Meglepődött-e Rogán? - Dési János jegyzete
Mondjuk, mint titkosszolgálati miniszter bizonyára már régen értesült arról, hogy a neve azok közt kering, akiket szankcionálni fognak.
Képeslap – Józsa Márta jegyzete
A vízügyeseknek karácsonyra valódi meglepetés érkezett. Bárha még december közepén is úgy tudták, hogy a szeptemberi, dunai árvíz elleni védekezésük jutalmául prémiumot kapnak, ami a pénzt illeti, az végül vízhez illően elpárolgott. Sebaj, kaptak Orbán Viktor arcképével díszített képeslapot az ünnepre.
Ha címeres maffiózó lenne – Dési János jegyzete
Az a bűnlajstrom, amit Rogánról Amerikában összeállítottak, előbb-utóbb kiszivárog valahol. Ezen több lesz, mint hogy Louis Vuitton táskája van.
Megkaphatnák már a gyerekek az ajándékokat? – Selmeci János jegyzete
Hiába, van, amiben a mindent elintéző emberek keze is meg van kötve.
Ez nem a medve listája - Rózsa Péter jegyzete
Van olyan lista, amiről még Rogán Antal sem húzhatja le magát.
Boldog új éveket – Szénási Sándor jegyzete
Trump ismét jelezte, hogy az elnökséget újfent családi, és család körüli vállalkozássá teszi. No meg ott van Elon Musk is, aki felhatalmazás nélkül szól bele európai politikai ügyekbe. Amerika lassan egyszerre nélkülözhetetlen szövetséges és veszélyforrás a nyugati világra nézve.
Stratégiai tuktukozás? – Kárpáti Iván jegyzete
A miniszterelnök nem kapkod, élvezi a trópusi hétköznapokat. Viszont a láthatatlanságra felvett Sulyok lépései mögött sem látszik még a mesterterv.
Gyógyturizmus, vagy nyaralás - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miért egy dél-indiai helyi lapból kell megtudnia a magyar polgárnak, hogy Orbán Viktor Kerala államban tuk-tukozik, hogy India egyik drága luxus szállodájában húzta meg magát, a családjával és a kíséretével együtt?
Nemzeti sport – Józsa Márta jegyzete
5/01/2025 06:41
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Pártunk és kormányunk sportszerűnek tartotta újfent, hogy ötmillió euróval támogasson szlovákiai fociklubokat. Alig valamivel kevesebbel, mint amennyit az év vége felé gyermekvédelemre csoportosítottak át ijedtükben és sebtében, persze nem tudjuk, hogy mire …
Pártunk és kormányunk pedig azt is sportszerűnek tartotta újfent, hogy ötmillió euróval támogasson szlovákiai fociklubokat, nyilván a nemzeti összetartozás jegyében, aprópénz, a hülyének is megéri. Rendes demagóg módjára ki is számoltam, az összeg árfolyamtól függően alig valamivel kevesebb, mint amennyit az év vége felé gyermekvédelemre csoportosítottak át ijedtükben és sebtében, persze nem tudjuk, hogy mire, megeshet, hogy mondjuk a bicskei gyermekotthon mellett is akad rászoruló fociklub. Ha történetesen református, az még érthetőbb. Mindenesetre legyen minél közelebb Hatvanpusztához, ha javasolhatom, hogy ne kelljen messzire rúgni a lasztit. Annak persze, aki hozzájut a világ maffiózóit is rendre megmozgató kerek és felfújható bőrtárgyhoz; amely mostanára már a boldog keveseké, a kiválasztottaké lett.
Avagy hírül adta-e valaki, hogy – teszem azt – a kormány, vagy a mindenben is illetékes belügyminisztérium focilabdákat küldött volna karácsonyra valamely borsodi járás iskolás gyerekeinek? Én nem láttam ilyesmit, persze értem, és biztosan nem becsülnék meg, talán még fel is zabálnák, mint Chaplin a cipőfűzőt.
Egyébként a most kezdődő évben sem kell szorosabbra húzniuk a nadrágszíjat mindazoknak, akik nemzeti önmegvalósítás és hírnév szempontjából kergetik változó sikerrel a focilabdát, a megszorító költségvetés számai mögött elemzők szerint számos olyan plusz rubrika van, amelyekből kiolvasható, hogy cseppen is, csurran is, ezzel baj nem lesz legalább, dekázhatnak bátran a nemzeti lábak. Úgy értem azok a lábak, amelyek kellőképpen arra táncolnak, amerre mindannyiunknak füttyögnek. Abból hatalmas szájból, amely azokhoz a mélyszegénységben élőkhöz is el tudja juttatni a csábos üzenetet, akiknek a gyerekei csak a nemzeti stadionokból sugárzott nemzeti aranylábúaknál láttak mindeddig egy normál focilabdát. Akinek nincs, az meg sem érdemli.
Kellő mennyiségű kreativitással persze mindent lehet orvosolni, olvasom, hogy a kutya nem veszi a miniszterelnök kedvenc napilapját. Javaslom, hogy a fennmaradása érdekében a tízezres nagyságrendű kormányzati előfizetések mellett küldjenek egy pár példányt a szegregátumokba is. Egy-két tanító kíséretében esetleg, akik a guvernális szándék ellenére mégiscsak megtanítanák olvasni a pedagógusok nélkül maradó sulikban a gyerekeket. De ha az nem sikerül, fűteni legalább jó lesz vele. Hiszen ma már fűtőanyagot szerezni is nemzeti sport.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. január 2-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
