetre legyen minél közelebb Hatvanpusztához, ha javasolhatom, hogy ne kelljen messzire rúgni a lasztit. Annak persze, aki hozzájut a világ maffiózóit is rendre megmozgató kerek és felfújható bőrtárgyhoz; amely mostanára már a boldog keveseké, a kiválasztottaké lett.
Avagy hírül adta-e valaki, hogy – teszem azt – a kormány, vagy a mindenben is illetékes belügyminisztérium focilabdákat küldött volna karácsonyra valamely borsodi járás iskolás gyerekeinek? Én nem láttam ilyesmit, persze értem, és biztosan nem becsülnék meg, talán még fel is zabálnák, mint Chaplin a cipőfűzőt.
Egyébként a most kezdődő évben sem kell szorosabbra húzniuk a nadrágszíjat mindazoknak, akik nemzeti önmegvalósítás és hírnév szempontjából kergetik változó sikerrel a focilabdát, a megszorító költségvetés számai mögött elemzők szerint számos olyan plusz rubrika van, amelyekből kiolvasható, hogy cseppen is, csurran is, ezzel baj nem lesz legalább, dekázhatnak bátran a nemzeti lábak. Úgy értem azok a lábak, amelyek kellőképpen arra táncolnak, amerre mindannyiunknak füttyögnek. Abból hatalmas szájból, amely azokhoz a mélyszegénységben élőkhöz is el tudja juttatni a csábos üzenetet, akiknek a gyerekei csak a nemzeti stadionokból sugárzott nemzeti aranylábúaknál láttak mindeddig egy normál focilabdát. Akinek nincs, az meg sem érdemli.
Kellő mennyiségű kreativitással persze mindent lehet orvosolni, olvasom, hogy a kutya nem veszi a miniszterelnök kedvenc napilapját. Javaslom, hogy a fennmaradása érdekében a tízezres nagyságrendű kormányzati előfizetések mellett küldjenek egy pár példányt a szegregátumokba is. Egy-két tanító kíséretében esetleg, akik a guvernális szándék ellenére mégiscsak megtanítanák olvasni a pedagógusok nélkül maradó sulikban a gyerekeket. De ha az nem sikerül, fűteni legalább jó lesz vele. Hiszen ma már fűtőanyagot szerezni is nemzeti sport.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. január 2-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
