Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Nemzeti sport – Józsa Márta jegyzete
5/01/2025 06:41
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Pártunk és kormányunk sportszerűnek tartotta újfent, hogy ötmillió euróval támogasson szlovákiai fociklubokat. Alig valamivel kevesebbel, mint amennyit az év vége felé gyermekvédelemre csoportosítottak át ijedtükben és sebtében, persze nem tudjuk, hogy mire …
Pártunk és kormányunk pedig azt is sportszerűnek tartotta újfent, hogy ötmillió euróval támogasson szlovákiai fociklubokat, nyilván a nemzeti összetartozás jegyében, aprópénz, a hülyének is megéri. Rendes demagóg módjára ki is számoltam, az összeg árfolyamtól függően alig valamivel kevesebb, mint amennyit az év vége felé gyermekvédelemre csoportosítottak át ijedtükben és sebtében, persze nem tudjuk, hogy mire, megeshet, hogy mondjuk a bicskei gyermekotthon mellett is akad rászoruló fociklub. Ha történetesen református, az még érthetőbb. Mindenesetre legyen minél közelebb Hatvanpusztához, ha javasolhatom, hogy ne kelljen messzire rúgni a lasztit. Annak persze, aki hozzájut a világ maffiózóit is rendre megmozgató kerek és felfújható bőrtárgyhoz; amely mostanára már a boldog keveseké, a kiválasztottaké lett.
Avagy hírül adta-e valaki, hogy – teszem azt – a kormány, vagy a mindenben is illetékes belügyminisztérium focilabdákat küldött volna karácsonyra valamely borsodi járás iskolás gyerekeinek? Én nem láttam ilyesmit, persze értem, és biztosan nem becsülnék meg, talán még fel is zabálnák, mint Chaplin a cipőfűzőt.
Egyébként a most kezdődő évben sem kell szorosabbra húzniuk a nadrágszíjat mindazoknak, akik nemzeti önmegvalósítás és hírnév szempontjából kergetik változó sikerrel a focilabdát, a megszorító költségvetés számai mögött elemzők szerint számos olyan plusz rubrika van, amelyekből kiolvasható, hogy cseppen is, csurran is, ezzel baj nem lesz legalább, dekázhatnak bátran a nemzeti lábak. Úgy értem azok a lábak, amelyek kellőképpen arra táncolnak, amerre mindannyiunknak füttyögnek. Abból hatalmas szájból, amely azokhoz a mélyszegénységben élőkhöz is el tudja juttatni a csábos üzenetet, akiknek a gyerekei csak a nemzeti stadionokból sugárzott nemzeti aranylábúaknál láttak mindeddig egy normál focilabdát. Akinek nincs, az meg sem érdemli.
Kellő mennyiségű kreativitással persze mindent lehet orvosolni, olvasom, hogy a kutya nem veszi a miniszterelnök kedvenc napilapját. Javaslom, hogy a fennmaradása érdekében a tízezres nagyságrendű kormányzati előfizetések mellett küldjenek egy pár példányt a szegregátumokba is. Egy-két tanító kíséretében esetleg, akik a guvernális szándék ellenére mégiscsak megtanítanák olvasni a pedagógusok nélkül maradó sulikban a gyerekeket. De ha az nem sikerül, fűteni legalább jó lesz vele. Hiszen ma már fűtőanyagot szerezni is nemzeti sport.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. január 2-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
