Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Nemzeti sport – Józsa Márta jegyzete
5/01/2025 06:41
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Pártunk és kormányunk sportszerűnek tartotta újfent, hogy ötmillió euróval támogasson szlovákiai fociklubokat. Alig valamivel kevesebbel, mint amennyit az év vége felé gyermekvédelemre csoportosítottak át ijedtükben és sebtében, persze nem tudjuk, hogy mire …
Pártunk és kormányunk pedig azt is sportszerűnek tartotta újfent, hogy ötmillió euróval támogasson szlovákiai fociklubokat, nyilván a nemzeti összetartozás jegyében, aprópénz, a hülyének is megéri. Rendes demagóg módjára ki is számoltam, az összeg árfolyamtól függően alig valamivel kevesebb, mint amennyit az év vége felé gyermekvédelemre csoportosítottak át ijedtükben és sebtében, persze nem tudjuk, hogy mire, megeshet, hogy mondjuk a bicskei gyermekotthon mellett is akad rászoruló fociklub. Ha történetesen református, az még érthetőbb. Mindenesetre legyen minél közelebb Hatvanpusztához, ha javasolhatom, hogy ne kelljen messzire rúgni a lasztit. Annak persze, aki hozzájut a világ maffiózóit is rendre megmozgató kerek és felfújható bőrtárgyhoz; amely mostanára már a boldog keveseké, a kiválasztottaké lett.
Avagy hírül adta-e valaki, hogy – teszem azt – a kormány, vagy a mindenben is illetékes belügyminisztérium focilabdákat küldött volna karácsonyra valamely borsodi járás iskolás gyerekeinek? Én nem láttam ilyesmit, persze értem, és biztosan nem becsülnék meg, talán még fel is zabálnák, mint Chaplin a cipőfűzőt.
Egyébként a most kezdődő évben sem kell szorosabbra húzniuk a nadrágszíjat mindazoknak, akik nemzeti önmegvalósítás és hírnév szempontjából kergetik változó sikerrel a focilabdát, a megszorító költségvetés számai mögött elemzők szerint számos olyan plusz rubrika van, amelyekből kiolvasható, hogy cseppen is, csurran is, ezzel baj nem lesz legalább, dekázhatnak bátran a nemzeti lábak. Úgy értem azok a lábak, amelyek kellőképpen arra táncolnak, amerre mindannyiunknak füttyögnek. Abból hatalmas szájból, amely azokhoz a mélyszegénységben élőkhöz is el tudja juttatni a csábos üzenetet, akiknek a gyerekei csak a nemzeti stadionokból sugárzott nemzeti aranylábúaknál láttak mindeddig egy normál focilabdát. Akinek nincs, az meg sem érdemli.
Kellő mennyiségű kreativitással persze mindent lehet orvosolni, olvasom, hogy a kutya nem veszi a miniszterelnök kedvenc napilapját. Javaslom, hogy a fennmaradása érdekében a tízezres nagyságrendű kormányzati előfizetések mellett küldjenek egy pár példányt a szegregátumokba is. Egy-két tanító kíséretében esetleg, akik a guvernális szándék ellenére mégiscsak megtanítanák olvasni a pedagógusok nélkül maradó sulikban a gyerekeket. De ha az nem sikerül, fűteni legalább jó lesz vele. Hiszen ma már fűtőanyagot szerezni is nemzeti sport.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. január 2-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
